Dtum
Login with Facebookk
HIRDETÉS
1923 | Július

A velencei kalmár

Dramatizált adoma

Pompás, legeslegelső rangú színpadi munka.

Klasszikus shakespearei darab. Itt kiderül, mi az a shakespearei színész, mi az Shakespearet játszani, mi az, hogy nem lehet fiatal emberekkel, tradíció nélkül, Shakespearehez fogni.

Shakespeare minden alakjában van valami túlfűtött, valami több, mint emberi. A színésznek azonnal meg kell adnia az alaphangot, ő maga azonban azt csak hosszas tanulmány s beleérzés után tudja megtalálni. Nem a darabbal kell sokat foglalkoznia, hanem Shakespeareval. A shakespearei levegőbe kell magát beleélnie. Testileg izmosnak, edzettnek, erősnek kell lennie, ősibbnek, mint a mai alakok, olyan embernek, akiben gyorsabban hat az érzés, üdítően birtokában van összes érzékeinek s cselekvőképességének. Szinte vademberek ezek.

 

Ahogy a színpadra betoppannak, azonnal, már kívülről hoznak magukkal egy élettovábblendülést, valami életeredményt, amin állnak, ami mint az acélrúgó, dobta be őket ide. Nem a cselekmény sodorja, hanem elsősorban a belső tűz, ami bennük ég. A marokkói herceg, mint egy őrjöngő Lóránt jelenik meg, marokra fogott kardjával, villogó szemével, pirosra izzott kövér, fekete bőréből szinte kicsattanva, s nagyon helyes, hogy így hozza a színész, ugyanez az alak lett Shakespearenál tíz év múlva Othellóvá. Annyira kiváló színpadi alakká sikerült, hogy Shakespeare nem ejtette el, önálló nagy színpadi figurává növesztette.

De minden alak felfokozottan éli életét: ezt lehet játszani. Itt nem téved a színész. Itt biztosan adva van a karakter. Itt nem mosódnak el a figurák. A legapróbb részletig ki lehet őket dolgozni. Ezeket lehet játszani, sőt szinte lehetetlen túl nem játszani. Túl vannak írva. Shylock: zsidó, szakállas, sárga foltos, horgas orrú, gyilkos szemű, elfojtott, elszánt, alattomos, vakmerő, gaz, gyáva, élces: amit csak a zsidó karakterben valaha érzett az ellenséges keresztény, az mind benne van: s ember, aki eszik, mint a keresztény, lélegzik, mint a keresztény s bosszút áll, s kétségbe esésében halálra válik, mint a keresztény, de megnyilatkozásában, minden szavában olyan zsidó, amennyire egységes, tipikus jelenségnek látja a Shakespeare kora s a mi apáink kora.

 

Vadember, éppen olyan vad, mint a marokkói herceg, s ugyanolyan erős színekkel rajzolva: az ellenszenv adta energia vezette a rajzon, mert az emberi közösség érzése és kijelentése mellett is ez egy röhögtető figura. ordítva röhögtek rajta az Erzsébet királyné katonái, mint a láncon táncoló medvén: reménytelen, tehát nevetséges, s kővel tördelik ki a fogát, hogy gyerekerejüket érezzék.


A fiatal Gobbo, a cselédek tipikus példánya, a lusta, munkától iszonyodó, gazdájával szemben fizetett ellenség, elmés, durván, parasztul vicchajszoló, kapzsi, fösvény, alacsony indulatú, s alapjában véve mégsem rossz, hanem a perc kényelmén habzsoló, lomha fickó. Pontos típus, s annyira egyéniséggé szülve, mintha csak ő maga volna ilyen a világon. S az öreg Gobbo, a kilencven esztendős eszefogyott vén szolgalélek, akiben még nem szabadult fel ennyire a mersz, de ugyanaz a gazdákkal szemben, mint a fia, a vén ló, aki a menyecske szót megszagolja a papíron.

Ezekből lehet kabinetfigurát csinálni!

De akármelyikből, ha a színész megbírja. Gratiano. Ki gondolná, alig van szava s jelenése, ragyogó temperamentum, a színpadi siheder, aki a komornát feleségül veszi s a szidó ellen tüzel. Mi mindent tudott belőle csinálni a színész az este, a temperamentum s a humor hallatlan skáláját játszotta végig Nerissával, a komornával együtt, szintén ragyogó szerep.

Tubal zsidó!...Hogy van az megcsinálva. Az a referálás: hol az Antonio veszteségeiről, hol meg a szökött lány pazarlásairól. Színpadi rafinéria. S mind, Portia és Bassanio, a doge és Antonio...Boldog lehet a színész, aki a szerepet kapja, ha az egyéniségével egyez.

