Az 1922/23-i télen december hó folyamán valamint januáris hó első hetében igen enyhe, fagytól mentes és hozzá igen nedves, állandóan nyirkos volt az időjárás. Ebben az időben a hőmérsék Budapest környékén alig sülyedt le +3 C° alá, de egyszer-másszor +8 C°-ig is felemelkedett.

Ekkor több helyről csoportosan megjelenő, barna gombát küldenek be meghatározásra s magam is többször akadtam rá. Ez a gomba a Collybia velutipes, magyarul "téli gomba". Rendszerint csak kora tavasszal vagy pedig késő ősszel jelenik meg, de ha az ősz vagy a tavasz igen száraz, ami nálunk elég gyakori, akkor nyomát sem leljük, viszont enyhe idő esetén tél közepén is található.

Rendszerint korhadó fán, fatuskókon, vagy élő fának korhadásába átment sebein terem, mindig csoportosan, egymás hegyén-hátán. Egy-egy gombának a kalapja fiatalon 2-3, idősebb korában 5-8 cm széles, élénk sárgás-barna színű, fénylő; lemezei is barnásak, de ha a gombát meleg szobában papirosra rakjuk, néhány napon belül meggyőződhetünk róla, hogy nem sötét, hanem fehér spóraport hullanak.

A sárgás tönk alsó része feketésbarna és bársonyos felületű. Kalapja ehető, akár szegfűgomba módjára is elkészíthető. Tönkje azonban szívós, keményes, azért nem élvezhető. A régibb népszerű magyar gombászati művekben nincs felsorolva, de az "Ehető gombák" című, 1921-ben megjelent könyvem 108. lapján ismertetve találjuk s karikával (o) de felkiáltójel nélkül, azaz ehetőnek, de nem kiválóan értékesnek van jelezve.

Az újabb külföldi szerzők közül Gramberg kitünő színes rajzát adja. Gramberg szerint a gomba fűzfákon gyakori. Magam az idei télen Ailanthus, kőrisfa, juharfa, sőt diófa sebein és elhalt tönkjein is találtam. Külön említem, hogy az a sok szép, húsos gomba, amely Budapesten és minden nagyvárosban bármikor télen is piacra kerül, nem vadon termett, hanem mesterségesen termelt csiperkegomba.

Dr. Bernátsky Jenő.