A vasárnapi nagyszabású és hangos reklámmal hirdetett kutyakiállításra is rányomta bélyegét a koramájusi kánikula: gyenge ház volt úgy kutyailag, mint közönségileg. A nagy meleg szemmel láthatóan idegesíti a kutyasztárokat is.

Most nemcsak a kozmetikai előkészületekre fordítanak sokkal kevesebb gondot, de általában mind türelmetlenek, nyugtalanok, sőt egyik – másik egészen modortalanul viseli magát, szinte teljesen megfeledkezve úri neveléséről.

Feltűnést kelt a terem végén egy hatalmas ketrec, amelyen nemcsak a kutya neve van kiírva, hanem a tulajdonosáé is, lakcímmel és telefonszámmal együtt és ennek megfelelően a tulajdonos is – egy csinos szőke hölgy – szintén bent ül a ketrecében…

A kiállítás néhány érdekes alakja: gróf Széchenyi Márton négy aranyos, apró foxija, amelyeken állandóan nagy gyermekközönség mulat…Egy kis majompincsi, - nagyon ritka állat erre mifelénk- a hangja nem is ugatás, hanem valami egészen magas, lágy trillázás, néha még a magas cét is kivágja…Furcsa, új jelenség egy belldington- terrier, amelyről senki sem akarja elhinni, hogy kutya: mindenki juhnak nézi…

Általános tetszést arat végül egy különös vegyesházasság: hófehér foxihölgy és koromfekete férje. Meg is jegyzi rájuk a közönség: Bizonyosan pepita kölyköket akarnak…