A szombatról vasárnapra virradó éjszaka a nemzeti az fordulat következett be. A mélyreható változás háttérében az országgyűlési képviselőválasztásoknak eredménye áll: Meskó Zoltánt. a párt vezérét, kibuktatta a kormány, viszont a konkurrenspárt vezére, Festetics Sándor, a nyilaskeresztes gróf, két mandátumot szerzett.

Ennek az lett a következménye, hogy Meskó pártja megegyezést keresett a Festetics-párttal ami a vidéki „szervezetek” kiküldötteinek meghallgatása után létre is jött egyik üllőiúti vendéglőben. Ezen a gyűlésen Meskóék ellenzéke különösen hangos volt és a vita végén kimondották: Meskó Zoltán nem országos vezér többé és vezér egyáltalában nincs.

Az országot hat nagy kerületre osztották és mindegyik élére egy főkerületi vezetőt állítottak. A dunántúli kerületek vezetői gróf Pálffy Fidól, ifjabb Eitner Sándor, a zalabaksai kerület kisebbségben maradt képviselőjelöltje dr. Árvay József és Zakariás Árpád lettek. A Dunántúl felosztása után a tiszántúli szervezetek két vezetőt kaptak: az egyik Kurilla István Békés megyében és környékén, a másik Meskó Zoltán, aki a szolnokmegyei és környéki szervezkedést intézi. A fővárosi nyilaskereszteseknek nem külön vezetője; átmenetileg dr. Dániel Sándort, az Ébredők Egyesületének volt ügyészét kérték fel az ügyek vitelére, de ő még nem döntött afelől, vállalja-e a megbízatást, vagy sem.

Országos vonatkozásban a hat tagból álló vezetőség csak együttesen intézkedhet és ezzel a Führer-elv a nemzeti szocialista pártban megbukott.