Dtum
Login with Facebookk
1933 | Február

Roth „Jani”, a hálókocsik arkangyalának kalandjai

Roth „Jani”, a hálókocsik arkangyalának kalandjai, regénye és bukása, a pesti nappalban és éjszakában

A fiatalembert - grófok, bankárok, újságírók, filmsztárok, golfbajnokok, varieté táncosnők, síberek és uzsorások barátját - úgy képzeltem el az előrelátható vég utolsó jelenetében, hogy
első osztályú hálókocsin drága bőröndökkel, bőre alá rejtett nemes valutával és külföldi útlevéllel távozik, erről az ábrándosan hiszékeny oly könnyen blöffölhető Budapestről.

Élt itt egy fiatalember, Róth Jenőnek hívták, de a fél város, Róth Jani-ja volt, aki tíz éven keresztül hol tízezer fontokkal a zsebébe egy krajcár nélkül, hol egy fotelhalban lézengve éhesen, hol szarvasbőrkesztyűsen külön repülőgépbe szállva.

El tudta hitetni ezzel a gyanakvó, minden hájjal megkent, inkább rosszhiszemű, mint jóindulatú várossal, hogy ő egy lángész, aki feltalálta a Castinglionik, Boselek, Löwensteinok betegségének szérumát, megfejtette a kifogyhatatlan bőségszaru titkát, aki a világdepresszió föld-és tengerrengései közepette, amelyek dreadnougtokat nyeltek el szempillantások alatt, a maga kisded sajkájával nevetve repül keresztül Scyllák és Charibdisok között, baj nélkül, rendőri feljelentés nélkül, anélkül, hogy tartósan immobil volna s mindig tele berzlivel.

Eleinte csak azt mondták róla, hogy zseni. Az emberek egymástól kérdezték, persze mindig csak a hátha mögött ,hogy miből van a jó Isten szerelmére annyi pénze ennek a Róth Janinak?- és senki nem tudott rá feleletet adni.

Róth Jani jött-ment, tárgyalt utazott, London, Párizs, Zürich, Genf csak úgy cikáztak az úti programjában, és ezekről az utakról Róth Jani, a hálókocsik arkangyala olyan megrakodva jött haza, mint egy szénásszekér.

Később a jól táplált pesti fiú alakja már a fantasztikumba nőtt a nincstelen Pest képzeletében. Auto, vadászkastély: legdrágább luxusutazások szárazföldön, levegőben és vízen, az imádott delnő Londonból hozott prémjeihez simulva, sok pénzbe kerülő előkelő barátok, a hölgy legendás Múzeum uccai lakása, olyan nimbuszt teremtettek az érsekujvári Róth Janinak, akinek pedig még csak irodája, rendes lakása sem volt, mert egész tüneményes karrierje alatt egy körúti hotel aprócska szobájában lakott, hogy a végén már könyörögtek neki emberek, hogy fogadjon el pénzt tőlük, vegye be őket is az üzletbe. Keressen nekik is.-ne csak magának.

Nem kérdezték tőle, hogy hogyan és mit csinál, odaadták neki a pénzt rábízva a megkuporgatott pénzecskéket a hálókocsik Janijának, nimbuszára, arra a titokzatosságra, amelynek rejtélyes hátteréből tíz éven keresztül, dőlt a dollár, a font és a svájci frank, s a szemük láttára folyt el jani kezei közül, mint egy kifogyhatatlan szökőkút csobogó vize. Pedig a dolog –most kiderült - nem is volt ilyen titokzatos. De tartsunk sorrendet.

A NAGY TITOK NYITJA
Az egyik napilap vasárnapi számában a következő hirdetés jelent meg.
HIRDETMÉNY
Róth Jenő budapesti lakos részére adott összes megbízásokat visszavonom és közhírré teszem, hogy nevezett nevemben semmiféle kötelezettség vállalására jogosítva nincsen és őt sem váltók, sem egyéb kötelező okiratok továbbadására fel nem jogosítom, nevemben és terhemre tehát semmiféle kötelezettséget nem vállalhat.
Ötömösi Magyar Jenő

Ki ez az Ötömösi Magyar Jenő, miféle összeköttetésben volt Róth (Rott) Jenő-Janival, Janinak milyen megbízásai voltak és miért kellett ezeket a megbízásokat tőle visszavonni:
ha ezekre a kérdésekre megadjuk a feleletet, - megfejtettük Róth Jani tízéves tündöklésének és sokakra oly kiábrándító bukásának titkát!

