Bálint Menyhért, a Budapesti Szabóiparosok Hitel-és Termelő Szövetkezetének elnöke, a minap a Szabóiparosok Ipartestületének nagytermében előadást tartott a szövetkezetek pénzügyi feladatairól a mai gazdasági helyzetben. Az előadás első részében a pénz értékéről, a második részében a szövetkezetek tőkeerejéről beszélt.

Bevezetésül visszapillantást vetett a régi időkre, mikor még a kereskedelmi üzleteket árucserével bonyolították le, majd levezette, miként vált a pénz csereeszközzé s miként lendült fel ezáltal az ipar és kereskedelem. Ismertette a bankok keletkezését s a bankok jelenlegi üzleti vállalkozásait. Majd rátért a szövetkezeti eszme felvetődésére, a szövetkezeti eszme gyors elterjedésére és megerősödésére.

Ismertette a magyarországi szövetkezetek fejlődését és rámutatott arra, hogy a szövetkezetek intenzívebb működését megbénítja a pénzhiány. Például felhozta a Budapesti Szabóiparosok Hitel- és Termelő Szövetkezetét, melynek közgyűlésein évről-évre felvetődik az a terv, hogy a szövetkezet működési körét kibővítse; de a terv kiviteléhez hiányzott a pénz, a tőke, amely nélkül nem lehet nagyobb fejlődést biztosítani. S habár a szövetkezet huszonkétéves működésével oly magas színvonalra emelkedett, amellyel kevés magánintézmény dicsekedhetik, mégsem tudnak olyan tőkét összegyűjteni, amellyel nagyobb dolgokat lehetne produkálni.

Pedig a szabóiparosok körében is van megtakarított pénz.
Ezt bizonyítják a kis heti koronatakarék-csoportok, amelyek pénzüket a szövetkezetnél helyezik el. Egy-egy év végén az egyes csoportok által gyüjtött pénz eléri a milliót is s mikor szétosztásra kerül, a kivett millióból alig egy tizedrész folyik vissza a szövetkezet pénztárába, a többi otthon marad, vagy elhelyezik a nagybankokban. Pedig a bankok a kisemberek felhalmozott tőkéjéből ipari üzemeket állítanak fel s így a kisiparosokat tulajdonképpen a saját pénzükkel iparkodnak elnyomni.

Ha tehát nem akarunk lemaradni a versenyről, akkor nekünk is tőkét kell gyüjteni, hogy a tagok összes ipari szükségleteit kielégíthessük. S a tagoknak be kell látniok, hogy a szövetkezet az összes tagok érdekeit iparkodik előmozdítani, tehát akkor, amikor a tagok fölösleges kis tőkéjüket, megtakarított filléreiket a szövetkezetnél helyezik el, tulajdonképpen a maguk előnyét keresik, a maguk boldogulását mozdítják elő. A kisiparosok tehát megértéssel működjenek abban az irányban, amely a szövetkezet megerősödésére, gazdasági előrehaladására vezet.