Dtum
Login with Facebookk
1920 | Március

Halász Gyula - A kincses sziget

(Stevenson: A kincses sziget. Fordította Király György, Herman Lipót rajzaival. Athenaeum, 1920.)

"Egy csípős szeptemberi reggelen" - írja Robert Louis Stevenson, a Treasure Island szerzője - "vidáman duruzsoló tűz mellett - az eső verdeste ablakomat - fogtam hozzá A tengeri szakács-hoz. (Ez volt eredeti címe)."

Legelsőbb is a sziget térképét rajzolja meg; a térképet, amely "mindenfajta könyvek között a legkevésbé fárasztó olvasmány és tartalomban a leggazdagabb."

És amikor "megmozdul a térkép tengere", megalkotja hozzá Stevenson a kalandos történetet, iskolába járó mostohafiára, Lloyd Osbourne-ra gondolva, aki kérte őt, írjon neki "valami érdekeset".

A könyv még készen sincs, a Young Folks kiadója megkezdte közlését. A közlemények alá ez a név van írva: Captain George North. Amikor két évvel később, 1883-ban, a regény könyv alakban megjelenik, Stevensont lepi meg legjobban a páratlan írói siker. "Sajátságos gondolatok támadnak az emberben" - írja szüleinek - "mily roppant rossz kell hogy legyen a könyvek rendes sorsa; azok a könyvek, amelyeket a tudákosok nyomdafestékre se tartottak érdemesnek - éppen ezek azok, amelyek dicsőséget és puddingot hoznak nekem".

Ez a "tudákos" maga a szerző. Az olvasók nem ilyen tudákosak. Följegyezték, hogy Gladstone futólag belepillantott a könyvbe Lord Rosebery házánál és másnap London minden könyves boltját sorra járta, egy antikváriumi példányra vadászva. A Saturday Review erősen kritikus szerkesztője elragadtatással írja, hogy a Treasure Island a legjobb könyv, amely a Robinson Crusoe óta napvilágot látott.

 

James Payn rajongó hangon emlékezik meg róla. Andrew Lang "órák hosszat édes gyönyörbe merülve" olvassa és így ír róla: "Nem tudok rá példát a Tom Sawyer-en és az Odisszejá-n kívül, hogy mese ennyire megragadott volna." Mindenféle nyelvre sietnek lefordítani. Spanyol és görög újságokban megjelenik tárcaképpen.

Magyarul is kiadta évtizedekkel ezelőtt valamelyik ifjúsági lapunk. Amikor most Király György pompásan gördülő fordításából a könyvvel megismerkedtem, homályosan visszadereng emlékezetemen a rettenetes féllábú szakács - a könyv gonosz szelleme - a kis Hawkins gyerek, meg Ben Gunn, a kincses sziget robinsoni sorsra jutott, elvadult szakállú és megszelídült lelkű lakója. Azóta a mi hajunk megszürkülhetett, szakállunk is őszbe csavarodott talán - akárcsak szegény Ben Gunné: a történet lélegzetfojtó érdekessége csakúgy lebilincsel, mint valamikor, amikor Jules Verne volt szinte egyedüli irodalmi táplálékunk.


Megpróbálkoztam azóta - hadifogság elszigeteltségében, ahol tíz-tizenöt könyv képviselte a magyar nyelvű irodalmat - megpróbálkoztam Jules Verne és a Robinson "átértékelésével". A "fantáziára gyanús" Jules Verne-ről kiderült, amit már Cholnoky Viktor tudott róla, hogy "nincsen neki két krajcár ára fantáziája". A Grant kapitány gyermekei-vel nem tudtam megbirkózni, a Három orosz és három angol kalandjai hidegen hagytak; - a Robinson ugyanekkor édes és szomorú álmodozásba ejtett, fölzaklatta meg elcsitította olthatatlan romantika-szomjúságomat.

Honnan ez az el nem múló varázs? A fogolysors közössége, a fogolyélet robinsoni furcsaságai, egész "szívszaggató fényűzése" - a magunkgyártotta sakk, fapapucs és a tétlen fogság egyéb leleményei - mindez nem magyarázhatná meg a kétszáz esztendős De Foe diadalát fiatalságunk felejthetetlen kortársa, Jules Verne fölött. A Rejtelmes sziget - ugyancsak robinsoni történet - bizonyosan nem kevésbé untatott volna, mint ahogy kétségbeejtett a Grant kapitány.

 

A hibát nem magamban keresem, nem is a fogság atmoszférájában - de legkevésbé a tárgyban. Bizonyság rá a Kincses sziget. Íme egy könyv, amelyet egy tizenhárom éves fiú mulattatására írt szerzője, egy könyv, amely csupa harc és háború - egy maroknyi csoport elszánt, ravasz és kegyetlen viadala életre-halálra a túlerőben lévő lázadókkal - és ezt a könyvet, amely csak úgy csöpög a dermesztő nyugalommal kiontott embervértől, angol "államférfiak, bírók és más egyéb szilárd és józan férfiak gyermekekké válva falják féléjszakákon át az ágyban könyökölve".

