Sok minden volt az idén is. Kezdem a jókkal. Van huszadikszazad.hu A csapat jól van, egészséges, lelkesedése töretlen. A laphoz szegődött Kozár Tamás és Cseke Gábor jóvoltából megismertük Elekes Ferencet, és elsőként közölhettük Hangyák útja című regényét. Sok elismerést kaptunk fontos, tiszteletre méltó emberektől. A portál érintetlen maradt politikától, mindenféle külső befolyástól.

Januárban leszünk 2 évesek. Havonta 27-30 ezer látogatásunk van, 131 országból olvasgatnak minket Kínától Argentínáig. (Az Amerikai földrészen csak Paraguayban nincs olvasónk, aztán Afrikában vannak még fehér foltok, Ázsia pedig az egyszem Afganisztánnal tüntet ellenünk:))

Olvasóink kitartanak mellettünk, számuk egyenletesen – bár lassan, de az nem baj – gyarapszik. A munka során kialakult egy összetartó közösség, és nagyon jó érzés, hogy a lap megáll a lábán, beágyazódott az Internetes magaskultúrába.

A december 12-i záró bulin mind ott voltunk, Anna töltött káposztája fölséges volt, pálinka, bor csörgedezett elegendő mértékben.

Ezek után persze minek is beszélnék már a kellemetlenségekről. De egy valami mellett azért nem mennék el szó nélkül. Számtalan cég, szervezet emberével beszéltem az idén is, ajánlottam a honlap valamilyen nekik megfelelő felhasználását. Kivétel nélkül mindenki lelkesedett – sokszor harsányan –, aztán jött a nagy csönd...  Alig volt, aki visszahívott bennünket. De hát ez Magyarország. Hívatlan.

De ez nem szegi kedvünket. És az Önökét se szegje semmi! Köszönjük kitartó, megtisztelő figyelmüket, vigyázzanak magukra és egymásra és olvassanak bennünket 2010-ben is!

BÚÉK!

Szabó Zoltán