Vasárnap éjszaka holtfáradtan és éhesen Budapestre érkezett Yvette Guilbert, rőgtőn lefeküdt, de előbb még fogadta munkatársunkat

Amig budapesti hotelje előcsarnokában várok Yvette Guilbertre – vasárnap este ½ 10 kor érkezik – nevéről minden eszembe jut, amit egy életen keresztül adott nekünk. Aki valaha hallotta, ki ne emlékeznék máig is Szent Miklós s a három megölt és föltámasztott kisgyermek legendájára, vagy az Anyaszivre, amellyet a gyilkos fiu visz a tenyerében s amelyet igazabban soha senki nálánál el nem tudott mondani. És föl vonulnak mind a többi dalok a dévaj puderparókások és krinolisok, a lakodalmasak és szüretelők, amelyekből szőlő levével együtt kicsurran a paraszti életkedv, a középkor csucsives, brokátrokolyás strófái, ahol misztikum keveredik vérbeborult szenvedéllyel s a beláthatatlan sor végén (de a dizőzi karrier elején) a századvég Chat- Noir dalai.

Yvette fehér ruhában, zöld szemmel, vörös hajjal, fekete kesztyüvel - amint az akkori kabaréstilus megkivánt fölényével ad elő párisi groteszkdalokat, vastag és finom komikumot, jó és rossz versekben, megnemrezdülő arccal, blazirt egykedvüséggel, de azzal a lenyúgöző tehetséggel, amellyel legfantasztikusabb sikereit aratta…

Egy kulisszanélküli szinésznő, aki minden diszletét az arcán belül hordja.

Arcán, testhordozásán, hangjának ezer árnyalatán belül illuziótkeltőn, szívbemarkolón, tökéletesen. Világokat teremt meg maga körül – ihletett ösztönből, fölmérhetetlen nagy kultúrájából és népi származása földerejéből. Yvette Guilbert, korunk legnagyobb élő és halhatatlan szinésznője, három perc mulva megérkezik…

Az üvegajtó fordul:
Itt van Yvette Guilbert!
Arca még mindig nagyon fehér, haja még mindig vörös- mahagóniszínű, s a szeme élénk és okos, amint körülnéz… Az ura, Max Schiller, eljötvele Pestre s egy fiatal párisi zeneszerzőnő is elkisérte: Mlle. Héléne Jozen
- … Oh – mondja -, nem tagadom, egy kicsit fáradt és farkaséhes vagyok. Reggel óta egy falatot nem ettem. Fönn vacsorázunk a szobámban és ma nincs semmi program, lefekszünk. Holnap ki akarom élvezni, hogy Budapesten vagyok. Szeretem ezt a várost, szeretem a magyar közönséget… Csupa francia grácia és udvariasság, amikor így folytatja:
- Holnap: je suis á vous… Csak azt mondja meg ma este örül –e még nekem a pesti közönség, ugy, ahogy én örülök neki?

Igen, madame Gulbert, a pesti közönség nagyon örül önnek…