Dtum
Login with Facebookk
1926 | Augusztus

Mulay Jussef, a marokkói szultán két hétig dáridózott kiséretével

Legjobban a charleston és a párisi szinésznők tetszettek neki

Páris, julius 29.

 

Mulay Jussef őfelségét, a marokkói szultánt, Franciaország ugy fogadta mintha igazi császár lenne, pedig csak vazallus. Nyakába akasztották a becsületrend nagykeresztjét, beültették Napoleon versaillesi trónszékébe, elvitték mindenhová mutogatni, mint valami csodát. A párisi lapok állandóan igy titulálták: Sa Majesté Chériflenne.

 

Lándzsás lobogós lovastestőrök kisérték, szép szál barna legények, vele volt a néger dobosokból és trombitásokból álló zenekara, üdvlövések, diszszázadok, magas állami funkcionáriusok fogadták mindenütt, ahol csak megjelent.

 

A szultán ma már nincs Párisban, hétfőn pedig végleg elhagyja a francia földet, hogy visszamenjen afrikai országába. De Páris még a frank idegtépő katasztrófájának nehezen muló napjaiban is sokat mulat őfelségén, a marokkói szultánon.


A Reggel párisi tudósitóját Theodor Steeg Marokkó francia főkormányzója, meghivta arra az ötórai teára, amelyet a Bois de Boulogneban rendezett a szultán tiszteletére.


Káprázatos fölvonulás volt, rengeteg hölgy, még több uniformis, képviselők, diplomaták, ujságirók, müvészek, szóval „tout Paris” ott mosolygott a pompásan szervirozott teaasztalok mellett. Egyszerre csak autóraj száguld elő, röpködtek a fehér burnuszok, kaidok, vezirek, szultánfiuk, unokák s cunchok szállnak ki, őfelsége pedig egy igazi fejedelem méltóságával fogadja a hódolatteljes üdvözléseket. Megszólal a jazz-band, megkezdődik a tánc, blues, fox trott, one stepp, charleston…

 


A szultán csak néz, néz… Nem tudja palástolni kiváncsiságát. A groteszk zenére és táncra földerül az arca és egyszerre csak elfelejtve, mit parancsol a marokkói etikett, megindul. Egész közelről akarja látni a táncolókat. És körülötte az egész udvartartás.

 


Versailles. A szultán megilletődéssel lép a királyi kastélyba. Valószinüleg eszébe jut, hogy XIV. Lajos itt fogadta ugyanolyan ünnepélyességgel Marokkó első követét, mint amilyen ceremóniák között most Mulay Jussuf lépett a napkirály palotájába. És Ben Ghabrit, a marokkói szultán rendkivüli követe és meghatalmazott minisztere magyaráz. Ő magyaráz meg mindent a felséges urnak, a nagyhatalmu udvari méltóságoknak, al- és fővezireknek, akik közül egy sem ért franciául. Ben Ghabrit tökéletes européer, csak ő is burnuszt visel.

 

A Madelaine-szinházban a szultán tiszteletére előadták a darabját. „Az ember ravaszsága” három fölvonásban. A darab nagyszerü volt. A szultán vörösre tapsolta tenyerét és nemcsak a darab, hanem a párisi szinésznők is megnyerték őfelsége legmagasabb tetszését…


A káprázatos hetek elmultak. A szultánt testőreivel, négereivel, egész furcsa udvarával a francia köztársaság elnökének különvonata röpiti végig a francia rónán…El Páristól – Marseilles felé, Marokkó felé – a fegyverrel pacifikált francia gyarmat felé… A szultán őfelsége megint rab lesz Fezben, a mórstilü palotában. Megint Mr. Steeg, a főkormányzó és Marokkó parancsnokló tábornoka fogja jelképezni előtte Franciaország minden hatalmát. De amig él, álmodni fog Párisról, az álmok városáról…

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98