Dtum
Login with Facebookk
HIRDETÉS
1923 | Augusztus

Az expresszionizmus felé - A lírai tájkép

A legújabb festői célok megvalósításáért küszködő fiatal művészeket a folytonos kísérletezés jellemzi. Kísérletezés, amelynek szülője a szándékolt kifejezés tudat alatti homályossága és igen sokszor a kifejezési eszközök teoretikus, spekulatív tudatossága. Máttis Teutsch teljesen különbözik ebben a tekintetben az új generáció festőitől Alig képzelhető el egyenesebb és tisztább, kerülő és mellékutak nélkül való művészi evolúció, mint az övé.

 

Ösztönös határozottsággal, lépésről-lépésre halad előre, olyan biztonsággal, mintha nem a mi kapkodó és zilált időnknek, hanem valamely egyenletesen és kétkedés nélkül teremtő kornak volna szülötte. És az ő egyenletessége, zökkenés és tétovázás nélküli fejlődési menete nem a kis körben mozgók és a megtanult modorosságra beállítottak egyenletessége, mert hiszen el sem gondolható nagyobb távolság, nagyobb eredmény- és stílus különbség művészi fejlődésben, mint a tíz év előtti természetábrázoló tájképek és a mai témátlan "abszolút képek" között.

Számon tartható festői eredményeit akvarellek serege nyitja meg. Végig rajtuk Máttis Teutsch útjának első és döntő része: folytonos és fokozatos eltávolodás a naturalizmus ábrázolási módjától, attól a felfogástól, amely a kép színeinek és formáinak egymás közötti viszonylatát nem tekinti és nem ismeri ezeknek a viszonylatoknak a megadottságoktól való függetlenítését, hogy ezzel a reproduktiv hűség helyett a kép önmagában való képszerű igényeit szolgálja.

 

Az adottságoktól való elszakadás és a szuverénebb képforma megtalálása természetesen lassú munka volt. Mint minden hasonló célzatú piktori fejlődésnél, a folyamatot a motívumok kevesbítése, a formák egyszerűsítése és a színek tarkaságának erélyes redukálása nyitotta meg. Közben a valőröknek, a mélységi értékeknek képalkotó szerepe mindjobban csökkent és a kép mindjobban közeledett a síkhatáshoz. Ez természetesen még nem jelenti a mélységi hatás kiküszöbölését, mert hiszen az ilyen síkhatású tájképet az asszociációk révén továbbra a térben képzeljük el.

 

Azonban a képnek önmagában zárt képpé alakításában pusztán csak a síkká összeálló színfoltok, tehát síkelemek képezik a stílusformáló elemeket. Hogy kerül az egyik forma a másik mellé, hogyan egészíti ki vagy fokozza egyik szín a másikat, hogy kapcsolódnak a ritmusrészletek a képhatár megadott korlátai között egyensúlyozott mozgásszövevénnyé: csak ezek a szempontok érdeklik már a festőt és mivel mindez a szempont a harmonikus és önmagában befejezett síkért van, keresztülvitelük közben egészen másodrangúvá fokozzák le a mélységi hatások szerepét.

 

Mindezeken kívül nagyon jellemzi Máttisnak ezeket az akvarell tájképeit a színezés határozott monokrómiájára való törekvés. Ez a monokrómia egészen más, mint az impresszionista képek tónus és színhomogénsége. Az impresszionizmus a színhomogénséggel a szét töredezett szín és formarészekből akar pszeudoegységet összeolvasztani. Máttis képeit ellenben a színhatás szintetikus egyszerűsítése és a passzív, puha harmóniák keresése viszik a monokrómiához. A monokrómia alapszíne, miután kivétel nélkül tájképekről van szó: a zöld vagy a sárga, amelybe csak néha csillan bele más szín. Kialakul egy érdekes képforma, amelyben a fele út már meg van téve a vizuális impresszió-visszaadás és az önálló képszintézis között.

 

Fákat látunk, szénaboglyákat, búzakereszteket, az erdő és mező természeti formáit olyan leegyszerűsítésben, hogy egy motívum mint meg nem tört egyetlen színfolt jelenik meg a képen. Árnyékok és a valörértékek teljesen eltűnnek. Lágy és enyhe színfoltok álomszerű harmóniájában jelenik meg minden és a hatás már messze a realitás mögött van.

 

A foltok egészen laza és bizonytalan téri vonatkozásokban, egészen illúziószerűen kapcsolódnak össze és az egész képbenyomásból, bármennyire csupán gondos szín és foltösszhangra legyen is az megszerkesztve, hiányzik a dekorativitás lineáris fölépítettsége és kiszámított színezése. Hiszen éppen a monokrómia megjelenése is bizonyítja, hogy Máttist nem a dekorativségre való vágy vezette színtézisre való törekvéseiben.

A dekorativitás Máttis-Teutsch piktúrájában nem öncél volt, hanem egy másodsorban, de szükségszerűen bekövetkezett formai megnyilvánulás. Akaratlan más cél felé vezette őt intuíciója és pedig abban az irányban, hogy a visszaadott impresszió objektív valóságosságát elhanyagolva, az impresszió visszaadásának öncélúságát feladva, azt pusztán eszköznek használja fel érzések képszerű kivetítésére.

 

Csökkenteni az impresszió objektív, fizikaiakban megfogható hűségét és hangsúlyozni az impresszió nyomán megcsendülő érzelmi reagálást: ez lett a vezető szempontja Máttis festészetének és a további fejlődést éppen a szubjektivitásra való fokozatos és teljes eltolódás jellemzi és méri. Szubjektív piktúra alakul így, tájképek születnek meg, amelyeknek semmi más céljuk, minthogy egy tiszta és bensőséges lírát szólaltassanak meg a színek csengő erején.

