Alig mult el a spanyol, ujabb járvány dul fővárosunkban: a törvényhatósági bizottsági tagok egymást lökdösik a kormánypártba.

Ez az epidémia, amelynek lefolyása inkább komikus, mint tragikus, főként az ellenzéki listákon megválasztott bizottsági tagok közül veszi és szedi áldozatait: Budapest népe, ugy látszik, immunis vele szemben.

A kormány leglelkesebb futárja az elmult héten Bárczy István volt, aki sok demokrata és pártonkivüli ellenzéki bizottsági tagot keresett föl azzal, hogy vele együtt lépjenek be Ripka Ferenc egységes pártjába. Bárczy csupán legszükebb környezetétől, meg az ugynevezett Ehrlich-csoporttól kapott igenleges választ, a többi válasz nemleges, lesujtó és kiábránditó volt. Még azok a bizottsági tagok is, akik a baloldalon, a jelenlegi pártkeretek között, személyi sérelmek vagy egyéb meggondolások miatt nem érzik jól magukat, a legnagyobb elkeseredés hangján birálják Bárczy István pálfordulását.

Tudvalevő ugyanis, hogy a demokratikus blokk politikájában jóhiszemüségből és főként érzelmi okokból egész politikai exisztenciáját a Bárczy polgármesterségére tette föl, miután a Nagy-Budapest egykori polgármestere a siker minden reményével biztatta a baloldali pártok vezetőit. Bárczy országgyűlési mandátumot sem a kormánytól, hanem a főváros ellenzéki polgárságától kapott. Ugyanugy hagyta ott tehát az ellenzéket, mint a liberális pártot a községi választások idején. A többi átszaladókról várospolitikai körökben nem is esik szó. Kevés kivétellel régi flörtök és titkos viszonyok legalizálása történt a Ripka-pártba való belépésekkel.

Vasárnap az Erzsébetvárosi Kaszinó változtatta meg félárbocra eresztett zászlójának szineit, amikor a közgyülésen Erhlich G. Gusztáv indítványára kimondotta, hogy a kormánypárthoz csatlakozik. A kör elnökévé Ugron Gábort, Kállay Tibort, Désy Gézát és Siegesen Józsefet választotta meg. Az öreg Ehrlich a miniszterelnököt második Bismarcknak nevezte. Azután Désy Géza országgyűlési képviselő mondott hosszabb beszédet, a hozzáférhetetlen becsületesség és a szeretet politikáját hirdette. Majd Vázsonyi históriai jelentőségét méltatta és fölvetette azt a kérdést, hogy a közelmult eseményei után érdemes volt-e Vázsonyinak élni, küzdeni és meghalnia? Désy kenyeret, jogot és szabadságot követelt, majd kijelentette, hogy az egységes kormánypárt tagjai nem mind hajszálra egyet akarnak. „Nem vagyunk lakájok” -  mondotta, ő a régi szabadelvű pártot akarja fölujitani.

A közgyűlésen általában cáfolták azt, hogy Ehrlichéket Kozma nem akarta volna beengedni a Ripka-pártba. A hangulat mégis arra mutatott, hogy Ehrlichék inkább Kállay és Ugron, mint Kozma Jenő felé orientálódnak.