Dtum
Login with Facebookk
HIRDETÉS
1936 | Április

Bemutatók

A kilencágú korona, Hatvany Lili és Hunyady Sándor vígjátéka a Pesti Színházban, olyan, mint egy maliciózusan elmondott pletyka egy grófi család belső ügyeiről. Olyan grófi család ez, amelyben a bar-patkányok egymásnak adják a kilincset, az egyik jön, a másik megy. Aki jön, az nem jön üres kézzel, grófi vérű kisdedet hoz magával és ezzel meghódítja az öreg grófné nagymamai szívét.

 

Aki megy, az előbb mindent megtesz, hogy a másik ne jöhessen, még azt az áldozatot is meghozza, hogy elmegy a barba, ahol aztán úgy megfogja az éjszakai levegő utáni nosztalgia, hogy előbb kevés ellenkezés után leteperteti magát a gangster-ízű bartulajdonossal és aztán új barátjával kivonul a grófi kastélyból.

 

Van aztán még a darabban egy gőgösen hipokrita öreg grófné, ennek a már divatjamúlt arisztokrata-viccekből kivágott két fia, egy büszke főpincér, aki az Ármány és szerelem híres Müller-jelenetét parodizálja. A cél: kiszolgálni a kispolgári közönség sznobizmusát, azt a hódolattal vegyes irígységet, mellyel a mágnások életét nézik és azt a kárörömöt, mellyel hódolatukat kompenzálják.

 

A darab egy tömegösztönt elégít ki, nem épen magasrendűt, de mégis csak tömegösztönt s ha sikere van, ehhez a kritikusnak nem sok szava lehet. Legfeljebb megállapíthatja, hogy ilyen sikerhez elegendő az átlagos színpadi technika és mérsékelt elmésség a dialogusban, a fő, hogy az egész az átlag-közönség szellemi és ízlés-színvonalán mozogjon. Mindjárt baj volna, ha a szerző véletlenül okosabbnak vagy ízlésesebbnek mutatkozna a közönségénél.

Az előadásból magasan ki kell emelni Aczél Ilona játékát, aki az anya-grófnéból kész karakter-figurát csinál. A többiek úgy játszanak, ahogy szoktak, csak Tolnay Klári tesz megint egy lépést előre biztató pályáján.

*

Ágis tragédiája, Márkus László új műve a Nemzeti Színházban a legmagasabb igényeket támasztja önmagával szemben és ezzel megérdemli, hogy hasonló magas igények színvonaláról beszéljünk róla. Az emberiség örök témája, a tömegek elnyomottsága és nyomorúsága körül forog s ami aktualitást eközben érint, az nem mai, hanem mindenkori aktualitás. Lehangoló végeredménye: a tömegek sorsának meggyógyítása reménytelen, a saját butaságuk és rövidlátásuk, a fölöttük uralkodók romlottsága és a segíteni akarók dogmatikus tehetetlensége miatt.

 

A spártai Ágis király, akiről Plutarchos is írt és Bessenyei az első magyar tragédiát írta róla, Márkus felfogása szerint jóindulatú utópista, aki szeretné boldoggá és naggyá tenni népét, de rossz taktikát használ, kicsúsztatja kezéből a hatalmi eszközöket és emberismeret híján azokkal véteti körül magát, mint tanácsadókkal, akik romlásba döntik. Közben, érezve a balsikert, kapkodni kezd, az idealistából kegyetlen zsarnok lesz, elűzi magától azokat, akik hívek hozzá, ami nemcsak neki baj, hanem a tragédiának is.

 

Nemcsak Ágis ingadozik, hanem a drámai vonal is, a cselekmény nem annyira a dolgok belső logikája szerint halad, hanem kívülről belehelyezett motorokkal és ezért hol elakadozik, hol összezavarodik. Ennél is nagyobb baj, hogy a páthosz, amivel a cselekvény elindult, lassankint kiüresedik és a szavak páthosza lesz belőle. Ágis mint hős és világboldogító kezdi és aztán lecsökken rossz politikussá. Nincs meg benne, amit tragédiában elvárunk: a hősnek erkölcsi fölemelkedése a bukásban, tehát nem tudunk sorsával együtt érezni.

Nem tudunk rá esetet, hogy író olyan teljes szabadságot kapott volna darabja előadásában, mint most Márkus László. Nemcsak szerző, hanem rendezője és díszlettervezője is az előadásnak. Ezzel nagyon jót alkotott, különösen a díszletek kitűnőek, stílusban, ízlésben egyaránt. Nem lehetünk azonban ugyanilyen jó véleményben a szereposztásról.

