Dtum
Login with Facebookk
1932 | November

Egy húszéves fiatalember írja

Egy húszéves fiatalember írja: Fiatalnak lenni, ezt utoljára az Ön generációja érezhette. Mi, Szerkesztő Úr, mi nem vagyunk fiatalok. Mi koraérett, illuziótlan, csalódott, reménytelen emberek vagyunk. Mi is elindultunk. Mi is végigjártuk a középiskola minden kálváriáját. Többé-kevésbé mi is csalással jutottunk az érettséginkhöz, azzal a különbséggel, hogy bennünket tanáraink is segítettek. Mi épúgy parancsszóra, fegyelmezéssel és merev vonalak között tanultunk, mint az Ön generációja.

 

Mi még azt is megértük, hogy alig pár hónappal a világháború után gyűlöletre és idegen nemzetek ellen való uszításra tanítottak bennünket. Amikor az emberiség legnagyobb szellemei emelték fel szavukat az emberi szolidaritás mellett, akkor nálunk a még megmaradt kis, fájdalmas szeretetünket is kiirtották agyonúnt frázisaikkal. És a pad alatt olvasott Nyugat-ot elkobozták és pellengérre állítottak "destruáló törekvéseink" miatt. És keresztény testvériséget prédikáló tanárok ránk ragasztották a zsidóság láthatatlan sárgafoltját. És az erkölcsöt legjobban prédikáló tanárunkkal nyilvánosházak körül találkoztunk. És elnyomtak bennünket és ki kellett kapcsolni a szabad gondolatot, a vizsgálást és a megértést.

Mi nyolcévi szenvedés után boldogan hagytuk el az iskolát... Sok illuziónk nem volt. Rövid idő mulva azonban az a kevés is, ami még megmaradt, az is eltűnt. Mi naivak voltunk. Mi azt hittük, hogy a jeles érettségi, amelynél ugyebár jobbat nem lehet szerezni, elég a továbbjutásra. Nem sokat kellett várni, Szerkesztő Úr, rájöttünk, hogy az emberek szellemi képességét részben a protekció, főképpen azonban az önhibáján kivül eső vallás határozza meg.

 

Akkor leépítettük magunkat. Leszereltük és lereszeltük igényeinket. És beálltunk gyárakba. Napi kilenc órát dolgoztunk. És elviseltük azt, hogy ezerszer megalázzanak bennünket. A legpiszkosabb, legdurvább munka után megmosakodunk, könyvet veszünk kezünkbe, nyelveket tanulunk és tartalommal igyekezünk életünket megtölteni. Túltesszük magunkat mindenen, önmagunkon is. És várunk. És látunk. És borzalmasan tudatában vagyunk a nyomor romboló szörnyűségének.

Meleg, lelkes, jóízű emlékeket, Szerkesztő Úr, csak álmodni szoktunk és boldogok lennénk, ha mi is úgy tudnánk hinni az emberiség és a mi jövőnkben, mint Ön hisz!

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Hogyan értelmezi Wilson a semlegességet Hogyan értelmezi Wilson a semlegességet
Wilson elnök St.-Louisban beszédet mondott, amelyben az Egyesült...
Egy vers keletkezése Egy vers keletkezése
Hosszabb idő óta állandó rosszkedv, elkeseredettség, mely néha teljes...
Három magyar gyár megkezdi a repülőgépgyártást Három magyar gyár megkezdi a repülőgépgyártást
A Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alap lelkes vezetői inditották el a...
Watt James első szabadalma Watt James első szabadalma
Az 1764. év volt a fordulópont Watt életében. Az egyetem fizikai...
Saját hangja vall Budinszky ellen a Népbíróságon
Budinszky Sándor, a Rádió egykori németimádó szpikerjének ügyében a...
Egy kisdiák szomorú históriája
A kis Rideg András a pápai gimnáziumban tanult, elég jól végezte a...
Alkoholista állatok
El sem hinnők, ha példák nem bizonyitanák, hogy az állatok is...
Az anarcsi lelet Az anarcsi lelet
Okos írás a szentírás. Egy helyen többek között azt mondja:...
 A vasút 100 éves jubileuma A vasút 100 éves jubileuma
Százéve annak, hogy az első vonat 1825-ben 450 utassal a Stockton-tól...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98