Dtum
Login with Facebookk
1928 | Március

Impossibile! – A fascista érem másik fele

Róma, március 3.

Minden éremnek két fele van. A fascista éremnek is.
Kint a nagy világban, különösen a magyar világban, csak az egyik felét ismerik ennek az éremnek: a cézárikus, heroikus, diktatórikus, harsogó felét; azt, amelyik római gesztusokkal dolgozik, messzi hangzó frázisokkal, nagy és égbenyuló mozdulatokkal. 

A másik felét ennek az éremnek, a szürke és mindennapi oldalát nem ismerik, hiába járják magyar utasok, turisták ezrei a tavaszi Itália enyhe dombjait s hiába hall magyar szót az ember a császári Róma zegzugos utcáin s palotáinak échós udvarán.

Pedig ez a mindennapi, szürke s minden heroikus vonástól ment fele a fascizmusnak sokkal érdekesebb, polgári mivoltában sokkal megkapóbb és forradalmibb, mint a külvilágnak szánt hősi oldala.

Ki tudja például, hogy a fascista Itália pénzügyi stabilitását sokkal kisebb áldozatok árán, de sokkal demokratikusabb eszközökkel érte el, mint a pénzügyi rekonstrukciójára olyan büszke Magyarország?

Ki tudja azt, hogy a két év előtti olasz költségvetés több mint ötnegyedmilliárd lira fölösleggel zárult, de már a mult évi csupán négyszázmillióval, tehát kevesebbel, mint amennyivel az ötszörte kisebb Magyarország büszkélkedik, mert az olasz kormány egyáltalán nem osztja azt a nézetet, hogy az állam, a polgáraitól válogatás nélkül bevasalt adófölöslegekből van hivatva beruházási politikát folytatni!

Ki tudja például azt, hogy a fascista politika a családalapitás és az épitési tevékenység fölfokozására a családi házakat mindennemü foglalás és zálogolás alól mentesitette? Elképzelni is lehetetlen, hogy mi valaha is eljussunk ennyire, mi, ahol a paraszti adók miatt még az utolsó állatot is elárverezteti a fiskus.

Ki tudja azt, hogy a fascista adópolitika a közvetett és a fogyasztási adók fokozatos csökkentésére törekszik és az állami bevételekben a közvetett adók arányszámát 76 %-ra lefokozta, az egyenes adók arányszámát pedig 26 %-ról 32 %-ra emelte föl és céljául azt tüzte ki, hogy a vagyont és a jövedelmet, nem pedig a fogyasztást adóztassa meg.

Egész sorát lehetne fölsorolni a hasonló irányu intézkedéseknek, de a mi legfőbb: az olasz adópolitika minden vexatórikus adónem kiküszöbölésére törekszik, a bürokrácia diszkrecionális jogát az adók kivetésében és behajtásában évről-évre, lépésről-lépésre csökkenti.

Ez az oka annak, hogy a forgalomra kivetett százféle adót egynéhány fogyasztási cikkre korlátozta, amelyek könnyen és automatikusan behajthatók és ez a gyökerében demokratikus politikája birta rá arra, hogy az általános, minden cikkre egyaránt kivethető, minden kereskedőre, minden polgárra kötelező forgalmi adónak még a gondolatát is elutasitotta magától!

Mily boldog ország, ahol a kereskedőt, a szabad foglalkozást üző polgárt soha senki nem zaklathatja, nem büntetheti és nem lebeg a feje fölött szakadatlanul a birságok és büntetések pallosa! Nem: a fasciónak még az a szürke és mindennapi oldala sem tulságosan szimpatikus az olyan embernek, aki a liberalizmus tiszta levegőjében nőtt föl.

De el kell ismerni ennek a politikának alapvető demokratizmusát, a polgár munkáját tisztelő okosságát és azt az igyekvését, hogy ahol csak lehet és ahol az állam fontos és életbevágó érdekeit nem sérti, ott könnyitsen a tömegek sorsán.

Ennek a demokratikus fascista politikának legvégső forrása a fasció antibürokratikus természete: a hivatalnok befolyásának és döntő akaratának kikapcsolása a latin demokráciák legrutabb vonásának is, az apró egyéni panamák üzésének. Ezért nincs ma Olaszországban panama, ezért nincs panasz a hivatalnoki akarat tultengése ellen. Mert, s ez is hozzátartozik az érem e másik felének teljes rajzához, a fascista helyi szervezetek teljes mozgási szabadsággal nyomban lecsapnak a legcsekélyebb kisérletre.

Róma városi tanácsa az itt még magánkézben levő villanymüvekkel az áramszolgáltatás árát fölemelni próbálta a napokban. Erre oly hatalmas fölzudulás támadt a fasció helyi szervezeteiben, hogy a tervet nyomban elejtették.

Ez a rend, akármilyen reakciós hire van, nem évekig, hetekig se türné a pesti Beszkárt-dolgokat és amikor egy római városi politikustól megkérdeztem, mit szólna hozzá, ha a város egy bukófélben levő bankot próbálna megvenni, ezt felelte: Impossibile! Perfettamente impossibile!

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
A berlini tárgyalások előtt! A berlini tárgyalások előtt!
A péntek éjszakai minisztertanácson adta meg a kormány a Berlinbe...
Auto-omnibusz szerencsétlenség Párisban Auto-omnibusz szerencsétlenség Párisban
Francziaországot egyre-másra sulyos katasztrófák látogatják meg....
Ma tárgyalják ismét Strausz István dr. bünügyét Ma tárgyalják ismét Strausz István dr. bünügyét
Ismeretes, hogy az ügyészség izgatás büntette miatt eljárást indított...
Hatvany Lili darabja a Vígszinházban Hatvany Lili darabja a Vígszinházban
Hatvany Lili darabjának kiindulópontja: - Egy tehetséges, fiatal...
A hónap rövidhíreiből A hónap rövidhíreiből
A Magyar Királyi Folyam és Tengerhajózási R. T. igazgatósága közhirré...
Phöbus – Hungária 2:2 (1:0) Phöbus – Hungária 2:2 (1:0)
Hungária úti pálya, 6000 néző, bíró: Ujvári. az előmérkőzés izgalmát...
A Nascen-fogápoló A Nascen-fogápoló
A fogápolásnál találkozik a legtökéletesebben az egészség ápolása a...
A legujabb automatikus golyószóró A legujabb automatikus golyószóró
E helyen többször volt már szó a golyószórók jelentőségéről és...
Állattenyésztés a magyar tanácsköztársaságban Állattenyésztés a magyar tanácsköztársaságban
A termelési rend megváltozása az állattenyésztés eddigi módját,...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98