A köszönő 16.

Karriért csinált, mert mától kezdve csak háromezerszeres tarifáért vontatja a konfilis nevezetű batárt, a főváros utcáinak e szörnyű ékességét…Szo sincs róla, az uj tarifa nem sujt senkit váratlanul, megszokta itt mindenki, hogy amily mértékig törpül a régi életstandard, olyan fokig óriásodnak a terhek, s valóban félelmetes vízió tárul elénk, ha az immár oly népszerű szorzószám bécsi vagy pláne berlini arányai jutnak az eszünkbe.

De ördög vigye: a konflisra mégis csak szükség van, s aki siettében nem járhat gyalog, fizesse is meg a drága tarifát. Ez a helyes. Viszont itt meg kell állnunk egy pillanatra s szemlét kell tartanunk a madárijesztő járművös, a mely haldokolva döcög kitűzött célja felé.
Mert mit kap a boldogtalan utas a háromezerszeres bérért?

1. Kap egy kocsist, aki csak egy utra vállalkozik, mert rendelve van az Isten háta mögé, legjobb esetben a nyugatihoz,. Ez a kocsis azonkívül goromba, durva, erőszakos, keveseli a fölemelt tarifát, végül köp egyet és nem köszön.

2. kap egy köszönő lovat, a ki a gazdája helyett is köszön. Ez a köszönő ló nem paripa és nem sárkány, hanem egyszerűen egy elgyöngült, támolygó, konflis-gebe, minden pillanatban hátranéz, köszön a vendégnek, hogy szálljon le, mert ő már unja az életét, a mesterségét, unja Hikádét s unja a fuvart. Ha beszélni tudna, nyilván ékes szóval mondaná el szenvedéseit, de nem szól, mert ló, s ha szólnak hozzá, nem felel, mert süket, s ha nem kormányozza a kocsis, belemegy a veszedelembe, mert vak.

3. kap egy batárt, amely kívül ütött-kopott mint a konyhó a faluvégén, belül piszkos, inficiált, mosatlan és mosdatlan. Kis járványfészek, eleven, mozgó, kényelmes járványterjesztő, egyszerű és természetes járuléka a lezüllött városnak, nélkülözhetetlen piszok, szükséges nyavalya, amely ellen védekezni nem lehet.

Mindezt fölemelt tarifáért!
Éppen ezért volna egy szavunk Hikádé urhoz. Ne csak arra legyen nyugtalan gondja, hogy a tarifa szigoru pontossággal emelkedjék, hanem tartson egyszer disz szemlét a konflisok dzsungeljében. Meg fogja látni, hogy nincs a fentiekben egy szemernyi tulzás sem.

Oh, ő nem ismeri a kedves, jóságu, szomoru, köszönő lovat, mert ő autón száguld, se szálljon le egyszer az autókról, s üljön egyszer konflisba, de olyankor, a mikor sürgős dolga van. És akkor rá fog jönni arra, hogy a legsürgősebb dolga mégis csak az lesz, hogy a rothadt határokat, a süket és puklás lovakat, akármilyen szomoru áhitattal is köszöngetnek neki, eltüntesse a főváros utcáiról.