3. A legveszedelmesebb nyílméreg azok, melyek elsődleges szívbénulást okoznak. A legtöbb nyilméreg ilyen. Állítólag már a gallok is használtak ilyen mérget, nevezetesen a Helleborus-ok nedvét. Napjainkban főként Keletázsiában és Afrikában használatosak.

Nagyon elterjedt a jól ismert jávai méregfa, Antiaris toxicaria nedvének használata. Gyakran egyéb, nevezetesen gyulladást okozó mérgeket is kevernek hozzá, sőt a skorpió vagy százlábúak mérgét is. Kelet-Afrikában egy még hatékonyabb méreg használatos e czélra, az Acokanthera Schimperi nedve.

Fájának főzetével eredményesen vadásznak vizilovakra és elefántokra is. A Zambézi vidékén egy kúszó cserjének, a Strophantus kombé-nak nedve kerül a nyilhegyekre. Egyéb ilyen, Afrikában használatos növények az Adenium Boehmianum és az Erythrophloeum judiciale.

4. Görcsöt okozó mérgek. Ezek némileg kevésbé veszedelmesek, mert hatásuk narkotikumokkal ellensúlyozható. Malakkában a Strychnos tieuté nedve, a „királyi méreg” használatos. A busmannok a Haemanthus toxicarius mérgének Euphorbia nedvét és kígyómérgét kevernek. A busmannok különben az állati mérgeknek is mesterei: a Chrysomelidák családjába tartozó bogarak mérgét ügyesen értékesítik nyilméreg gyanánt, főként a Diamphidia simplex-et.

5. Bénulást okozó mérgek. A leghiresebb ezek között az amerikai kuráre, mely a XVI. század óta ismeretes, mint az indiánok veszedelmes nyílmérge, Strychnos-fajok nedvéből készül. Újgranadában az indiánok békák (Phyllobates és Dendrobates) mérgével pótolják a kurárét. Ha végignézzük a nyílmérgek tekintélyes sorozatát, valóban csodálattal kell adóznunk az emberi leleményességnek.

Dr. Rapaics Raymund.