"A szentpétervári kurir"-ral együtt került bemutatásra egy másik orosz film, a "Télapó" című mesejáték, egy orosz hamupipőke-mesének rendkivül kedvesen és szépen kidolgozott filmváltozata.

Rendezőjének sikerült eltalálnia a film-mesének legigazabb stílusát. Mert a költő tündérmeséjét talán csak a stilizálás eszközeivel volna szabad filmre vinni, azonban a népmesének megoldása egészen más feladatot jelent. A népmese elképzelése egyesítése a reális és a csodás elemeknek és így a film rendezőjének is arra kell törekednie, hogy a realisztikus és a meseszerű elemeket kellő egyensúlyozással egyesítse és egybeolvassza. Nem szabad a cselekményt az életen túlhelyezni, mert a népmesének kedvessége éppen abban rejlik, hogy a figurákat a népből való realisztikus, de naivan körvonalazott figuráknak képzeli el.

A "Télapó" alakjai, Papinka és Maminka, kedves öreg muzsik és a felesége, Hanka és Panka, a dédelgetett és a mostohaleány. A miliő, ahol a mese lejátszódik, orosz falu és a körülötte húzódó erdőrengeteg. Mindez realisztikus, valami nagyon finom, alig észrevehető naivitással eltompítva, Télapó figurája és csodatétele pedig mesehatás, a népmesehatások teljes és tiszta gyermetegségével.

A kellő mértékben szükséges és indokolt elstilizálást Sheljabuski ügyesen fokozta az egyes filmképek vegyi virazsirozásával, az alaptónusokat átszinező árnyalásokkal, mert ezek segítségével a naturális miliők valami túlemeltséget kaptak a naturán, egy kicsit a fantázia világába.

A film felírásai két ponton tértek el az általános szokástól, világos alapon fekete betűk, hogy a szövegnél a mesekönyvolvasásra emlékeztessék a film nézőjét, ami annál is inkább ügyes megoldás volt, mert a felírások két-, háromsoros versikék voltak, olyan modorban, mintha valaki mesélné a mesét és mutogatná a megelevenedő képeket. Ezeknek a felírásoknak fordítását és átköltését a filmeken eddig még nem szerepelt Loránt József végezte minden dícséretet megérdemlő készséggel és stilusérzékkel.

A film szerepeit Sztaniszlavszky társulatának szinészei játszották. Alakításaikra felesleges volna dícsérő szavakat keresnünk. Fel kell azonban jegyeznünk neveiket, mert hiszen reméljük, ezentúl gyakran fogunk találkozni velük: V. O. Toporkov, Papinkának, V. O. Mezalitinova Maminkának és G. A. Gromova Pankának, mostohaleánynak volt a megszemélyesítője.

Hevesy Iván