Megfogadtam, nem engedem megvesztegettetni magam -: háborús mese, a nyers erő álnokság és vakeset véres tornája, nem érdekel, juttassák bár benne diadalra az igaz ügy hőseit ravasz regényírók! Az érzékeny szívére büszke galamblelkű olvasó - e sorok írója (a maga kis háborújának maiglan lelki sebesültje) - kénytelen bevallani, hogy a Kincses sziget-et egyvégtében, egy éjszaka olvasta el.


Pedig mégis a szerzőnek van igaza. Ez a regény jóllehet bravúros elbeszélő keze munkája: nem a stevensoni lélek mélyről felhozott alkotása. Stevenson gazdag írói fantáziájának fénykévéje beragyogja ugyan a lüktető cselekményt - mint ahogy a száguldó autó veti kísértetes fényét maga elé (tekintetünket nem fordíthatjuk el: egy pillanatra elámulva meredünk a látomány után - érezzük, hogy valami hatalmas erő dübörgött el mellettünk): de az elsuhanó kép nyomtalanul kitörlődik szemünkből. Sötétben maradunk.

 

Nem az a könyv ez, amelynek fénye belelopja magát a lélekbe az emlék forró melegével. Érdeklődésünk éberségének alighanem, érdeklődésünk hirtelen kialvásának mindenesetre - a mesében az oka. Egy kompánia, amely egy delírium tremensben elpusztult kiérdemült vén kalóz motyójában rábukkan a kincses sziget térképére és elindul, hogy megkaparintsa a rablott kincseket. Szerencsétlenségre - a történet szerencséjére - hajójuk személyzetét csupa szemenszedett gazemberből toborozzák össze, akiket előbb hajmeresztő kalandok után formális háborúban (ágyúval, bicskával) csaknem az utolsó szálig ki kell irtaniok, hogy a kincset végre boldogan hazahozhassák.

 

Ezt a cinikus, förtelmes történetet a leírás és az alakok jellemzésének akkora erejével (amelyhez a humor fegyvere is járul), a meseszövés olyan jobb ügyhöz méltó mesteri leleményével beszéli el az író, hogy nem kevés önlegyőzésbe és időbe kerül, amíg kivonjuk magunkat a fényes írásművészet bűvöletéből s a csillogó, művészi köntös alatt a mozidráma nyomorék testét fölfedezzük. Ez különben inkább hozzáad, mintsem hogy lerontson valamit a költő érdeméből.

 

A fantasztikus mesét illetőleg nem kisebb elődre hivatkozhatik Stevenson, mint Allan Edgar Poe-ra, aki egyetlen regényében, a Gordon Arthur Pym-ben ennél sokkal különb kalandokba bonyolítja bele ártatlan olvasóit. A különbség, hogy Poe mindvégig komor, vérfagylaló, döbbenetes, míg Stevenson regényét átlengi a humor egészséges levegője. Ennek köszönhető, hogy megrendülés nélkül, szinte élvezettel hagyogatjuk el szanaszéjjel és felejtjük el nyomban a "Gerenda-vár" meg a Hispaniola elpotyogó hősi halottait.

Hiszen csak mese az egész!

Minket vén rókákat nem fon be a szerző; tudjuk előre, hogy a kis Hawkins-fiú minden veszedelemből kivágja magát. És ez a fő, fogják mondani Jim kortársai, akik bizonyára elszoruló szívvel olvassák, de annál édesebb megkönnyebbüléssel teszik le a könyvet:

Hál' istennek, csak hogy Jimnek baja nem esett!

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Ajánlás
Nehéz esztendők felé indulunk: 1930, -31, -32, -33, -34 - a válságtól...
Pesthy igazságügyminiszter megcáfolja Windischgrätz herceg fantasztikus szökési terveit Pesthy igazságügyminiszter megcáfolja Windischgrätz herceg...
Vasárnap délelőtt fantasztikus hir terjedt el a fővárosban. A...
Fegyverválogatás a Martinovics-laktanyában Fegyverválogatás a Martinovics-laktanyában
A munkásokból lett vörös katonák, miután a raktárokból megkapták...
Mindent visszanyerhetünk Mindent visszanyerhetünk
Rend. Nyugalom. Jogbiztosság. Munka. Egyetértés. Ha már elvesztettük...
Deák Ferencz emléke Deák Ferencz emléke
Az idén lesz száz esztendeje, hogy Zalamegyében, Söjtörön, Deák...
30. 000 pengő értékű bélyeggyűjteményt lopott a villamoson 30. 000 pengő értékű bélyeggyűjteményt lopott a villamoson
Vasadi Mihály magántisztviselő néhány nappal ezelőtt a 38- as...
A temetkezési közüzem monopóliumának megtörése példátlan izgalmat okoz a városházán A temetkezési közüzem monopóliumának megtörése példátlan izgalmat...
Szerdán délután rendkivüli tanácsülés lesz a városházán és utána egy...
Nagyszerű formában vannak birkózóink Nagyszerű formában vannak birkózóink
Vasárnap egész napon át küzdöttek legjobb birkózóink a szabadfogású...
A rétsági postarablás gyanúsítottjai
A rétsági postarablással vádolt Csontos Mihályról az eddigi nyomozás...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98