Dtum
Login with Facebookk
1932 | Szeptember

Berény Róbert kiállítása

Gyorsan átalakuló szellemi életünkben úgy látszik nincsen pillanatnyi megállás sem, korunk ideges torlódással halmozta egymásra azokat a törekvéseit is, amelyekkel a képzőművészetben iparkodott kifejezni magát. Nálunk is zűrzavaros volt az a hirtelen változás, mely a naturalista-impresszionista korra következett, mert számos egymástól különböző, sőt egymással ellentétes irányban robbant ki a megújhodás vágya.

 

A mi időnk mindenbe beleavatkozó intellektualizmusa sokféle próbálkozásnak bőségesen adott elméleteket is, tömérdeken tudták és hirdették, hogy ezentúl miképen kell a művésznek alkotnia, de e nagyszerű programmok megvalósulása nem volt mindig arányban a sok szóbeszéddel, a teljesítmények gyakran elmaradtak a célok mögött, sőt néha vajmi kevés közük volt a teóriákhoz.

 

Mint minden forradalomnak sok volt salakja és sok gyorsan kihúnyt, több füsttel, mint fénnyel felvillanó világossága. Mégis kellett, hogy bekövetkezzék, hiszen a művészetben sem lehetséges a megállás, mert az élet semmi terén sem tűri meg a mult formáit és a zűrzavarból végül alkalmasint mégis új világ születik.

 

De ma még annyira benne élünk ezekben a mozgalmakban, hogy nem tudunk teljesen mélyükre látni, hiányzik az a távlatunk, amely az impresszionizmustól már elválaszt minket és lehetségessé teszi összefoglalását, értékeinek megmérését. Kissé bizonytalanul ugyan, csak sejtett, tisztán nem látott vonalakban egyet-mást mégis lehet már látnunk az átalakulás eredményeiből, éreznünk kell azt a kétségtelenül jelentkező átszellemülést, mely festészetünk átalakítóinak munkásságában megnyilvánul, miközben az optikai élménytől jóval messzebbre távolodnak el, mint az előző kor és az emberi léleknek számos olyan rétegéből is komponálnak, amelyet a naturalizmus elhanyagolt.

Könnyebbé teszi ezt a felismerést mindenesetre az is, hogy a mozgalomból néhány olyan egészen kiváló egyéniség bontakozott ki, mint amilyen Berény Róbert is, aki legutóbb a Tamás-galériában mutatta be gyüjteményes kiállítását.

Berény Róbert a legszuverénebb átalakítók közé tartozik. Ezért nehezen megközelíthető azok számára, akik abban a meggyőződésben élnek, hogy a művész hivatása a természet utánzása. Ezek számára, akik olyanfajta művészetet kedvelnek, amilyent a realistának, vagy naturalistának nevezett irányok gyakorlói szoktak nyújtani. Berény túlságosan önkényes és bizonytalan. De akik az átszellemülő érzéki képzelet játéka felől közelednek hozzá, annál nagyobb gyönyörködéssel tudják nézni azt a különleges világot, melyet elénk tár.

 

Ebben a világban nem élnek a hétköznapi statikának geometriai merevségű törvényei, a kép némi ájult lágysággal omlik elénk és e látszólagos bizonytalansággal is hangsúlyozza tudattalan mélységekből felkívánkozó érzelmi erejét. Berény egészen új fogalmazásban láttatja a színeket és a tárgyak egyéb elénkhelyezkedését is, de akkora erővel és akkora folyamatossággal, hogy rögtön magával ragadja azt a nézőt, akinek érintkezési pontjai vannak vele.

 

Első pillanatra kissé hűvösnek látszik, amit fölötte szigorú következetességének lehetne tulajdonítani, de keményen megmarkolt és összefogott stílusa mögött nyilván erős szenvedélyesség rejtezik. S ha a képzőművészeti kritikusnak, kinek hivatása, hogy szavakkal próbálkozzék látási élmények közelébe férkőzni, valaha érezni kellett azt, hogy hivatása mennyire nehéz, Berény esetében még fokozottabb mértékben érzi ezt: csak nagyon fogyatékosan és tökéletlenül kísérletezik akkor, midőn megérezte ebben a művészetben az új idők művészi testet öltő formáit, melyek ma még különös elzárkózottsággal fittyet hánynak mindennemű magyarázgatásnak.

Az Ernst-múzeum kiállítása

Itt mindenesetre Fényes Adolf gyüjteménye volt a legérdekesebb. Sajnos, kihagyta a művész fejlődésének egyik gazdag és fontos korát, melyben a naturalizmustól elfordulva fényátitatta, színes csendéleteket és interieuröket festett, művészetének egyik legjelentősebb korát. Ellenben bemutatja indulásának idejét és természetesen a mai Fényest, aki finom festőiséggel jellemzett valóságelemekből álomvilágot épít és tesz művészi valósággá.

 

Pedig hálás feladat lett volna e kitűnő művészünk egész fejlődési vonalát bemutatni, mert így a két véglet közül hiányzik az átmenet. Nem láthatjuk tisztán, hogy miképen lett Fényes azzá a bölcs és finom mesemondóvá, aki a magyar tájék emelkedett álomszerűségének olyan kitűnő megjelenítője, mint legújabb képein is. De ha ezt a fejlődési vonalat e gyüjtemény nem láttatja is, a régebbi és az újabb képekkel egyaránt arról győz meg, hogy Fényes a leglelkiismeretesebb az idősebb festői gárda legkiválóbbjai között, mert egy sincsen közöttük, aki annyira szigorú és válogató kritikusa lenne önönmagának, mint ez a mindig választékosan és fegyelmezetten jelentkező művészünk.

Zádor István virtuóz tárgyilagosságú grafikája és Cserepes István kissé egy helyben topogó finomkodásai mellett is helyet kapott a legújabb művészeti irány, a neoklasszicizmus is Kontuly Béla húsz festményével. Ezek a merev ábrázolások művészi igazság szempontjából nem mindig meggyőzőek. Inkább egy intellektuális célkitűzésnek megvalósításai, mint leküzdhetetlen erővel napvilágra kívánkozó művészi érzéseké. Kiszámítottaknak és keresetteknek látszanak, nem mélységes egyszerűségnek és nyugalomnak kifejezői, mint inkább megfestett meggyőződések.

A magyar kultúrszövetség kiállítása

Tudjuk, hogy középosztálybeli közönségünk túlnyomó részének alig van kapcsolata az új magyar művészeti törekvésekkel, melyeket csak egy elenyészően kicsiny rétege ért meg és fogad szeretettel. Egyéb mélyebben fekvő okok mellett ebben nem csekély szerepe volt annak is, hogy a Műcsarnokból, mellyel ez a közönség évtizedek alatt összeforrott, ez az új magyar művészet majdnem teljesen száműzve volt.

 

Most a Magyar Kultúrszövetség, mely egész működésével arra törekszik, hogy az új törekvések elől majdnem minden téren lomhán elzárkózó magyar középosztályt közelebb hozza a szellemi mához, az új magyar művészet legjava termékeiből kiállítást rendezett, hogy a közönségnek új rétegeit nyerje meg a modern magyar művészetnek. Ez mindenesetre nagyon elismerésreméltó kísérlet, különösen, ha olyan finom érzékkel történik az összeválogatás, mint ezen a kis tárlaton, hol a gyüjtés és rendezés dr. Hoffmann Edit érdeme.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98