*

És a helyzetek, a darab szerkezete.

olyan tökéletes, olajozott síneken fut ez a vonat. A Nemzeti Színház ma a teljes szöveget játszotta, az összes változásokkal! Nagyon ügyesen volt ez megszerkesztve, félperces szünetek s már új kép állt a színpadon. Festői hatások: utcarészelt, terem, tájkép változtak gyorsan s zavartalanul. Plasztikusságot csupán a székek s néhány bútordarab adott, amely jelezte inkább, mint megadta a valószerűséget. A közönség teljes odaadással ment együtt e csaknem shakespearei-kori színváltozásokba s így határozott vígjátéknak kapta a darabot, amelyet az utóbbi évtizedekben tragédiának játszottak.

Így a cselekmény eredeti szerkezete pontosan látszódott meg.

A cselekmény hármas, négyes, ötös fonódása tisztán kijött: A Shylock-Antonio-Bassanio viszony, a Shylock-Jessica-Lorenzo eset, a Portia-kérők s Bassanio-helyzet, az ítélet s a gyűrű-megoldás.

Oly pontosan van ez szerkesztve, mint egy építészeti alaprajz, amely szerint abszolút biztos hatást lehet felépíteni.

A színpadi építészet csodája ez a darab.


*

Hogy ki van itt fúrva-faragva minden szó biztos hatásra, hogy ki van itt töltve minden pillanat, hogy a figyelmet teljesen igénybe vegye.

Az ítélethozatal a legnagyobb színpadi mestermunka. Az érdeklődés-keltést színpadilag tovább fokozni már nem lehet. A húr feszítése, az életveszedelemmel való játék, amely azonban minden pillanatban érzik, hogy csak játék s mégis minden játékvolta mellett is egy szó erejéig el nem veszíti a feszült figyelmet s a játék valóságos élettel, telítve, valóságos társadalmi törvényszék a színpadi komédia mélyén, valóságos emberi szenvedélyek s szerencsétlenségek, a festett komédiázás minden mozzanatában: ez felülmúlhatatlan.

Hányszor mérte ki a másodperceket, hogy ezt ennyire hajszálpontosan találta el? micsoda kifinomodott, gyakorlott ösztöne volt, hogy ennyire hajszálpontosan jár a taglója?

*

S mi hát az, amit annyira tud?

Megrohanni a nézőt, mindjárt az első jelenettel úgy, hogy tátva maradjon a szája, aztán lélegzethez nem engedni többet, letiporni, belerúgni, rajta taposni, az összes idegeit megfeszíteni s dobolni, dobolni a szívén: cselekmény, cselekmény, cselekmény.

Ez a mesterségbeli tudás mentette át Shakespearet a 300 esztendőn.

Pontosabban: életét a nemes értékeinek köszöni: a karakterrajz tisztaságának, az életismeret mélységének, a filozófia szárnyalásának s reális egyszerűségének, amit három századon át nem győz eléggé dicsőíteni a kritika. De, hogy a közönség, a publikum, a néző, a gyermek, a makacs, a szeszélyes és kényeskedő úgy belemegy ez egy esetben a kritikusok s tudósok csapdájába s mindezen dicsőítések dacára sem ábrándul ki e nagy íróból: azt teljesen e színpadi forgatag káprázatának kell tulajdonítani. Annak, hogy a legegyszerűbb néző is tátott szájjal s kerekre nyílt szemmel bámul el, ha egy Shakespeare-színpad nézőterére sodorja a sors.

Számtalanszor kapom rajta magam, mi az ördög, mi is történik itt! emberek rohannak be a jelenetben jobbról-balról s teljes izgalomban dolgoznak a színpadon. Az ember nem jut észhez, minden új pillanat új meglepetést hoz s ha észhez jut, akkor pláne meg van döbbenve, mert itt ravasz rafinériával, parasztpofozó fogásokkal csupa igazságot és bölcsességet s életértékeket csillogtatnak. S minél inkább nézed a részleteket, annál drágább s igazabb.


*

Nos! és kívánom, hogy bár ilyen darabokkal volna tele a világirodalom?...Hiszen minden szerző erre törekszik, minden szerző ugyanígy vágyik játszani az igazsággal s az idegekkel s nem sikerül neki. Haszon volna és öröm és az emberiségre áldás, ha ez a nagyszerű mesterségbeli ösztön annyira kész volna, mint ennél az angol színésznél?

