Dtum
Login with Facebookk
1933 | Augusztus

Magyar Falu 1933

A magyar falu e forró nyáron lázas lendülettel vetette magát a munkára.
Kora hajnaltól késő éjszakáig, páratlan szívóssággal és buzgalommal folyik a termés betakarítása, a szőlők és növények megmunkálása s a sugárzó égbolt alatt verejtékező magyarok milliói szótlan szenvedéllyel hajolnak az alázatos föld fölé, hogy az ősi talaj dús gyümölcsét hombárba gyüjtsék.

Munkaközben a magyar gazda nem számol se árral, se adóval, egyetlen gondolat tölti be egész lelkét: a gabonaszem ki ne peregjen, a gazdag termés veszendőbe ne menjen, a kamara megteljék télre való kenyérrel. Csak vasárnap, mikor a roppant munka ritmusa enyhül, emelkedik a kéklő síkság peremén a jövő gondjának sötét árnyéka: adó, kamat, adósság. Csak vasárnap, községháza és templom előtt, jár a suttogó szó, mikor és miből fizesse a magyar gazda a vállaira nehezedő súlyos terheket? 

Ma még elhessegetik a komor gondolatokat, ma még örvendő lélekkel élvezi a magyar falu a hosszú sovány esztendők után Isten ritka s kegyes ajándékát, a gazdag termést, de a községháza asztalán ott fehérlik már a pénzügyigazgatóság írása, amely arról szól, hogy keményen és szigorúan meg kell indítani az elmaradt adók behajtását. Vajjon nem túlságosann korai-e az igyekezet, vajjon a magyar gazda a dús aratás ellenére, meg tudja-e fizetni, záros határidők alatt mindezt, amivel államnak és hitelezőinek tartozik? 

Mennyiségileg és minőségileg kitűnő a termésünk, de árban viszont nagyon mélyre zuhantunk. Ma a magyar búza ára a legalacsonyabb valamennyi dunai állam között, a jugoszláv búza ára 10 pengő, a román búzáé 11 és 12 pengő között mozog, viszont a legkitűnőbb tiszai búza ára sem éri el Pesten a 10 pengőt, a dunántúli gazda a mult évben 100 pengővel kapott többet két vagón búzáért, mint ma háromért s a legkiválóbb tiszántúli uradalmi búzáért sem fizetnek a helyszínén többet nyolc pengőnél. 

A búza ára esik, de nem csökken hasonló arányban az adó, sem az adósságok terhe, amelyeket évek előtt 32 pengős búzaárak idején állapítottak meg. A Mezőgazdasági Üzemi Intézet félévi jelentése szerint a magyar gazda bevételei az év első felében 17, kiadásai viszont csak 14 százalékkal csökkentek. A gazda kiadásainak több mint 50 százalékát tette ki az adó, kamat és haszonbér a tavalyi első félév 40 %-ával szemben. Csodálnivaló-e, hogy a magyar falu 1933-ban olyan pénzszűkében szenved, amelyre még az elmúlt két rossz esztendőben is alig volt példa.

Csodálnivaló-e, hogy alig jut néhány pengő még módos gazdának is arra, hogy a szűk esztendőkben elnyűtt gúnyát, csizmát, szerszámot pótolja. Új gépeket nem vehet, új építkezésekre nem gondolhat, már csak azért sem, mert a maga termékeiért egyre kisebb árat kap, de amit vásárolni akar, azt ezután is igen magas áron kell megfizetnie.

A magyar katolikus ifjúság lapja, a „Korunk szava” a következő sötét képet festi egy magyar faluról, amely a trianoni határ szélén, a Tisza-Maros szögében fekszik: „Több az adósság, mint az érték – hajtogatják a gazdák. Nem is lehet csodálni, 170 %-os pótadó mellett. Alig találni embert, aki havonta ne kapna fizetésfelszólítást banktól, adóhivataltól, kereskedőtől. 

A földmunkások, földhöz ragadt szegény emberek, ez évben már a 10-ik csekket kapják a FAKSz-hitel törtlesztésre, de 200 közül 4 törlesztett eddig valamit, a többi semmit. Még a kukoricát is, amelyen télen éltek, hitelbe vették. Az iparosok és kereskedők sem állnak jobban. Hirtelen bankrazzia a boltok 80 %-át csukná be. Az iparosok még a létminimumot se tudják megkeresni. Az idén 90 %-uk vállalt aratást és részkukoricát. A földbirtokosok 70 %-a passzivitásra dolgozik. Negyven katasztrális gazda évi 800 P adót fizet. Húsz hold búzatermése nem volt elegendő csak az adó törlesztésére….” 

A kép komor s tatán túlzott: tudjuk, a magyar gazdák fele adósságmentes birtokon gazdálkodik, de a másik fele mégis csak az ország fele s a probléma sokkal nagyobb, semhogy türelmetlen halalmi szóval száműzni lehessen a magyar közvéleményből. A magyar falun nyugszik ennek az országnak a gazdasági egyensúlya s amíg a magyar gazdának nem lesz készpénz a zsebében, addig nem lesz üzlete a falusi boltosnak, nem lesz munkája a sokezer munkátlan kőművesnek, ácsnak, csizmadiának. 

Nincs nagyobb feladata a magyar kormánynak, mint e probléma sürgős megoldása, a piacra nehezedő búzatömeg kikapcsolása, az adótól, adósságtól űzött búzakínálat csökkentése, mert amíg a gazdának sürgősen fizetnie kell, addig sürgős a búza eladása is, s ezért senkit a világon, se a gazdát, se a sajtót, se a kontremint megvádolni nem lehet.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98