Dtum
Login with Facebookk
1936 | Április

Ascher Oszkár szaval

Huszonöt évvel ezelőtt a versszavalás, valamikor kedvelt művészet, csaknem teljesen az iskolai önképzőkörökbe szorult, a nagyközönség alig hallhatott szavalót máskor, mint egy-egy ifjúsági ünnepélyen. Néha-néha előkerült egy-egy "recitátor", rendezett egy estét, majdnem mindig mérsékelt érdeklődés mellett. Ezek a vándorművészek rendszerint kiérdemesült színészek voltak, művészetükért nem sok köszönet járt.

Fel kell jegyezni, mint érdekességet, hogy a versszavaló művészet rehabilitálása, az önálló művészetek közé való bevezetése, a Nyugat-mozgalomból sugárzott ki. Annak idején a háború előtt és alatt sűrűn rendeztünk Budapesten és a vidéken Nyugat-estéket és matinékat, költők olvasták saját verseiket vagy színészek szavalták költők verseit s kiderült, hogy ez az elhanyagolt művészi forma egyrészt kitűnően propagálja a nekilendült költészetet, másrészt a közönségre való hatásnak jelentős eszközeit kínálja.

 

Még ma is emlékezetes az a meglepetés, majd magával ragadó siker, amelyet Babits Mihály egészen eredeti, saját költői lényéből kialakított szavalásmódja keltett, az a rendkívüli hatás, melyet Ignotus Változatok egy szemjátékra című nagy versével Ódry Árpád tett az emberek tömegeire, Kosztolányi Dezső, Gellért Oszkár és más költők nemes szavalása.

Előbb a színészek vették észre a közönségre való hatásnak ezt az új lehetőségét. Az Ady iránti háború utáni érdeklődés kihasználására rendezett sok Ady-est és matiné új meg új színészeket szólaltatott meg. Kiváló színésznők, mint Paulay Erzsi és Pécsi Blanka, önálló szavalóestékkel tetézték színpadi népszerűségüket.

Utóbb önállósodott a versszavalás. Különösen két értékes művész-egyéniség emelte vissza önálló művészi rangra: Ascher Oszkár és Simonffy Margot. Az utóbbiról majd egy más alkalommal szólunk, most Ascherről akarunk egyet-mást elmondani.

Egészen sajátszerű jelensége a hangverseny-dobogónak. Eredetileg valamiféle műszaki vállalatnál dolgozott s ebből az időből pár érdekes karrikatúra-rajzát láttam. Hogy-hogy nem, talán ifjúsági emlékek révén, talán a vers iránti szeretetből rájött a szavalás mániája. Költők társaságába járt, magán-társaságokban szavalta verseiket, majd nekibátorodott s neki is bátorították a nyilvánosságnak. Úgynevezett szerzői estéken lépett fel és hamar meggyőzte az embereket, hogy amit csinál, az nem amatőrködés, hanem kétségtelen, tehetséggel hitelesített művészet. Végül is teljesen szavalásra és a szavalás tanítására adta magát s egészen új hangot hozott a művészi életbe.


Külső tulajdonságai nem vallanak szavalóművészre, alakja, hangja nem mutat semmi rendkívülit. Ahogy kiáll a dobogóra, a magatartása egyszerű és közvetlen. Elkezdi a verset mondani - mondja, nem szavalja, a szónak régi színészies értelmében -, valami öröm derűje kezd sugárzani szeméből, mintha maga is élvezné, amit csinál. Bizonyára élvezi is. Fáradság nélkül beszél, semmivel sem érezteti, hogy erős szellemi munka, gondolkodás és átélés eredményét adja.

 

Hamar rájövünk arra, hogy a vers intelligens megértéséből indul ki, az agyával dolgozik, nem az érzékeivel. Interpretálja a verset, érthetővé és érezhetővé teszi árnyalatait, kibányássza a szavakból a hatásokat. Nem dolgozik nagy dinamikával, erős hanghatásokkal, ereje a finom árnyalás, a jól elhelyezett hangsúlyok, a szavaknak inkább a tartalmát, mint zenei hatásukat aknázza ki.

 

Ezért vannak lényéhez legközelebb az olyan költők, mint Babits, Kosztolányi, Gellért, Szabó Lőrinc, a régiek közül Arany János. Memóriája elképesztő, hosszú novellákat elmond hibátlanul, a legnagyobb könnyűséggel, multkori szavalóestjén este fél kilenctől éjféltájig szavalt egyedül, duettben és ezenkívül szavalókórust dirigált. Programmja Ikhuaton fáraóval és kínai versekkel kezdődött, átfogta Dantét, Villont, Shakespearet, Aranyt, Petőfit, Babitsot, Gellértet, Illyést, Szabó Lőrincet, Molnár Ferencet, Karinthyt, Móricz Zsigmondot.

A duettnek, amelyet legújabban vezetett be - ő és egy fiatal leány szavalnak együtt, felváltva egy szöveget - a művészi értéke vitás. Én magam szkeptikus vagyok a vitában. Szavalókórusával azonban Ascher nagyon jó hatásokat ér el; - ez az új műfaj tőle kapja a fejlődés legjobb ösztönzéseit.

Aschernek meglepően nagy és áhítatos közönsége van. Zeneakadémiai szavaló estjén zsúfolva volt a nagy terem és a nagy siker minden kísérő körülménye közben pergett le az óriási program. A költők köszönettel tartoznak neki. Megérti és népszerűsíti őket.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98