 

A hevesebb érzelmi lendületek halk és nyugodt intenzitásra szelídülve olvadnak bele a szemlélődő, sokszor meseszerűen irreális harmóniákba, amelyekből a disszonanciák teljesen kivesznek, hogy a természet kozmikus, szavak nélküli énekét zengessék meg.

A harmóniák azonban lassanként komplikáltságra vágynak és ez a komplikáltság utáni vágy rögtön megérzik az alkotó, kifejező elemek megjelenési képén is. A folttá egyszerűsödött természeti motívumok elhatárolt, egymástól elkülönült formát kapnak, a foltok laza egymásbaolvadása után a foltok határozottan szétkülönülnek és ezzel együtt megbomlik az első időszak monokrómiája is.

 

A formai változások azonban, mint mindig, szükségszerűen magukkal hoznak jelentős technikai változásokat is. Az első időszakban a lágy harmóniák monokrómiáját alig hozhatta volna valami jobban, mint az akvarell. Túl lágy és határozatlan lett azonban ez a technika, a széttagozódott motiváció és a határozott polikrómia megalkotására. Az új, határozottabb anyagok: a linóleummetszés és az olaj. Linóleummetszet, mint amelyen az akvarell után a polikrómia megjelenhet: éppenséggel nem paradox állítás!

 

A linóleummetszet egymással szemben mozgó fekete- és fehérsége semmi egyéb, mint a polikrómia egyszerű és tömör, kétszólamú formája. A linóleummetszés azonkívül nemcsak megengedi, hanem kényszerű szükséggé is teszi a további egyszerűsítést és absztrakciót, mert hiszen az igazi linóleum nem az ábrázoló vonalak, hanem a széles, tisztán egymás mellé rakott fekete és fehér foltok művészete.

 

A linóleummetszés kultiválása igen gyors lépésekkel vitte előre Máttis-Teutsch művészetét éppen a legjobb irányba és az általa végbement formai tisztulás és biztonságmegtalálás készítette elő és tette lehetővé piktúrája első törekvéseinek az olajban való polifonikus kiteljesedését és megérését. És ezután már az olaj marad a vezetőtechnika a maga sok lehetőségével, mellette vissza-visszatér, mint variációs lehetőség az akvarell és mellettük állandóan a linóleummetszet, mint az olajkompozíció előkészítője és kontrollálója.

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:
Szerkeszt?ő kommentár
Expresszionizmus
Szabó Ágnes

A fauvizmussal, az avantgárddal párhuzamosan Közép- és Észak-Európában, s Kelet-Európában az expresszionizmus alakult ki. Az expresszionizmus a belső, pszichikai formákat ábrázolja, a szubjektív belső érzelmeket, jelen van más korokban is, de modern művészeti irányzatként Németországban keletkezett 1905-1913-ban Die Brücke (A híd) művészeti csoport keretében.

A németországi expresszionista hullám tagjait inkább életfelfogásuk, érzéseik és hangulataik, semmint stílusuk vagy műveik hasonlósága kötötte össze. Az expresszionisták az általuk festett tárgy révén a modern ember beteges állapotait, szorongásait, félelmeit, elidegenedését fejezték ki. A természetet és környezetüket sokszor ellenségesnek és embertelennek érezték, ezért képeik színei gyakran súlyosak, nyersek és az emberi sorsot szimbolizálják.

Stílus szempontjából az expresszionistákra a nyugtalan ecsetvonások és a bátor, olykor meghökkentő színkezelés a jellemző. Legismertebb képviselői Emil Nolde,Van Gogh, Edvard Munch, James Ensor,  Vaszilij Kandinszki, jFranz Marc,  Robert Delaunay, Oskar Kokoschka, Ernst Barlach


A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


HIRDETÉS
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
 Gróf Bethlen István programmbeszéde Hódmezővásárhelyen Gróf Bethlen István programmbeszéde Hódmezővásárhelyen
Gróf Bethlen István vasárnap délelőtt 11 órakor tartotta meg...
A kétéltű gépkocsi  2. A kétéltű gépkocsi 2.
Újabban Marseille-ben próbáltak ki kétéltű gépkocsit, mely...
Tragikus baleset a női tőrcsapat bajnokságon Tragikus baleset a női tőrcsapat bajnokságon
Súlyos sportbaleset áldozata lett ma délben Pavlevits Béláné sz....
A Tisza „virágai”, élettörténetük A Tisza „virágai”, élettörténetük
Kétezer éve ismerjük őket. Aristoteles látta elsőnek, hogyan tűnik...
Összemarakodtak a kutyabarátok az állatvédők botrányba fulladt vasárnapi közgyűlésén Összemarakodtak a kutyabarátok az állatvédők botrányba fulladt...
A finom Benczur utca őszi csöndjében tomboló hangorkán harsogott bele...
Magyar-cseh barátkozás Magyar-cseh barátkozás
Az összes osztrák nemzetiségek között eddig a csehek voltak...
Narvik Narvik
Dietl vezér ezredes, a „narviki hős", tragikus szerencsétlenség...
Király Pál győzött a 15 kilométeres bajnokságban Király Pál győzött a 15 kilométeres bajnokságban
Vasárnap délelőtt a Széna-téri pályán dőlt el Magyarország 1927. évi...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98