 

Hiba volt Ágis szerepét Uray Tivadarra bízni, akiben nincsenek meg azok a hangok és nincs meg az a tartás, amely ehhez az alakhoz szükséges. A másik legfontosabb szerepben, a papnőében Titkos Ilona minden tűz nélkül, belsőleg hidegen játszik, beszéde szavalat, lélek nélkül, mozgása modern estélyi ruhához illő, nem görög jelmezhez. Vígasztaló momentumok: Bajor Gizi leheletfinom Agiarisa, Lehotay Árpád reális ízű vad csapattisztje.

*


Az örök keringő, Kaufman és Bart színjátéka a Vígszínházban, annyiban emlékeztet az előbb nevezett szerző Vacsora nyolckor című tavalyi darabjára, hogy szintén rövid jelenetek mozaikjából van összerakva, de míg az előbbiben ezek a jelenetek több-kevesebb egyidejűséggel folytak le, az új darabban másféle játék van az idővel: a cselekvény visszafelé pereg, a jelenből a múltba.

 

Minden jelenet évszáma eggyel kisebb, mint az előzőé. Az első jelenetekben öregedő, cinikus, anyagilag beérkezett, erkölcsileg elkopott embereket látunk, akik az utolsó jelentekben fiatalok, idealisták, szegények. Egyszeri, többé nem ismételhető ötlet ez és ez egyszer is veszélyekkel jár. Megvonja a nézőtől a színházi érdeklődés egyik főtényezőjét, a várakozást. Az ember arra tud várni, ami történni fog.

 

Ami már megtörtént, ami múlt, az már a várakozás szempontjából hatályát vesztette. A dráma nem lehet retrospektív. Az amerikai szerzők nem számoltak a nézők lélektanával. Egyet azonban elértek: eltakarták a mese alapvázának sablonszerűségét. Hogy a lélekkel teli fiatal költőből az évek multával számító öreg routinier lesz, - ez olyan régi színházi riport-téma, hogy már nem is egészen igaz. Ma a fiatal routinierken van a sor.

Egyebeken okosan kigondolt és megírt darab ez. Jó alakok mozognak benne, van annyi elevenségük, amennyi szinházban elég, a jelenetek egyenkint jól vannak szerkesztve, ha néha kissé híg is a levegőjük. Legjobb az utolsóelőtti jelenet, itt a küzködő fiatal költő nyárspolgári, civakodó családjának erős atmoszférája van.

 

A dialógusban is van írói intelligencia és elmésség. Amerika határozottan javul színházilag: még nem is régen csak fejvesztett bohózatok és durva rémdrámák kerültek ki színházaiból, ma már elérik a jó európai színvonalat.

A legjobb alak a darabban az alkoholba merült írónő. Ezt Makay Margit játssza csaknem kísérteties beleéléssel, megrendítő realitással és mégis az ízlés határai között. A művésznő szép pályájának egyik leghiánytalanabb alakítása ez. Honthy Hanna a primadonna szerepében nem tudja éreztetni azt a rosszaságot, amiért a festő viperának festette.

 

Édeskés és erőtlen. Somló István mintha nem volna teljesen benne az előadásban, jelentéktelenebb, mint a szerepe. Csak az utolsó jelenetben elégít ki szép beszédével. Nagyon jól játszik Köpeczi Boócz Lajos, nemkülönben Gárdonyi Lajos és Vértess Lajos - a Lajosok előadása ez. Örömmel látjuk viszont a színpadon Medgyaszay Vilmát, aki egy öreg énekesnő komikus alakját csinálja meg kitűnően.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


HIRDETÉS
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Ádám és Benedek professzor viszontagságos utazása után vasárnap hazaérkezett Amerikából Budapestre Ádám és Benedek professzor viszontagságos utazása után vasárnap...
Viszontagságos utazás után vasárnap érkezett haza Amerikából két...
A Herber–Baier – pár verhetetlen! A Herber–Baier – pár verhetetlen!
A páros műkorcsolyázás világbajnokságát a Maxi Herber–Ernst...
A Magyar Labdarugók Szövetsége
A Magyar Labdarugók Szövetsége ujabban igen serényen dolgozik, de...
József Attila két verse József Attila két verse
A pap mosolyog és derűsen gondtalan üdvü istent dicsér, darazsak...
A boerok erényei és gyöngéi. A boerok erényei és gyöngéi.
Egész kis irodalom van már magyar nyelven a derék boerokról, kik...
Don- kozákok Don- kozákok
Óriási sikerük van Európaszerte. Óriási sikerük volt Budapesten is....
Megetetett szüfrazsettek Megetetett szüfrazsettek
Az angol szüfrazsettek makacssága szinte közmondás. Nem tekintenek ők...
I. osztályú bajnokság I. osztályú bajnokság
A múlt vasárnap a meglepetések napja volt, alaposan halomra döntött...
Filmjáték és a színpadi dráma Filmjáték és a színpadi dráma
Első lépés a filmdráma formatörvényeinek kikutatására,...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98