Dtum
Login with Facebookk
1927 | Április

A fascizmus gazdasági portréja

Hazafelé robog már a miniszterelnök szalonkocsija Itália napsugaras tavaszi ege alól. Mit hoz tarsolyában Bethlen István gróf, azt körülbelül tudja már a magyar közönség: politikai megállapodásokat, igéretes reményeket, földerülő láthatárt, lehet, egy uj politikai korszak első téglaköveit.

De ez a lábadozó és sebeit takargató ország talán egyebet is várt, gondjainak, kinzó hétköznapos gondjainak némi enyhülését, vagy ha már ennyit nem is, annyit legalább, hogy az olasz fascizmus gazdasági rendjének, néhány, a távolból olyan csalogató, olyan emberi és olyan igaz gyümölcsét a magyar talajba is átültessék. 

Bevalljuk, erre igen kevés a remény.
A magyar miniszterelnök kiséretében még véletlenül sem akadt gazdasági szakember, pénzügyileg képzett és látószemü férfi, aki a fascizmus alapvető gazdasági demokratizmusát, rendületlen és rideg társadalmi igazságosságát meglátni tudná! 

Akármilyen szemmel nézi is az ember a politikai fascizmust, elitélheti és lenézheti, támogathatja vagy rajonghat érte, a gazdasági fascizmus szigoru rendjét és társadalmi méltányosságát minden ellenfélnek el kell ismernie. A gazdasági fascizmus nem ismer kétféle nemzetet, nem ismer történeti és fölemelkedett osztályokat, nem különbözteti meg a falut és a várost, nem ismer kétféle adót és kétféle kamatot, nem ismer polgárt és parasztot, a gazdasági fascizmus, csak egyet ismer: olasz embert! 

A lira ma Európa egyik legstabilabb és legmegbecsültebb pénze, az olasz budget kiegyenlitett és szilárd, de nem ismer milliárdos fölöslegeket s ezt a stabilizálást nem kisérte Itáliában gazdasági Bertalan-éjszaka, a lira utját nem szegélyezték elesett exisztenciák tömegei! 

A magyar urak Itáliában nem láttak meg mást, mint megrendszabályozott szakszervezeteket és elfojtott sztrájklehetőségeket, de nemigen látták meg azt, hogy az olasz munkabér födi a megélhetési minimumot s hogy a fascizmus nemcsak a munkást, de a munkaadót is megrendszabályozta! 

Lombardiában is annyit látnak csak, hogy füstölnek a gyárkémények és pezseg a munka, de azt már nemigen látták, hogy a hatalmas vizierőmüveket nem Talbot-szerződésekkel teremtették meg, hogy Mussolini nem magyar Victoria-rendszerrel szanálta az olasz ipar bajbajutott büszkeségét, a Fiat-müveket, hanem nyugateurópai pénzügyi módszerekkel és föltételekkel.

A magyar urak nemigen néztek az olasz vámpolitika kulisszái mögé se, pedig tanulnivaló ott is akad. Olaszország nem indult kereskedelmi tárgyalásaira őrületesen fölcsigázott vámokkal, nem juttatott nemzeti ajándékokat szövő- és gépiparának s ime, az olasz narancs, az olasz bor és az olasz főzelék mégis eljutott Európa minden piacára.

Az olasz termelési politika terén is akadt volna bőven megszivlelnivaló.
A fascizmus nem tömi állami pénzek, verejtékes adók millióival a falusi szövetkezeteket, nem, kérem. 

Mussolini nem csinál Kogszokat, Fakszokat, Mussolini több buzát termel és több olajat és több főzeléket. 

A magyar urak nemigen kerestek, pedig találhattak volna bőven alkalmat arra is, hogy az olasz tisztviselőkérdéséről egy kissé tájékozódjanak, mert amit Mussolini tisztviselőpolitikájáról hallhattak volna, az nemigen cseng kedvesen magyar füleknek. A fascizmus nem ismer tisztviselői hitbizományokat, még osztályok hitbizományát se. 

Mussolini egy óriásira fölfokozott Gaál Gaszton, egy könyörtelen vasseprő, amely kitakaritotta Itáliából a panamákat, Patópálokat, erőszakos embereket ültetett ugyan az olasz megyékbe és városokba, konzulátusokba és miniszteriumokba, de ezek az erőszakos emberek legalább fiatalok, munkásak és modernek! Mert ha nem azok, a seprő nyomban megmozdul és a sötét ismeretlenség homályába söpri a gyönge legényeket! 

S ami a legfontosabb, a fascizmus nem ismer alsó és felső néposztályokat.
Párturalom, mondjuk, pártdiktatura, de e párt nyitva áll minden olasz embernek s ha tökéletlen eszközökkel és néha kevés sikerrel is, de arra törekszik, hogy a nemzet vagyona és a nemzet jövedelme arányosan, méltányosan és igazságosan oszoljon meg a nemzet tagjai között. 

Ez a fascizmus gazdasági portréja, talán a távolból kissé rózsaszinünek tetsző és a közel realitástól elütő képe, de nem leng fölötte a gyanus üzletek, kijárások és politikai pénzügyek kénsárga párája. 

Igy és ezt a fascizmust, ó, milyen szivesen és milyen megkönnyebbüléssel fogadtuk volna a hazatérő magyar miniszterelnök kezéből!

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
Mussolini traktort vezet. Mussolini mint mezőgazda.
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Genfben igen sulyos az atmoszféra Genfben igen sulyos az atmoszféra
Soha olyan nagy és feszült érdeklődéssel nem néztek még a...
Séta az Árumintavásáron Séta az Árumintavásáron
Megnyílt a budapesti árumintavásár és azon, mint minden évben, most...
A Dunaparti uj villamosvasút A Dunaparti uj villamosvasút
Az a nagy közuti vasúti hálózat, mely Budapest köztereit és utczáit...
A napszúrásról A napszúrásról
Általános és mély részvétet keltett ország szerte az a...
Madarász Viktor kiállítása
NEMCSAK a tudósok és költők, de igen sokszor a művészek is megelőzik...
A hónap rövidhíreiből A hónap rövidhíreiből
Kassa város pénztárában nagy sikkasztásnak jöttek nyomára, mely főleg...
A királylátogatás és az ántánt A királylátogatás és az ántánt
A politikai világot nagyon természetesen élénken foglalkoztatta a...
Gróf Batthyány Gyula és Ferenczy Béni kiállítása Gróf Batthyány Gyula és Ferenczy Béni kiállítása
Gróf Batthyány Gyula az utóbbi időkben témakört változtatott, ismert...
Aknakeresők munkában Aknakeresők munkában
A tenger-akna harcászati jelentőségét - bár maga a veszedelmes...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98