A pénzügyi kormány kedves figyelemmel gondoskodik arról, hogy az 1922. és 1923. évi jövedelem- és vagyonadó valorizált összegű fizetési meghagyásai pontosan a címzettek kezéhez kerüljenek. Valorizálva kell az 1922-iki kivetés összegét befizetni a kisiparosnak az állam kasszájába. 

Húszszorosát róhatja le az 1920-ban megállapított adónak s így a Teleszky-iskola pénzügyi korifeusai örömmel dörzsölgethetik markukat: sikerült egy újabb csavarintás az adóprésen. Rendben van; az állam pénzügyi helyzete egyre nehezebb, kell az új adójövedelem! Az iparostársadalom, mint mindig, most is becsülettel eleget tesz kötelességének.

De kell, hogy néhány szavunk legyen az iparosság valorizált adófizetéséhez, hisz a kis- és középiparosságnál nem a jövedelem, hanem csakis az egyre sorvasztóbb nyomorúság valorizálódott a küzködés, a szenvedés aranyparitásáig. 

Valorizált adókat kérnek a kisiparostól, százezreket, sőt milliókat a két év előtti többé-kevésbbé rapszodikus kivetés alapján, pedig az iparosembernek kínos gondot okoz övéinek eltartása, kis műhelye üzemének biztosítása s a méregdrága nyersanyagok beszerzése stb.

Valorizált adót kérnek a kisiparosoktól; igaz, hogy az árak is valorizálódtak, de arra nem gondol senki, hogy a forgalom a közönségnek a drágaság miatti tartózkodása és a kisiparos részére nemsokára hozzáférhetetlen nyersanyagok, gépek, szerszámok nagy ára folytán felére, sőt még ennél is kevesebbre csökkent. Munkaalkalmat a kormánytól nem igen kapnak, vagy ha ez mégis megtörténik – mint közszállításaink mutatják –, az inkább ráfizetést, mint segítséget jelent a kisiparnak. 

A valorizált adófizetést – mitévők legyünk? – elfogadjuk, de a pénzügyminiszter úr kitűnő ötletét ővele szemben is alkalmazzuk: valorizáljuk azt a segítséget, amelyet a magyar kis- és középiparnak sürgősen meg kell kapnia, különben elpusztul. Hegedűs Lóránt idejében 2 centimes korona mellett 60 milliót szándékoztak és ígértek kiutalni a kisiparnak az Iparosok Országos Központi Szövetkezete útján.

Valorizálva kérjük ezt az összeget, két-három milliárdot, hogy ezer és ezer műhelyben és üzemben megindulhasson és folytatódhassék az intenzív termelő munka. Az egész magyar kis- és középipar ügye van olyan fontos, mint a hazai cukorgyárak munkafolytonosságának biztosítása, amelyek ennél jóval nagyobb összegű hitelt igényelnek az államtól. 

Valorizáljuk a segítséget is, necsak a terheket, mert különben nem lesz, ki a valorizált adókat fizesse. Itt említjük meg, hogy a társérdekképviseletek, az IPOSz, az Orsz. Iparegyesület mozgalmat indítottak, hogy az iparosságnak nyujtandó segély komoly legyen és egy milliárdot jóval meghaladja. Reméljük, az össziparosság akciójának meg lesz a sikere.