Az amerikai uj vámtörvény még inkább elmérgesiti az európai országok gazdasági harcait
A Népszövetség közgazdasági bizottsága, amely tudvalevően két évvel ezelőtt előkészitette a gazdasági világkonferenciát és amely a védvámos rendszer leépitését sürgősen ajánlotta a nemzetek figyelmébe, most ugyancsak furcsa helyzetbe jutott.
Ugyanazon a napon, amelyen ujabb tanácskozásaira összeült, terjesztették be az Északamerikai Egyesült Államok az ujabb vámjavaslatot, amely egy egész sereg cikk vámját ismét fölemeli. A gazdasági tanács tehát az előtt a helyzet előtt áll, hogy a védvámosok ujabb nagy erősitéshez jutnak az amerikai példaadás által.
Annyi hatása volt a gazdasági tanács akciójának, hogy a német-angol, a német-francia kereskedelmi szerződésekben, Keleteurópában pedig az osztrák, cseh és magyar szerződésekben vámredukciók történtek, de ezek a redukciók mégsem vetettek véget annak az irányzatnak, amelyet Európa különböző államférfiai egyenesen az emberiség őrületének nyilvánitottak. Ez az őrület tovább tombol Európaszerte.
Mialatt azonban Európában a védvámos rendszernek csak azokban az országokban van igazán talaja, amelyekben a gyönge foglalkoztatás folytán már évek óta erősen érezhető a munkanélküliség, vagy ahol a vámokban a fogyasztási krizis és az idegen verseny ellenszerét látják, addig Amerikában a közgazdaságnak nincsenek ilyen betegségei. Ha van Amerikának védelemre szoruló termelési ága, az csak a mezőgazdaság, de az ipari termelés, amely nagyobb, mint valaha, semmiféle védővámokra nem szorul.
Az amerikai kereskedelmi mérleg 1928-ban 1 milliárd dollárral volt aktiv és Amerika most mégis egész sor iparcikkre nézve tervez vámemelést, igy a magas üvegvámokon kívül nagy vámokat akar a nyersvasra, a pamutcikkekre és a konfekcióárura.
Ilyen körülmények között egyenesen megdöbbentő, hogy a republikánus párt még ezekkel a vámemelésekkel sincs megelégedve és jóllehet Hoover egyelőre egész testtel áll elébe e törekvéseknek, ő sem bir megbirkózni azzal a jelszóval, hogy „a vámemeléseket a prosperitás biztositására” kell keresztülhajtani.
Az amerikai vámtörvény lényegileg nem is egyéb, mint a jövő biztositása, mig ellenben az egész európai kontinens ipara szempontjából a protekcionizmusnak ez az előretörése közvetlen és kiszámithatatlan veszély. Az amerikai vámemelés 5-20 %-os tehertöbbletet jelent és végleg megneheziti az európai ipar versenyképességét. Hogy aztán az ilyen módon megterhelt ipar mikép fogja visszafizetni Amerikának a hadiköltségeket, az olyan probléma, amelyet ma megoldani senki sem képes.
Semmi kétség, hogy az amerikai vámemelések a végletekig fokozzák majd Európában is azt a vámharcot, amelyet hiába próbált a világkonferencia megfékezni. Már az 1922-iki vámtörvénynek is ez volt a hatása Európára s most ez a szerencsétlen hatás még inkább fokozódni fog.
A magyar gazdasági életnek nem utolsó sorban szintén nagy veszedelem ez a vámvédelem. Hiszen gyáriparosaink állandóan győzni tudtak azzal az egy indokkal, hogy egy világjelenség ereje áll mögöttünk és hogy ők nem képesek szembeszállni azzal, amivel az egész világ nem tud megbirkózni.
Most el lehetünk rá készülve, hogy ugy a mezőgazdasági, mint a kereskedelmi köröknek minden törekvésük hiábavaló lesz, hogy a vámrevizióval a vámok csökkentését érjék el. Az amerikai példára hivatkozva rövidesen föl fog hangzani a követelés, hogy rendeljék el a vámreviziót, de nem a vám csökkentése, hanem azok emelése érdekében.
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!