Dtum
Login with Facebookk
1936 | Március

Magyar zsenik elmekórtana

Szirmay-Pulszky Henriette könyve

Lombroso egykor oly népszerű tanítása lángész és őrület találkozásáról, amely az utolsó évtizedek folyamán meglehetősen devalválódott, most egy német pszichológusnak, Lange-Eichbaumnak rendszerében új életre kelt.

 

Ez a tudós igazi német alapossággal csoportosítja, osztályokba és alosztályokba skatulyázza a világhírű teremtő nagyságok százait idegéletük abnormitásai szempontjából és statisztikai kutatásának eredményeként felállít néhány generális törvényt, amely - hasonlóan Fechnernek az inger és érzet viszonyára vonatkozó lélektani alaptörvényéhez - szinte matematikai fékek közé akarná szorítani a lélek legrejtettebb megnyilvánulásait. Lange-Eichbaum, aki úgy véli, hogy szerves kapcsolatot létesíthet a zseni alkotó és ú. n. bionegatív vonásai közt, megveti egy új tudományágnak, a pathográfiának alapjait, amely - mint már neve is mutatja - biográfia és pathológia keverékéből áll elő.

Persze ilyen elmélet kalandos sejtések és exakt kutatás határán erősen csábít arra, hogy a magyar szellemiség területére is rászabjuk. Egy magyar női pszichológus, Szirmay-Pulszky Henriette vállalkozik erre a feladatra kétszázoldalas tanulmányában, amelyet német nyelven jelentetett meg Münchenben "Genie und Irrsinn im ungarischen Geistesleben" címen.

 

A szerző Lange-Eichbaum tételeit kombinálja Ernst Kretschmer ismert Konstitutionslehre-jével, amely a hívek seregét arra ösztönzi, hogy az embereket ciklothym vagy szkizothym hovatartozásuk szerint két nagy, ellentétes táborba tömörítse, hozzávegyít még néhány pszichoanalitikus komplexumot és ezzel a felkészültségével végigszánt a magyar szellemtörténet egész felületén. A költők nagy csapata mellett természetesen ott találjuk a Széchenyi-kérdést is, felvonul a pszichopathikus festők egész raja (Munkácsy, Paál, Mednyánszky társaságában még a kétes nagyságú Csontváry is) és végül különös részletességgel szerepel a két Bolyai.

Elégedjünk meg ehelyütt azzal, hogy egy rövid pillantást vessünk a könyvnek a költőkkel foglalkozó részére.

 

Szembeötlő, hogy megállapításainak nagy része alig emelkedik ki az elmekórtani terminológia köréből és ugyancsak kevéssel járul hozzá az irodalomtörténeti kutatás során eddig alkotott élet- és jellemképek módosításához. Berzsenyi mint depresszív természetű, melankóliára hajlamos pszichopata" tűnik elénk, Kemény és Ady mellett a szerző paralízis-gyanúsnak találja Vörösmartyt is. De a paralízis tudvalévőleg többnyire csak meglett korban fellépő, külső okokra visszavezethető betegség, amely tehát a zseni fejlődésének rendkívüliségeit és kilengéseit nem magyarázza.

 

A Vörösmarty-probléma súlypontja nem is a költő befejező betegségére, hanem sajátos lelki alkatára esik, amely túlgyors, tragikus szertelenségre ("Két szomszédvár") hajló költői fejlődés után csendesebb, magábazárkózottabb, terméketlenebb irányt mutat. A szerző ennek megvilágítására belemarkol az Ödipus-komplexumba, amely szerinte Vörösmarty önvádjait és állítólagos szadizmusát (epikájának véres viadalait, vadászkedvtelését) indokolja. Vörösmarty igazságszerető, humánus természetének eredetét lappangó szadizmus túlkompenzációjában keresi.

 

Ismeretes, hogy Vörösmarty élete utolsó tizedében súlyos, a kétségbeesés határát érintő depressziókkal küzdött. Vörösmartyról írt egyik tanulmánya során Babits a Vén cigány gondolatfűzésében az őrület szimptómáit látja. A szerző ezzel az észlelettel szemben különvéleményt jelent be és megemlíti, hogy vannak esetek, amikor paralitikusok olyan műveket alkotnak, amelyeken betegségük hatása semmiképen sem érezhető. Ide sorolja Ady 1918-ból való Krónikás énekét is.

Súlyosan pszichopathikusnak tünteti fel szerzőnk Petőfi összeférhetetlen, féktelenül indulatos jellemét is, Arany esetében pedig szintén ráakad az Ödipus-komplexum különböző jeleire, hivatkozik Riedl Frigyes pompás definicójára Arany mimóza-természetét illetőleg és abban konkludál, hogy Arany kimondott hipochonder volt, aki időnkénti gátlások, alárendeltségi, sajátmagát lekicsinylő képzetek hatása alatt állt. Tompa, Madách, Jókai és Ady kórképe nem igen lépi túl az eddigi elemzések kereteit.

