A nemzeti demokrata párt ma délelőtt Pusztay Károly elnöklésével impozáns lefolyásu választói nagygyülést tartott, melyen Pakots József, Szilágyi György és Sümegi Vilmos felszólalása után Benedek János fejtette ki programmjának főpontjait.

- Elég volt a jelszavas politikából – mondotta többek közt – elég volt az osztályok és felekezetek szerint tagozódó demokrációból. Mi azt demokráciát akarjuk diadalra juttatni, mely az egész magyar népet teljesen egyenjoguvá teszi, faji, vallási és nemzeti különbség nélkül és amely mindenkinek jogot ad a munkára, becsületre és boldogulásra.

Ezután általános kivánságra Vázsonyi Vilmos fejtette ki álláspontját az aktuális politikai kérdésekről.

- Az ellenpárt jelöltje – mondotta – ugyanazt a programot hirdeti, mint mi. Hirdeti az egyetértést, a békét, a felekezetek és osztályok között. De engedjék meg, hogy csodálkozzam azon, ha azt mondják, hogy ennek a békének és egyetértésnek szolgálatára nem a mi pártunk hivatott, hanem ők. Azt hiszen, hogy azok, akik évtizedeken keresztül hirdették a békességet és szeretet jelentő demokráciát, talán mégis hivatottabbak erre, mint azok, akik rövid idővel ezelőtt még a gyűlölködést hirdették.

Ami az országos politikát illet: a kormány lemondásának okairól senki sem tud, talán még a kormány sem, mert a mi viszonyaink között ez is megtörténhetik. Amint a rendkvüli időket nálunk mindig az jellemezte, hogy elsősorban kikapcsolták a telefont és távirót: most is teljesen ki van kapcsolva minden ellenörző szerv, a sajtószabadság, a nemzetgyülés. De azért sajátszerű egyoldalusággal mégis megtalálunk itt mindent. Van sajtószabadság is, a miniszterelnök ur és a hivatalos körök számára.

- A miniszterelnök ur a sajtószabadság mellett megóvja a gyülekezési szabadságot is, - bizonyos elemek számára. Most már azt is tudjuk, hogy miért. Mert hiszen a miniszterelnök ur az országos legnagyobb fiának, Magyarország dicsőségének, büszkeségének, az egész világ előtt köztiszteletben álló Apponyi Albert grófnak kijelentette válaszában, hogy akár tetszik Apponyinak, akár nem, a kormánynak vannak bizonyos szervezetei, amelyek ugy a jobb, mint a baloldali forradalom ellen rendelkezésére állanak. Amikor az a férfiu, akit ugy szeretünk és magasztalunk, mintha mindannyiunk édesatyja volna, felemeli szavát, hogy ebben az országban mindenki számára biztosíttassék az egyenlő jog és a teljes jogbiztonság, akkor olyan hangu nyilatkozattal támad rá a miniszterelnök, mintha valami kommunista vezérrel hadakoznék.

Homály födi még azt, hogy mi fog történni ebben az országban. De számunkra nincs homály. Mi megyünk előre a vezérlő csillagunk után, amely: a nemzeti demokrácia. Mi nem fogjuk felvirágoztatni az országot azáltal, ha egyeseket felekezeti vagy faji szempontok szerint akadályozunk meg a foglalkozásukban, azon címletek alatt, hogy egyszer revidelájuk a trafik jogokat, máskor az italméréseket, iparigazolványokat.