Magyar Jenő szabadkai földbirtokos, és pesti háztulajdonos. Szabadka mellett ötszáz hold príma bácskai földje van, ami odalent a Bácskában komoly vagyont jelent, Pesten pedig három ötemeletes palotája van, egy az Eötvös uccában, egy a Horty Miklós úton, és egy a Teréz körúton. Magyar Jenő a nemrégiben laptudósításokban is szereplő Kollarich és Társa bankházának volt a kliense, itt a bankházban ismerkedett meg Róth Janival, akit a színházi kulisszák iránti oldhatatlan szerelem közös kapcsa fűzött össze, a bankház egyik főnökével, Halmos Géza ny. miniszteri osztálytanácsossal.

Róth Jani Magyar Jenőnek azt tanácsolta, hogy csináljon záloglevélüzleteket. Magyar Jenő megfogadta Róth tanácsát és Jani az idők folyamán annyira megnyerte a bácskai földbirtokos bizalmát, hogy az minden üzleti ügyében, teljhatalommal ruházta fel Róth Janit, aki lassanként mindennapos lett a Halmos – bankházban, ahol egy sarokban, az egyik rendelkezésére bocsátott írógépen rendszeresen folytatta egyetlen üzleti tevékenységét: Magyar Jenő ügyeinek intézését.


Hogy Róth Jani hol, mikor s milyen összegre rúgó, kavicsdarabokkal indította el a lavinát, azt persze senkisem tudja egyelőre még megállapítani. De tény az, hogy Magyar Jenő néhány héttel ezelőtt elszámolást kért Róth Janitól, amelyet Róth Jani előbb hétről-hétre, majd napról-napra, végül órákról órákra halogatta.

Róth Jani ugyanis Magyar egyik pesti házát eladta, de annak csak a fél vételárával számolt el, másik felét 200 ezer pengőt újabb üzletekbe fektette állítólag. E körül a kétszázezer pengő körül vannak differenciák Magyar és Róth között, amiről Perényi Zsigmond Dr. Magyar ügyvédje a következőket mondotta:
Megtettük a bűnvádi feljelentést Róth Jani ellen sikkasztás és csalás miatt. Egyelőre a kár összegét nem tudjuk megállapítani, tehát, csak preventív intézkedhetünk: Róth Jani egész közvetlen és közvetett vagyonára bűnügyi zárlatot kértünk.

Róth Jani azonban már előbb elcsúszott egy narancshéjon.Rátkai Márton 1000 dollárja és Aich Hubert 17.000 pengője.

Ez a narancshéj két, Róth Jani üzletvitelében aránylag csekélyebb összeg volt, amelyet két barátja, Rátkai Márton színművész és Aich Hubert, a pesti társaságok ismert tagja, a Dreher-sörgyár fiatal aligazgatója bízott rá.

Rátkai még Amerikában összekuporgatott és azóta safeban tartott 1000 dollárját bízta Róth Janira. Aich Hubert pedig egész vagyonát 17.000 pengőjét adta át Róth Janinak, hogy gyümölcsöztesse ezt a pénzt. Néhány héttel ezelőtt Rátkai Mártonnak szüksége volt a pénzre és visszakérte Róth Janitól. A visszafizetés nem ment simán. Ezt megneszelte Aicz Hubert és szintén visszakérte a pénzét, Róth Jani nem tudott fizetni és ezen a ponton kapcsolódik a regénybe a nő, aki miatt Róth Jani küzdött, vérzett, s aki miatt végül is elbukott. Molnár Verának hívják azt az operettszínésznőt, aki Róth Jani életének romantikája, az ő nevét hallotta a vasúti kerekek csattogásából a repülőgépmotorok zúgásából. Hét esztendővel ezelőtt ismerkedett meg Róth Molnár Verával és azóta egy kutya hűségével követte szolgálta és halmozta el szerelmének fezőri bizonyítékaival a szőke szubrettet, akinek Múzeum ucca 3. alatt berendezte azt a négyszobás lakást, amelynek berendezése alatt Pest ügynökeinek egész légiója élt Róth Jani bőkezűségéből. Ami bóvli Pesten volt, azt mind idehordozták az ügynökök a Molnár Vera lakásába.

Jani mindent összevásárolt a nargiléktől a, nemhogy egy pesti lakásban, de egy renaissance hallban is alig elhelyezhető gigantikus faszoborig, amíg a lakás végre készen állott a márvány fürdőszobától a fehérkesztyűs, térdnadrágos lakájig, s a hölgy végre a sweet home-ba beköltözött. Jani persze maradt a körúti hotelszobában, ő csak a feketekávé szerves délutáni vendége maradt s nem mert még kényelmesen hátradőlni sem a legdrágább Angliából becsempészett, szövetekkel bevont bútorokon.