De a Szirmay-Pulszky Henriette könyvének tulajdonképeni problematikus része ott kezdődik, ahol a szerző egyes pathográfikus jellemképekből a magyar irodalomtörténet egész jellegének diagnózisába csap át. Bő kivonatokban idézi Babitsnak 1917-ből való Magyar irodalom c. tanulmányát, amely a magyar költői néplélek legnagyobb erősségének a konkrét képszerűséget, a csapongó ötletszerűséget, a tőzsgyökeres humorérzéket vallja, amelynek nem mindig felel meg a benyomások mélysége és az érzelmek szubtilitása.

 

Könyvünk szerzője ezt a jellemzést továbbszövi Kretschmer alkattana irányában és arra a végső megállapításra jut, hogy költészetünk - szemben az északi és nyugati népekével - kimondottan ciklothym jellegű, hiányzik belőle a szkizothym beállítottság, vagyis a problémakereső speciális elmélyedése.

 

De tekintve egyfelől, hogy Kretschmer a teremtő tépelődő genialitás jellemvonásait általában a szkizothym alkat szférájába vonja, másfelől pedig, hogy a ciklothym és szkizothym alkatok karakterológiája - különösen a rendkívüli emberek esetében - igen gyakran egybefolyik és elmósodik, ez a konklúzió mégis csak kissé túlmesszire kalandozik. Maga a szerző Vörösmartyt, Keményt, Madáchot és Adyt a kimondottan szkizothym alkatok közé sorolja, ez a négy név pedig hozzátartozik irodalmunk legszervesebb állagához.

A pathográfia kétségtelenül érdekes próbálkozás, talán nem is annyira az irodalom- és szellemtörténet, mint inkább a fiziológiai és eugenétikai kutatás számára. Persze Lange-Eichbaum kísérletei ellenére is nyitva marad még a kérdés, hogy a geniális és pszichopathikus vonások oly gyakori keverődése csupán véletlen találkozás-e vagy pedig törvényszerű egymásrahatás.

 

De bármint legyen is, már maga az a tény, hogy elmekórtani és biográfiai megfigyeléseink oly sokszor érnek össze egy síkon, hogy éppen a legnagyobb zsenik akárhányszor súlyosan terhelt családok gyermekei, meggondolásra késztet egyes országok túlzott eugenétikai buzgalmával szemben.

Mégis, szinte önkéntelenül felvetődik a kérdés, szükséges-e, ajánlatos-e, hogy szellemi életünk legsajátosabb értékeit az ezen a téren annyira járatlan külföldnek éppen a pathográfia nézőszögéből mutassuk be? Vörösmarty és Arany költészetének európai jelentőségű megnyilatkozásai még mindig avatott fordító, símulékonyan közvetítő esztétikus után epednek, hogy érdemük szerint túlnőhessenek a kizárólagos belföldi érvény korlátain.

 

Egyelőre a Nyugat művelt közönsége még névről is alig ismeri őket. Kár az ismertetést azzal kezdeni, hogy lényük pathológikus oldalait szemléltetjük, hogy tudatosan a magyar költői véna felületes, ciklothym vonásait hangsúlyozzuk. A magyar szellemiségnek ez a nagy gonddal megírt németnyelvű pathográfiája akaratlanul is arra int, mennyi még a tennivaló legerősebb szellemi értékeink nyugati terjesztése terén.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Erőszak és szélsőségek a mindennapokban Erőszak és szélsőségek a mindennapokban
Azt is kérdezhetnénk, miért téma ez? Az erőszak mindig velünk volt,...
Az MTK úszóversenye Az MTK úszóversenye
Augusztus 20-án rendezte az MTK országos vándordíjas versenyét az...
Rövidek Rövidek
Vasárnap reggelre már tizenegy fiatalembert fogtak el a szombat este...
Apróságok Apróságok
Buy King Edwards forewell specch! -vásárold meg Edwards király...
Örlési forgalom és lisztkiviteli egyesület
1900 junius 1-vel szűnt meg az örlési forgalom. A magyar...
A zsidótörvény „negativ rendszabálya” után pozitiv intézkedéseket sürgetett Antal István államtitkár A zsidótörvény „negativ rendszabálya” után pozitiv...
Antal István igazságügyi államtitkár, a pápai kerület képviselője,...
A füzéres és boltives vonalvezetés A füzéres és boltives vonalvezetés
Legutóbbi közleményünkben rámutattunk a vonalvezetés rendkívüli...
Az állati jellemről  3. Az állati jellemről 3.
Tény, hogy a kutyák, házinyulak, tyukok (hogy csak néhány példát...
A gabonaértékesités sulyos problémája A gabonaértékesités sulyos problémája
A gabonaértékesités nehéz problémájának égetően sürgős megoldására...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98