Dtum
Login with Facebookk
1924 | Október

Pogonyi Antal - A halál ekevasán

Nagy, kajla ló mint árnyék huzza terhét,
ekéjét rázza rút, véritta rög,
utána boronázó lánc csörög; -
a Termőt mintha vasszögekkel vernék.

Felsír a föld: a könnye ember, búza.
Halál a szántó, vak, örök bolond;
rögből csirába szüntelen tolong
uj élet s ujra barna rögbe zuzza.

Oh, én már megszülettem százezerszer.
Szerettem, sírtam, vágyó álmot láttam
és vasszögektől véres volt a hátam.

Akartam szépet égigérő mersszel,...
de rögbe rogytam, megcserdült az ostor...
Gyühó!... És ment a vak tovább lovastól.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98