Dtum
Login with Facebookk
1932 | November

Egy húszéves fiatalember írja

Egy húszéves fiatalember írja: Fiatalnak lenni, ezt utoljára az Ön generációja érezhette. Mi, Szerkesztő Úr, mi nem vagyunk fiatalok. Mi koraérett, illuziótlan, csalódott, reménytelen emberek vagyunk. Mi is elindultunk. Mi is végigjártuk a középiskola minden kálváriáját. Többé-kevésbé mi is csalással jutottunk az érettséginkhöz, azzal a különbséggel, hogy bennünket tanáraink is segítettek. Mi épúgy parancsszóra, fegyelmezéssel és merev vonalak között tanultunk, mint az Ön generációja.

 

Mi még azt is megértük, hogy alig pár hónappal a világháború után gyűlöletre és idegen nemzetek ellen való uszításra tanítottak bennünket. Amikor az emberiség legnagyobb szellemei emelték fel szavukat az emberi szolidaritás mellett, akkor nálunk a még megmaradt kis, fájdalmas szeretetünket is kiirtották agyonúnt frázisaikkal. És a pad alatt olvasott Nyugat-ot elkobozták és pellengérre állítottak "destruáló törekvéseink" miatt. És keresztény testvériséget prédikáló tanárok ránk ragasztották a zsidóság láthatatlan sárgafoltját. És az erkölcsöt legjobban prédikáló tanárunkkal nyilvánosházak körül találkoztunk. És elnyomtak bennünket és ki kellett kapcsolni a szabad gondolatot, a vizsgálást és a megértést.

Mi nyolcévi szenvedés után boldogan hagytuk el az iskolát... Sok illuziónk nem volt. Rövid idő mulva azonban az a kevés is, ami még megmaradt, az is eltűnt. Mi naivak voltunk. Mi azt hittük, hogy a jeles érettségi, amelynél ugyebár jobbat nem lehet szerezni, elég a továbbjutásra. Nem sokat kellett várni, Szerkesztő Úr, rájöttünk, hogy az emberek szellemi képességét részben a protekció, főképpen azonban az önhibáján kivül eső vallás határozza meg.

 

Akkor leépítettük magunkat. Leszereltük és lereszeltük igényeinket. És beálltunk gyárakba. Napi kilenc órát dolgoztunk. És elviseltük azt, hogy ezerszer megalázzanak bennünket. A legpiszkosabb, legdurvább munka után megmosakodunk, könyvet veszünk kezünkbe, nyelveket tanulunk és tartalommal igyekezünk életünket megtölteni. Túltesszük magunkat mindenen, önmagunkon is. És várunk. És látunk. És borzalmasan tudatában vagyunk a nyomor romboló szörnyűségének.

Meleg, lelkes, jóízű emlékeket, Szerkesztő Úr, csak álmodni szoktunk és boldogok lennénk, ha mi is úgy tudnánk hinni az emberiség és a mi jövőnkben, mint Ön hisz!

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Hogyan ismerkedtek meg egymással? Hogyan ismerkedtek meg egymással?
A mai gyakorlati szellemű, materialista világban sem lehet letagadni,...
A tintatartó-pör A tintatartó-pör
Nagy botrány történt 1910 március 21-én a képviselőházban, a...
Négy új országos rekord a MAC úszóversenyén Négy új országos rekord a MAC úszóversenyén
A Császár fürdőben lefolyt első országos úszóverseny négy új országos...
Az amatőr világbajnokság Az amatőr világbajnokság
Megirtuk hogy az amatőr világbajnokság versenyét melyben a német...
Rettenetes téli harcok
A keleti frontvonal déli szakaszán négy osztrák-magyar és egy német...
Budaházy Miklóst ma vonja felelősségre a biróság, mert revolverével leütötte a kertészét Budaházy Miklóst ma vonja felelősségre a biróság, mert revolverével...
A pestvidéki járásbiróság előtt Budaházy Miklós ma vádlottként fog...
Az Eiffel-torony a háboruban Az Eiffel-torony a háboruban
A világ azt hitte, hogy az Eiffel-torony háromszáz láb magas...
Az ismeretlen és a lelki problémák Az ismeretlen és a lelki problémák
Irta Flammarion, fordította Szabó László. A nagyhírű franczia tudós...
TRIANON TRIANON
90 éve élünk Trianon árnyékában. Az alábbi cikkek 1920 és 1929 között...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98