Morfium és kokain mellett mindjobban terjed az ópiumélvezete Európa nagy városaiban, különösen a nagyobb kikötő városokban. Az ópiumot már az ókorban ismerték mint gyógyszert és élvezeti cikket.

Az utolsó évtizedekben igen erősen terjedt az opiumszenvedély, különösen a francia kikötővárosokban, Marseille, Toulonban, hová a francia Indiákról hozta be a hajók legénysége. A francia hatóságok és a sajtó erélyes harcol indítottak ezen káros szenvedély elterjedése ellen. A marokkói partokon egy hadihajó hajótörést szenvedett, mert a tisztek ennek a szenvedélynek hódoltak.

Az ópium az éretlen mákfejekből szúrás állal nyert tejszinti nedv, mely a levegőn megszárítva, vöröses-barnagolyócskák alakjában kerül forgalomba. A mohamedán államokban ezeket a golyócskákat rágják és lenyelik, mig Kínában és Európában az ópiumbarlangokban pipából szívják az erre a célra külön elkészített anyagot, a Tschandut. Apró golyócskák ezek, melyeket láng fölött hevítenek és a képződő füstöt felszívják.

Az ópium hatása a különböző népfajoknál nem nyilvánul egyformán. Dacára annak, hogy a rágás által a hatás legjobban érvényesül, az ilyképpen használt ópium nem oly veszedelmes méreg, mint az, melyet szívás utján élveznek. Az ópiumszivó izgatott, jókedvü, közlékeny lesz.

A vérkeringés és a pulzus gyorsabb, az arc kipirul, a szemek csillognak. Lassanként beáll a teljes mámor, melyet a jo érzésnek valami egészen rendkívüli mértéke jellemez. Minden kellemetlen, szomoru, bántó érzés eltünik, rózsás, boldog érzések uralkodnak, fantázia minden korlátozás nélkül működik és a legcsodásabb képeket varázsolja az ópiumszivó lelki szemei elé.

(folyt. köv.)