Itt ebben a lakásban élt gondtalan és vidám életet Róth Jani Molnár Verája mindaddig, amíg az Aich Hubert- féle malőr be nem következett. Róth mikor már látta, hogy Aich Hubertet erélyesebb lépésektől nem tudja visszatartani, elment a Károlyi uccai lakásba és így szólt Verához:
- Veruka, nekem egy kis átmeneti kellemetlenségem van. Lombardírozni kéne az ezüstöt s talán egy-két ékszerdarabot, ha nem venné rossz néven....
Tovább ne juthatott, Molnár Vera a szavába vágott:
Kié az ezüst? Az enyém vagy a magáé? Ki kérem magamnak, hogy ilyesmi még csak eszébe is jusson, hogy az én holmijaimat el akarja zálogosítani! Takarodjon innét, maga gigolo!

Jani kifordult a szobából, nyilván elsötétülhetett előtte a világ, s abban a piros és fekete lobbanásban, amely a szemeit elhomályosíthatta eszébe juthattak a boldog-boldogtalan kéjutazások Capriba, St. Moritzba, a Rivierára, -az ötletszerű párizsi, berlini és londoni kiruccanásokról nem is beszélve -eszébe juthattak a zizegő font-, frank és dollárbankjegyek, amelyeken prémeket, ékszereket, drága ruhákat s a luxus ezernyi túlfizetett csecsebecséit vásárolta meg a szőke táncos szubrettnek, aki íme, életének első baljóslatú órájában ajtót mutatott neki és hogyan! Estig kóborolt a városban, s aztán visszament még egyszer a lakásba. A fehérkesztyűs térdnadrágos inas fogadta:
A művésznő elutazott a kétórás berlini gyorssal...

Róth Jani körülnézett a lakásban. Tátongó szekrények, kopasz padlók, feldöntött bútorok, üres vitrinek. Molnár Vera felpakkolt minden felpakolhatót, ezüstöt, szőnyegeket, a legdrágább bútorokat, ékszert, szőrmét, ruhákat, amit lehetett, órák alatt mindent eladott s búcsú nélkül elutazott. A színésznő hatásos Albangja a második felvonás fináléjában....

A harmadik felvonás

Mikor Róth Jani magához tért, sürgönyt küldött egy vidéki ügyvéd- rokonának, hogy jöjjön fel azonnal Budapestre. Az ügyvéd 24 óra alatt Pestre érkezett s felajánlotta Aich Hubertnek, hogy deponál 5000 pengőt azonnal, azzal, hogy a másik 5000 pengőt ma, hétfőig szintén előteremteni, abban az esetben azonban, ha a másik 5000 pengő előteremtése nem sikerülne neki, akkor az első ötezret is visszakapja. Ez történt pénteken. Az egyesség nem jött létre, az ügyvéd elutazott.

Pénteken délután 4 órakor egy autó robogott Kelenföld felé, az autóban Róth Jani ült.
Poggyász nélkül, angol vadász fegyver nélkül- ez volt az egyetlen passziója, amelyért magára is áldozott – egy kerek ötpengőssel a zsebében. Barátai öt néven nevezték őt az elmúlt tíz esztendő alatt, aszerint, hogy pillanatnyilag éppen hogy állott anyagilag.

Eugen, Baron von, und zu Ruttenstein voít a neve, ha legalább harmincezer pengő volt a zsebében, Eugen von Rottnak hívták, ha legalább egy ezrese volt. Ha Róth Janinak nevezték akkor csak százasai voltak, ha viszont, - ő pesti argot! -csak ezüstpénzek csörögtek a zsebében, akkor Rajth volt a neve. Eugen von und zu Rottensteintól Róth Janiig hol hosszú, hol rövid volt az út. Hogy a felhajtott tetejű, nyári karosszériás bérautó útja hova vezetett Kelenföldön túl, azt ma még senki sem tudja. De se báró Rottensteinnak, se Roth Janinak, aki két kézzel szórta maga körül a pénzt, akinek az asztalánál előkelő nevek viselői, nálánál -amint kiderült – bizonyára gazdagabb bankárok, pólójátékosok és művészek itták a pezsgőjét, - nem volt soha egy kedvenc fotelje, egy könyve, egy ágya, amelyben siberharcai után és privát szenvedései közben megpihenhetett volna. Egy rend ruhát nem vihetett magával a számlatartozásai miatt. Egy kis pesti „sikító”, aki nagy szeretett volna lenni.

Nem sikerült. Pász. Ennyi az egész.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98