Sárba és botrányba fulladt az olasz-magyar válogatott mérkőzés. Labda helyett a küzdő felek egymást rugdalták – A párisi Slavick erélytelenül bíráskodott – Irreális pályán irreális volt az eredmény is.

Szép és lovagias küzdelmet vártak a futballrajongók a vasárnapi olasz-magyar válogatott mérkőzésen és ehelyett sáros úszómedencében föl-alárohanó, vadindulatú játékosok sportszerűtlen kavarodásán és botrányos magatartásán izgulhattak csak.

Az egész éjjel és nappal zuhogó eső annyira tönkretette az Üllői-úti pályát, hogy azon több helyen 30-40 centiméter magasan állt a víz, ami már eleve kizárt egy reális küzdelmet. Így is történt.

Bár a magyar játékosok teljes szívvel és lélekkel párosult nagyobb technikai tudással küzdöttek, Fortuna istenasszony elpártolt tőlük most is. Az ellenfél azonban, a hozzájuk szegődött szerencse mellett, még vad és mindent eltipró játékmodorral is korrigálni akarta az eredményt, amelynek következtében a küzdelem második felében teljesen fölborult a rend a pályán.

Slavick, párisi bíró, aki már sok kemény és ádáz küzdelemben briliánsan megállotta a helyét, most teljesen elvesztette a fejét és a botrányosabbnál botrányosabb jelenetek egymást kergették.

Mint a kültelki pályákon, úgy rontottak egymásra a játékosok. Nem ellenfelet láttak maguk előtt, hanem ellenséget és ebben úgy az olaszok, mint a magyarcímeres dressz viselői egyaránt vétkesek, amiért a legteljesebb megrovás illeti őket.

Slavick bíró sípjelére, körülbelül 15.000 főnyi közönség előtt, a küzdő felek a következő fölállításban léptek egy nagy víztócsa közepén szomorkodó labda köré:
Magyarország (piros): Zsák – Dudás, Senkey I. – Fuhrmann, Kléber, Reiner – Rázsó, Molnár, Pataky, Opata, Jeny.
Olaszország (kék): De Pra – Allemandi, Bellini – Bigatto, Bernardini, Janni – Conti, Balonciéri, Della Valle, Magnozzi, Cevenini.

Hatalmas lendülettel indul a játék és Molnár már az első percben kapura lő, De Pra azonban a helyén van és azonnal látni, hogy klasszis védőre akadt az olaszok hálója. Az első izgalmak után eseménytelen percek következnek és a közönség inkább azon mulat, hogyan „ródliznak” a játékosok a teljesen fölázott, puha talajon.

A magyar csatársor van állandó offenzívában, de csak a 14. percben tudnak elérni egy kornert, ami kiaknázatlanul marad. A további magyar támadások a baloldalról indulnak. Opatát és Jenyt a velük szembenálló half és bekk, de különösen a 16-os vonal tájékán fölgyülemlett víztömeg erősen hátráltatják az akciók befejezésében.

Az olaszok első komoly támadása a 15. percben indul. Conti helyezett lövését azonban Zsák elfogja. A 19. percben Dudás a frontban levő olaszok közül Ceveninit faultolja, amiért szabadrúgás ját. A labda Balonelerihez kerül, aki fejjel Della Vallehoz passzol, ő pedig a kitörő Zsák fölött a kapu jobb sarkába helyezi a labdát: 1:0.

A gól után két percig szünetel a játék, mert sem a bíró, sem a játékosok nem tudják megállapítani, hogy hol a pálya közepe. Végre sikerül. Újrakezdés után a mieink támadnak és a 25. percben Molnár hatalmas lövése csak centiméterekkel vágódik el a léc mellett.