A világháboru befejezése után az antant-hatalmak sokáig tanácskozta afölött, hogy miképpen osszák fel maguk között a legyőzött államok gazdasági szempontból való kiaknázását. Ennek a problémának a megoldása – nagy érdekekről lévén szó – sok surlódásra, nézeteltérésre adott alkalmat s a győző államok államférfiai saját közvéleményük nyomása alatt és állandóan haboznak döntéseikkel. A késedelmes békekötésnek ez volt egyik főoka.

A nyugati győzők a legyőzött országokat kiaknázásra szánt területeknek tekintették, sőt egyik másik a kis szövetségesek országait is a maguk gazdasági politikája érdekszférájába akarta belevonni.
A szerbek és a görögök készségesen ráálltak minden alkura, csak hogy hamarosan megindíthassák a forgalmat és a megélhetés uj forrásait megnyithassák népeik számára.

Románia gazdasági előnyeinek a kiaknázását az antant Franciaországnak biztosította.

A hagyományos francia politika a maga javára akarta fordítani a román nép hiszékenységét és lelkesedését és különösen arra törekedett, hogy a háboru kitörése előtt német kézben volt nagy vállalatokat, a maga tőkéjének előnyös elhelyezésével, megszerezze a francia bankokban. A tárgyalások husz hónapon át folytak a románok és franciák között s csak most jutottak befejezéshez. E tárgyalások eredménye az, hogy Románia területén vállalatok létesítésére és finanszirozására a franciák elsőbbséget biztosítottak maguknak.

A gazdasági kérdések tisztázása érdekében folytatott tárgyalásokat Toke Jonoscu román külügyminiszter vezette. Párisban. Érdekes dolog, hogy a tárgyalások során a románok magukra vállalták, hogy a berlini "Disconto"-banknak, melynek tudvalevőleg óriási vállalatai vannak a régi Romániában, a békeszerződés értelmében két éven belül visszafizetik egész befektetett tőkéjét és megállapítható elmaradt hasznát. A berlini "Disconto"-bank vállalatainak egyik romániai fővezetője Toke Jonoscu volt, akikre annakidején rábizonyították, hogy évenként milliókat vágott zsebre a német tőke gyümölcséből és mindannak dacára országát és népét Németország elleni háborura uszította.

A francia tőkének romániai terjeszkedése közelről érinti a magyar bankokat is, amelyek többé-kevésbbé szintén érdekelve vannak romániai, de különösen a megszállt magyar területeken levő vállalatoknál.

A magyar gazdasági érdekeknek francia tőke segítségével Románia területéről való kiszorítása könnyen érthető politikai és gazdasági következményekkel fog járni.

A franciáknak a magyarság iránt gazdasági kérdésekben tanusított eddig barátságos, előzékeny és jóindulatu magatartása talán alapul szolgálhatna gazdasági nagy, következményeiben és kihatásaiban beláthatatlan horderejó nemzeti érdekeinek védelmére.

E tekintetben való minden késlekedésünk az eddiginél is rémesebb pusztulással fenyegeti a magyarság életérdekeit.

Haladéktalanul létesíteni kell azokat a gazdasági szervezeteket, amelyek a románok megszállta területeken diplomáciánk serény munkálkodása nyomán, a magyar nép életbevágóbb érdekeit megvédelmezhetik.

A franciák ama törekvése, hogy a német nép gazdasági erőforrásait korlátozza olyan területeken, ahol maga vághatja zsebre a hasznot, érthető, de érthetővé kell tenni előttük a mi érdekeink biztosításának szükségességét is.