A tudományos világ előkelőségei, diákok, elegáns szépasszonyok töltötték meg a Tudományos Akadémia üléstermét, amelynek első sorában egyedül foglalt helyet a hosszu fehérszakállu, méltóságteljes öregur. A közönség egyetemi tanártagjai élénk helyesléssel és tapssal szakitották félbe minduntalan Hornyánszky Gyula elnöki megnyitóját, amelyben a kormány kulturpolitikáját birálta és hevesen kifakadt a klasszikus nyelvek tanitásának középiskoláinkból való kiszoritása ellen.

Igazi melegség azonban akkor költözött a terembe, amikor Concha Győző lépett az előadói emelvényre és közvetlen, mesélő hangján közel másfélórás előadásban ismertette a magyar társadalomtudomány történetét. A válogatott közönség nehezen várta és lelkesen üdvözölte az előadóasztalnál a magyar tudomány nyolcvankétesztendős büszkeségét.

Mert Concha Győző bizony mindinkább elmaradozik azoknak a tudományos társaságoknak az üléseiről, amelyekben évtizedeken keresztül vezetőszerepet töltött be és csak a Gellérthegy magános utain sétálgat néha-néha, kopott, zöld lódenköpenyegében, örökös derüvel az arcán. Az agg tudós csak a diákjai számára van mindig otthon, akiket ma, ötvenötesztendős egyetemi tanári müködése után is, napról-napra vizsgáztat politikából a lakásán … Az érdekes előadás után csak nehezen, vonakodva nyilatkozik lapunknak.

- Nem szeretem az ünneplést, a reklámot - mondja Concha Győző -, amint sohasem törődtem a legkiméletlenebb kritikákkal sem. Szamárnak, maradinak neveztek sokszor, mert hü maradtam liberális fölfogásomhoz, amint hü maradtam a municipiumokról irt első ifjukori dolgozatom eszméihez is, amelyeket 60 éve hirdetek, hasztalanul, mert a mi politikai életünk még ma sincs tisztában az igazi önkormányzati eszmével.

- Sok támadásnak voltam kitéve már a régi egyetemi keresztmozgalmak idején is, mert akkor is megmagyaráztam a liberálizmus ellen zajongó ifjuságnak, hogy a liberálizmus gondolatvilága nem a Talmudból, sem a Koránból, hanem az Evangéliumból meriti erejét. Ezt hirdetem ma is: az igazi keresztény politika az, amelyet Eötvös és Deák követtek és amely az egyéni szabadságjogok pillérein: a tanulás, a pályaválasztás, véleménynyilvánitás szabadságán épül föl.

- Ezt magyaráztam legutolsó tanulmányomban azoknak, akik azt merték állitani, hogy a magyar társadalom a liberálizmus virágkorában lépett a dekadencia utjára és akiket hiába tettem lehetetlenné elméletileg, ma mégis nagy tudósoknak számitanak. Épp igy a gyakorlati politika terén is még egyre az angol példára, a liberális párt bukására és a konzervativok uralomrajutására szeretnek nálunk hivatkozni és minduntalan megfeledkeznek arról, hogy Angliában épp a konzervativ párt küzd a liberális polgári társadalom szabadságjogaiért …

Az egyre lelkesebben magyarázó öregur itt elhallgat. Ő, aki egész életében a politika tudományával foglalkozott, nem szeret lesiklani a gyakorlati politika mezejére.