A sport, amely fegyelemre és önmegtartóztatásra, szoktat, amely elhízni, ellustulni nem enged, - a sport, amelyet józan mértékkel, bölcs irányítás mellett űzhet gyermek és öreg, férfi és nő, az a fegyver, amely véd a betegségek ellen. Ez az a fegyver, amelyet mindenki viselhet és használhat, és ez az a fegyver, amelynek használatát el kell terjeszteni az egész országban.

Ez legyen a legfontosabb fegyverünk a magyar jövőért való harcunkban, - mert az egészségünket jelenti. Egészséges Magyarországot csak egészséges emberek teremthetnek és tarthatnak fönn. E tekintetben semminemű ellenvetés nem állhat meg. Nem lehet azt mondatni, hogy nincs sporttelep, nincs felszerelés, nincs idő, nincs támogatás.

Támogatás, igenis van. Nem úgy állunk, mint húsz év előtt, mikor még kinevettek bennünket, ha futottunk, ugrottunk, és a szamárpadba parancsoltak, ha birkóztunk a vásártéren. Támogatja a sportot a város, az állam. Benn van az iskolákban, benn van a köztudatban.

Minden füves tér, ahol levegő van és ahová a nap süt, kitűnő sporttelep. Minden hegy, minden víz alkalmas, testi állapotunk fejlesztésére, egészségünk oltalmára. És nincs olyan elfoglaltság, hogy naponként tíz percet egészségünknek ne áldozhatnánk, és nincs oly hivatás, amely hetenként legalább egy félnap pihenőt ne engedne. Csak élni kell vele.

Van egy kérdés, amelyet gyakran intéznek hozzám: milyen sportot üzzünk? Minden sport alkalmas egészségünk ápolására, ha szakértő vezetés ellenőrzés mellett mértékkel űzzük. Mégis, ha a főcélt tekintem, amelyet a sportnak szolgálnia kell, akkor azok a sportágak az igazán hasznosak, amelyeket szabadban, levegőn lehet folytatni.

A zárt termekben folytatott sportolás csak pótlék, mert a test ellenállóképességét, nem a csont és izomrendszer minősége dönti el, hanem a tüdő és a szív állapota. Tüdőtornát pedig jó levegőn kell végezni, mert a rossz, állott, a tornázó testek kigőzölgésével telített levegő a tüdőnek nem használ, hanem ellenkezően - árt. Ha a szükség, - mondjuk az időjárás, - a teremsportra kényszerít, akkor ezt feltétlenül ki kell egészíteni azzal, hogy a tüdőt rendszeres időközökben tiszta levegőn szellőztetjük.

A második fontos elv a sportolásban az, hogy az ne legyen egyoldalú. Vagyis igyekezzünk minden, számunkra hozzáférhető sportban otthonossá lenni, Nem szükséges, hogy világbajnoki babérokat arassunk azért, hogy egészségünket óvjuk. Sőt egész nyugodtan rábízhatjuk ezt az ambíciót azokra, akiknek a sport szenvedélyükké vált.

Nemzeti és társadalmi szempontból - a közegészség szempontjából nem arra van szükségünk, hogy a sportszenvedély terjedjen, hanem arra, hogy a sport megszokássá váljék! Mint ahogy szokás mondani, fogat takarítani, tisztát váltani, éppúgy legyen megszokott dolog a sportolás - a test rendszeres frissítő foglalkoztatása. Mert jól ápolt tüdő, jóképességű szív, fejlett izomerő a legbiztosabb védelem a betegségek ellen. 

Sportoljunk - a betegségek ellen!