A fővárosi törvényjavaslat ellen meginduló parlamenti harc küszöbén érdeklődés előzte meg a kereszténypárt vasárnapi népgyűlését. A kérdés az volt, el van-e szánva a kereszténypárt arra, hogy fölégessen maga mögött minden hidat, amely visszavezet a kormány táborába. A vasárnapi népgyűlés félreérthetetlen felelet hozott erre a kérdésre: a kereszténypárti szónokok – élükön Wolff Károllyal – nemcsak határozott ellenzékiségüket hangoztatták, hanem személyes éllel támadták Gömbös miniszterelnököt, akit felszólítottak, hogy haladéktalanul hagyja el helyét.

A közönség már félórával a népgyűlés megnyitása előtt megtöltötte a Zuglói Kultúrház nagytermét.

Petrovácz Gyula így kezdett beszámolóját:
- Mi, kereszténypártiak, szemben álunk a mai kormánnyal, amely nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, nem váltotta be saját ígéreteit. Úgy jött ez a kormány, mint egy nagy ígéret és úgy távozik, mint egy nagy csalódás. Most a fővárost akarja igába törni, de az erőszakkal szemben megalakítottuk az alkotmányvédő szövetséget, mire enyhítették a fővárosi javaslatot, ez azonban mai formájában is elfogadhatatlan. Ez a javaslat a főváros kiskorúsítását, gondnokság alá helyezését, államosítás jelenti.

Állami hitelrontás ez a javaslat a fővárossal szemben, pedig a főváros gazdálkodása alkotmányosabb alapokon fekszik, mint az államé. A belügyminisztérium egy csomó elbocsátásra készül a fővárosnál, az alkalmazottak fizetésének, a munkások bérének leszállításra, a szociális kiadások csökkentésére. Mi ezzel szemben a bankokrácia, a kartelek és a valutázók megrendszabályozását követeljük a kormánytól.

Ezután Wolff Károly állapította meg, hogy a kereszténypárt ma valóban ellenzéki alapon áll:
- Országos és városi politikát – mondotta – nem lehet szélkakasok módjára csinálni, csak egy irány következetes alkalmazásával. A parlamentáris válság fő oka nálunk az, hogy akik hatalomra kerülnek, másképpen beszélnek, mint azelőtt, azt mondják: reálpolitikát akarnak követni. A bizalmat nem lehet sem egyéni csókokkal sem egyéneknek szóló állásígérgetéssel helyreállítani. Ezek komédiák, amelyeken nevet a tömeg és mindig nagy baj az, ha a tömeg kineveti azokat, akik hatalmon vannak.

Nem helyeslem a Nemzeti Bank politikáját. Ezt én mondottam ki először és most előkelő urak csak követnek ebben a megállapításban.

Arra a közbekiálításra: „Adjanak a munkásnak betévő falatot!” Wolff így felelt:
- Én is azt mondom: nem adok kamatot, hogy adhassak falatot a polgárság és a munkásság számára. Vegyes felvágottal ez a nemzetet kormányozni nem lehet.

Azt mondják, hogy az egységespárt tért hódít az országban? Ha titkos szavazással odamennek az urnákhoz, nagy kiábrándulás lesz ennek a vége. Nekem nem elegendő, ha valakit kineveznek miniszterelnöknek, hogy valaki vezér legyen, azt kell, hogy a cselekedetei emeljék vezéri rangra. A főváros autonómiájának és a keresztény városházának érdekében készen állunk a legélesebb harcra!

Csilléry András a kormánynak azzal a megállapításával szállt pörbe, hogy a fővárosnál rossz gazdálkodás folyt:
- Ha valaki bűnös ebben a városban, ebben az országban - mondotta –, akkor bűnös az a kormány, az a belügyminiszter, aki jóváhagyta a főváros költségvetéseit és zárszámadásait. Elsősorban azt kell felelősségre vonni, vád alá helyezni, aki megengedte, hogy ebben a városban ilyen gazdálkodás folyjék.

Müller Antal után Homonnay Tivadar kijelentette, hogy aki ígéreteit nem váltja be, az, ha hatalmon van, hagyja el a helyét:
- A kormány – mondotta Homonnay – a székesfőváros önkormányzatát akarja gúzsba kötni.
Reméljük, hogy ezen alkotmányjogi sérelem ellen a felsőház is tiltakozni fog a maga egészében.