Erdőcsokonya, november 1.
 Szombaton délután nagyatádi Szabó István elhalálozásának elsőerősített hírének érkezte után félórával indulok Erdőcsokonyára. Budapestre az első távirat szombaton délelőtt érkezett. Szabó István veje, Tankovich Miklós küldte Erdőcsokonyáról a feleségének Budapestre:
"Apa agyvérzést kapott, állapota aggályos."

12 órakor érkezett ez a távirat, majd 2 órakor a katasztrófáról számolt be a következő sürgöny:
"Nagyatádi Szabó kegyelmes ur, délben 1 óra 20 perckor agyvérzésben elhunyt."

Ez a sürgöny a fölmívelésügyi minisztériumba érkezett. Hasonló tartalmú sürgönyt kapott egyidejűleg Tankovichné is. A halál hire gyorsan terjedt el a fővárosban, 3 órakor az egységes párt vezetőiéire is tudott róla. A vonaton azonban senki sem hiszi el, hogy Nagyatádi meghalt. Akinek mondom, mind csak nevet.

— Nem olyan ember az, kérem, kemény fából van a: faragva. Kaposvár az első állomás, ahol tudnak a halálhírről. A városban rémhírek terjedtek el. Az egyik szerint Nagyatádit megmérgezték, mások pedig arról tudnak, hogy öngyilkos lett a somogyi kisgazdakirály. Tizenegy órakor érkezem Somogyszobra. Itt kellene átszállni Erdőcsokonya felé, de nincs csatlakozás. Hajtánnyal megyek át Csokonyára. Éjjel l órakor érkezem meg. Sehol egy lélek, a faluban már mindenki alszik. Csak a főutcán, a Kossuth-szoborral átellenben, a község egyetlen emeletes házának, Nagyatádiéknak ablakából szűrődik ki világosság a sárga függöny mögül. Kopogok az ajtón, csöndes zokogás, fáradt, csukló sirás hallatszik ki a szobából. Fölnyilik az ajtó.

A volt fölmívelésiügyi miniszter holtan fekszik ágyán. Fehér gyolcslepedö takarja testét. Egészen be van takarva, az arca sem látszik ki.

A petróleumlámpa fénye sápadtan ömlik el. Az asztalnál ül Szabó özvegye, Peti Katica, mellette leánya, Szabó Mariska és annak férje. Marka István. Talpig feketében az egészháznép. A félhomályból elővillognak a fehér zsebkendők, amelyekkel könnyeiket akarják fölszárítani....