Dtum
Login with Facebookk
1922 | Január

Jack London - A vadon szava

Olyan érzésem van, hogy újabb amerikai szerzők könyveit más is bizonyos eleve való bizalmatlansággal veszi kezébe. Valami eleve való bizalmatlansággal, mely kijár az okos megalkuvásnak, ha másban nem, de a művészetben föltétlen. Valami eleve való bizalmatlansággal, mert olyasmit érzünk a legtehetségesebb műveiben is, hogy valahogy ügyesen ki akarják egyeztetni bennük a valódian értékeset, a színtiszta belső kényszerek hangjait, a meghallgatás dobszavaival, azaz amannak becse rovására is.

Hát hisz lehet beszélni a pusztába kiáltás oktalanságáról.

Csakhogy sajna, a művészet terepein, az az ami biztos, hogy itt a gyakorlatiasság a legnagyobb eredmények csappantója szokott lenni. Mert nagyon nagy baj, ha itt a művész nem csak a kiválasztottakhoz akar szólni, hanem a tömegnek is meg akarja adni a magáét, hogy maga is visszakapja tőle a magáét. Lévén akkor nyilvánvaló, hogy akkor a lanton kívül a szirnikszet is meg kell szólaltatnia.

Mindez azonban épp csak eszembe jut, a legnagyobb amerikai filozófussal együtt, aki pozitivista, tehát nem tudom, hogy így filozófus is és a vigasszal együtt, hogy a filozófusok így is a költőktől tanulnak és nem fordítva. De amiről szólni akarok, az a fenti kis regény, az Athenaeum olcsó regénysorozatából, melynek Észak-Amerikában játszik a története és egy szánkutya életét tárgyazza.

Azt sem tudom, legföljebb sok vall rá, hogy ez az író amerikai. Elvégre lehet, hogy csak épp ott járt, ahol kutyaszánok közvetítik a rettentő hómezőkön a forgalmat és ott meglátott és megértett egy ilyen állatot, akár magát, akár egy más embert, akár egy amerikai embert.

Ez az!


Föntebb, meglehet jogtalan, bizonyos kártékony gyakorlatiassággal gyanúsítottam meg az amerikai írókat. Más szóval mivel gyanúsítottam meg? Azzal, hogy az amerikai írók hamisítottan tárják fel az amerikai lelket az amerikaiaknak, annak jutányos hitében, hogy így az amerikaiak lelkük nagy ismerőjeként honorálják majd őket. Ez pedig művésznek kontárság, az amerikaiaknak pedig becsapatásuk.

Hangsúlyozva újra, hogy ez lehet alaptalan gyanúsítás is, azért is nem fontos előttem, hogy tudjam, Jack London amerikai-e, vagy sem?

Egyet állítok! (És távol legyen tőlem minden potom elmélkedés.) Ebben a könyvben, igen! Egy kutya élete történetében és belső átalakulásában, fejlődésében, csodaszépen, meghatóan, megfőzően az amerikai lelket írta meg Jack London.

Csodaszépen, meghatóan, azt a lelket, amit amerikainak tud és bámul és hódol meg ma világ, a munka lelkét, a törhetetlenség lelkét, a "küzdj és bízva bízzál!" lelket.

Ez a könyv valami oly boldog, oly érzelgés- és nyavalygásmentes, oly kevély vigaszt közvetít az élet küzdelmekben való nagyszerűségén, hogy valóságos bibliája lehet minden csüggedőnek, szenvedőnek, esendőnek.

Ez a semmi, sőt a végében kissé elgiccsesedő történet úgy megkap és megkönnyeztet, mint egy himnusz, százezernyi tüdőből.

Nem érzem egy pillanatra sem, hogy dagályos szavakat akarok szétkürtölni itten.

Íme, egy kis részlet, bár azt hiszem a legszebb.

Az elkínzott, agyonhajszolt, bicegő és belső sérülésekben halódó szánkutya, mikor a maguk ínségében maguk is elkérgesedett gazdái is kímélni akarják és a szánkó elől a szán hátuljához kötik, ráveti magát a másik ebre, akit hámjába fogtak és el akarja marni a helyéről, mert élete becsvágyának érzi a kötelességet. Az emberek megértik és megkönyörülnek rajta. Visszafogják a helyére, hogy ott lőjjék aztán le az erőfeszítés boldog végkimerülésében.

Nincs egy visszás, nincs egy hazug szó ebben a könyvben. A kutya, a kutyák barátainkká, nemes, okos, hős bajtársainkká válnak az élet küszködéseiben. A kegyetlen viszontagságokban, a ravasz, konok rettenthetetlen erőnek, csak tulajdon hiúságossága elől való vak és süket láza szinte átbuzog szíveikből ezeken a sorokon át. És a szereteté, a ragaszkodásé.

Nincs is szavam más erre a kis füzetre, mint hogy nagy dolog, új dolog, remek dolog. Az élet és a művészet lelkével íródott.

Derék és okos munkát végzett Bartos Zoltán, hogy kifogástalan átültetésében, épp ezekben a minden erőt és bízást szükségelő időkben adta a magyaroknak.

 

Tersánszky J. Jenő

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Cikk-ajánló
Előzetes jelentés a Wells-Korda Filmről Előzetes jelentés a Wells-Korda Filmről
Repülőgépen érkeztek Budapestre a Wells-Korda film tekercsei,...
A lakásügyek átmeneti szabályozása a városokban A lakásügyek átmeneti szabályozása a városokban
A kormány rendeletet adott ki, amellyel a lakásügyeket a városokban...
Horthy Miklós még angol- amerikai őrizetben van Horthy Miklós még angol- amerikai őrizetben van
A Reuter- iroda diplomáciai tudósítója írja, hogy londoni hivatalos...
Érdekes esetek a Népbíróság ítéleteiből
Nyolc hónapos múltra tekinthet vissza a Népbíróság. Ezen idő alatt...
Győztünk az olasz teniszezők ellen Győztünk az olasz teniszezők ellen
Teniszezőink első idei válogatott mérkőzésüket nagy küzdelem után, de...
Booth Vilmos tábornok Booth Vilmos tábornok
Nyolczvanhárom éves korában meghalt az „Üdv...
Hadikölcsön és vagyonadó Hadikölcsön és vagyonadó
A Pénzintézetek Országos Egyesülete a fővárosi és vidéki intézetek...
Oszkár svéd király a norvégoknak Oszkár svéd király a norvégoknak
Oszkár svéd király a mult héten osztotta ki azokat a karácsonyi...
Koburg Lujza elszöktetése II. Koburg Lujza elszöktetése II.
Az előzőnapon elkezdett czikk-sorozatunkat Lujza herczegnő...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98