Isten látja lelkemet, nekem elég egy Shakespeare a világirodalomban. Ezt nem adnám oda, mert nála nélkül kimondhatatlanul szegényebbek volnánk, háromszáz esztendő mennyi színe megfakulna, nemcsak a színpadi művészetet, de magát az élet színét tekintve is, mert hisz millió és millió szálon befolyásolta, festette, színezte az emberek életét s gondolkodását a shakespearei játék: de a színpadnak ez az abszolútuma rám mindig azt a hatást teszi, mint valami szörny.

Az a tény, hogy Shakespeare szakadatlan s minden szóban s agyvelejének minden mozdulásában csak transzponálva látott: csak a színpadra, a lámpák fényébe, a játék megszabott mezőjébe, az előadhatás dimenziójába vetítve élte ki a gondolatot, ez több, mint természetes.

Ez valahogy elemi szerencsétlenség.

*

Néha már úgy felujjongtam magamban, a darab elején valami perspektíva, valami életlehellet nyílik meg. Hajók járnak a tengeren, kereskedők beszélnek s gondjuk van, az óceánon hánykódik szívük és bölcsen bíznak: "nem egy hajóra bízvák kincsem, összes birtokom nem függ egy év kockázataitól"...Friss fiatal urak jönnek, akik víg vérük miatt játsszák a bohót s kinevetik azt, aki nem nevet s szerelmesek és oly forró a szívük, hogy szerelmesek már egy névbe s valóságos életet élnek...

Úgy örültem, Shakespeare kilendült az élet vízére.

De rögtön a következő kép, mely Portia termébe visz s a három titokzatos láda ősi mesemotívumát éleszti fel, e teljesen irreális, gyermekes fantázia játék mindjárt leejtette a hangulatot, hogy bánatosan néztem: egy Shakespearenak, aki olyan közelről érzi, az igazságot a szívével tapintja: egy Shakespearenak rögtön a kombináló ész mesetémája után kell halászni?...

A Vízkeresztben a színpadi figurák tradícióját szedi össze, a Hamletben az élet problémáját kényszeríti a színpadra, A velencei kalmárban az epika törmelékeiből kiszedett, kerekre forgatott, csiszolt s kifényesített, de alapjában mégis hazug gyöngyökből fon színpadi játékot.

Hazugság, hogy bölcs ember valaha arra a három ládára valósággal rábízta volna leánya sorsát. Nem igaz, hogy valaha egy font húst kivágott volna valaki egy ember testéből pénze kamatja fejében. Vicc az, hogy az úr is, a szolga is a gyűrűjét ilyen váltságul az esküvő utáni reggelen a saját fel nem ismert feleségének adta volna...

Shakespeare méltónak találta e hármas motívumot, hogy belőle három pillért emeljen s egy estére való játékot csináljon rá. Azt hitte, hogyha teleönti a tündöklő élet ragyogó részleteivel, megmenti magát az igazságot.

Tévedett: igazságainak egyes részletei kiemelkedtek a kultúra tényezőivé, de az egész: szappanbuborék, egy estére való játék. Jelentéktelen. Semmi.

<<
<
1
2
3
4
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


HIRDETÉS
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Az amatőr-professzionista teniszmérkőzés Az amatőr-professzionista teniszmérkőzés
Vasárnap délután plédekbe burkolódzva órákon keresztül asszisztált a...
Kossuth ereklye Kossuth ereklye
Kada Elek, Kecskemét város polgármestere a nyáron az ujfalusi pásztai...
A londoni pénzpiac nem reagált a frankhamisításra A londoni pénzpiac nem reagált a frankhamisításra
Ha még oly fontos dolgok is történnének is a politikában, még akkor...
MacDonald és Tardieu kétnapos londoni tanácskozása MacDonald és Tardieu kétnapos londoni tanácskozása
Vasárnap délután kezdődött és hétfőn este nyert befejezést MacDonald...
Keletafrikai néger női postások Keletafrikai néger női postások
Ez a két néger hölgy a nevezetes keletafrikai mossai törzsből való és...
A Le Temps cikke Magyarországról és a trianoni békéről A Le Temps cikke Magyarországról és a trianoni békéről
A Le Temps vasárnap esti száma Magyarország és a trianoni szerződés...
A napraforgó, mint káliforrás A napraforgó, mint káliforrás
Hazánkban káliműtrágyákat csak homokos talajon alkalmaznak, mert...
Kiss Ferenc és 40 fürdőköpenyes hölgy esete a szigoru siófoki csendőrökkel Kiss Ferenc és 40 fürdőköpenyes hölgy esete a szigoru siófoki...
Egyébről sem beszélnek mostanában Siófokon, mint Kiss Ferencnek és...
Lesújtó vereség érte a Hungáriát Lesújtó vereség érte a Hungáriát
Sabária – Hungária 5:1 (2:1) Meglepetések napja volt a...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98