Olyan vagyok, mint egy szegény eb… Egy óra Isadora Duncan-nél
Berlin, január 8.
Egy kétes hirü szálloda második emeletén lakik Isadora Duncan, az egykor hires és ünnepelt tánocnő, aki először táncolt mezitláb a szinpadon. Amikor a portásnál érdeklődünk, meglepő választ kapunk:
- A hires táncosnő? Mit keresne nálunk! Talán tévednek az urak.
Azonban álhatatosan ismételjük, hogy Isadora Duncannak itt van a lakása, mire a portás előveszi a vendégkönyvet, hogy bebizonyitsa igazát. A sok név között megpillantjuk a következőt: Y. YIESSENIN – Moskau. Rámutatunk. Ez Duncan. A portás káromkodik, majd hozzáteszi: - Ez ugyan nem Duncan, de ha Önöknek tetszik… Lizi… - átkiálltott egy kislányért - … Lizi, vezesd az urakat a hóbortos szovjetmamához!
A második emelet egyik ajtaján kopogtatunk. Semmi válasz. Lizi lenyomja a kilincset és a nyitott ajtón keresztül meglátjuk Isadora Duncant, amint egy halom papiros között turkál az asztalon.
- Isadora Duncan müvésznőt keressük – mondjuk- mire ő elénk jön és furcsán néz reánk.
- Hogy találtak rám! Álnéven lakom itt, mert meg akartam menekülni a sok zaklatástól.
A táncosnő nagyon megöregedett. Ősz szálak libegnek a frizuráján, az arcán erős, határozott ráncok keletkeztek, de mikor szemeink a lábaira tévednek, ráismerünk a művészlábra, amely kicsiny és formás még ma is.
- Most szükségem van önökre, mert mindenki megvetett és itthagyott engem. Yessenin a férjem neve, akitől pedig nem képes leszabaditani a sors. Mikor már mindent elveszitettem feleségül mentem Sergius Yessen-hez, az ismert orosz iróhoz.
Itt sirni kezd.
- És Sergius otthagyott engem, a Kaukázus hegyei közé ment, beállt rablóvezérnek. És mindezt a költészetért. Époszt akar irni a rablókról, de mindent saját maga akar kitapasztalni. A prakszis. Ez a fő nála, miközben éhen halok.
- Miért nem válnak el? – kockáztattuk meg a kérdést. – Isadora Duncan fényképet vesz elő a böröndjéből és darabokra tépi.
- Nem tudok szabadulni tőle. Nálunk Oroszországban az a szokás, hogy a válókeresetet déli tizenkét óráig kell benyujtani, amit még aznap délután elintéznek. De azt a gazembert nem lehet délelőtt a válást intéző biztoshoz „becitálni”, mert amig otthon van, következetesen minden éjjel olyan részegen hozzák haza, hogy másnap délig nem tud felébredni. Ha a szovjethatóságok tizenkét óra után állapitják meg a válóperes zárórát, akkor már rég elváltam volna.
- Mi a valódi oka annak, hogy közrebocsátja az Önhöz irt magánleveleket? – kérdeztük.
A táncosnő hevesen válaszolt:
- Sirtam, könyörögtem mindenkinek, segitsenek rajtam, mert nyomorgok. Azok, akik tizenöt-husz évvel ezelőtt a lábaimnál térdepeltek könyörögve, hogy csak rájuk nézzek, akik életüket és vagyonukat adták volna egy csókomért – még arra sem méltatnak most, hogy némi kis pénzösszeget adományozzanak nekem. Volt, aki levelében mindenről lemondott értem – ma süket és vak, ha rólam van szó. Méltó bosszut akartam. Nyomorban voltam és két mód kinálkozott a pénzszerzésre. Az egyik, hogy eladom párisi házaimat.
Szerencsétlenségemre a francia kormány lefoglalta azokat. A másik, hogy eladjam a mintegy ezer darabból álló levél-gyűjteményemet a legtöbbet igérő kiadónak. Ez a bosszum is egyuttal. Nincsen semmi meggondolnivalóm. Tudatában vagyok annak, hogy sok embert fogok ezzel kompromittálni, hogy ez, meg az a család kellemetlenül fogja érezni magát, de ez ma már nem érint engem. Isadora Duncan, a berlini szálloda kopott szobájában ül és csendesen, lemondóan meséli el életének két legborzalmasabb pillanatát:
- … Páris … mentem az utcán … két csodaszép gyerekemmel … és rájuk rohant egy autótaxi … meghaltak … Háboru, megvádoltak, hogy kém vagyok, mert végezni akartak velem… 1919. Athén … Pár évvel ezelőtt mint az őrült táncoltam a népnek … Venizelosért … a görögök őrjöngtek az utcán és tépték rólam a ruhát…
Ma pedig olyan vagyok, mint egy szegény eb….
Uj életet nem kezdhetek …Amerika a lehetőségek hazája kitiltott…
Az egykor világhirü táncosnő összetört, csalódott asszonnyá változott:
- … A szinpad meghalt számomra, de én ennek dacára még sokszor fogom döngetni lépteimmel.
Értesülésünk szerint Isadora Duncan, január végén táncestélyt ad Budapesten és hat nagyobb vidéki városba is ellátogat.
B.D.
.jpg "Az aratás és a fegyvergyakorlatok")
.jpg "Az önálló vámterület és a függetlenségi párt")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!