Dtum
Login with Facebookk
1937 | Augusztus

Karinthy Frigyes - szegény Juhász Gyula

Még nem tudok a verseiről beszélni, melyeket nagyon szerettem, remélem, közös barátaink s az ő barátai úgyis elmondják, ami hirtelenében elmondható. A költőről se, akit ezek a versek felhasználtak és meggyötörtek s a végén elpusztítottak, hogy világrajöhessenek, mint erőszakos magzatok az édesanyát. Nem a sorsot és jellemet - magát a betegséget látom ebben a pillanatban s a furcsa, halálravált arcot, homlokát, a gyötrelmesen torz fintort.

 

Furcsa paradooxon ingerel ellenmondásra. Ez az arc egy őrültnek, vagy egy középkori szentnek az arca volt, úgy, ahogy a mult század lélektana azonosította a kettőt. Az első hasonlóságról szólva, például nem tudok elhessegetni egy látomást: a szakállas, belga női krisztust: elbarnult fakeresztek és metszetek ábrázolják, nekem Móra Ferenc mutatott egyet, megdöbbentem, hogy hasonlított Juhászhoz.

 

Viszont tébolydákban való bolyongásaim útján is sokszor találkoztam ezzel az arccal, a boldogtalan skizofréniások közt. Könnyű volna leszögezni, egyszerűen, hogy nem véletlenül töltött annyi időt elmegyógyintézetekben. Hátha még hozzátesszük, hogy többnyire tulajdon akaratából. És mégis, mindezzel a tünettel szemben makacsul ragaszkodtam hozzá, egy életen át, s főként vele szemben, hogy nem volt őrült. Hogy éppenúgy szerepet játszott, tudtán kívül, mint ahogy verseinkben ábrázolunk és idomítunk csodálatos hősöket és vértanúkat.

 

Eljátszotta a verseit. Mindig éreztem ezt, szerettem volna letépni róla a csontjáraforrott álarcot, nem az Ťigazságť kedvéért, hanem hogy megszabadítsam önmagától, ahogy kínlódik a lárva alatt. Sok öngyilkossága egyikét revolverrel követte el, ott találtam a Rókus hírhedt hatos szobájában, jégtömlővel a szivén. Mikor meglátott, lehunyta a szemét és szóról-szóra ezt mondta, megfelelő hangon: "Itt fekszem, az élet fáradt katonája".

 

Ráordítottam a haldoklóra: "Csirkefogó, ne komédiázz! Nem fogsz meghalni, - értetted? egy ilyen rossz verssor kedvéért, ezt már nem tűröm! találj ki jobbat, akkor beleegyezem". Akkor gyorsan meg is gyógyult, de egy év mulva már a Schwarzerban volt. Kimentem hozzá, ugyanolyan dühösen és elszántan, hogy kihozom onnan. Beszélgetésünket akkor nagyjában feljegyeztem. Most ellenkező oldalról támadtam meg, mint öngyilkossága alkalmából, színlegesen belementem a játékba, Ťad abszurdumť szerettem volna kimozdítani önszemlélete tengelyeit.

- Szervusz Gyulus.

- (áll egyhelyben, mozdulatlanul, a fal előtt, fekete szakállban. Rámnéz, nem felel, nem köszön vissza. De nagyon jól látom, hogy megismert. Tehát):

- (könnyedén): Jappardon, bocsáss meg... persze nem ismersz meg. Ez és ez vagyok. Húsz éve jóbarátok vagyunk, tudod kérlek, azért látogattalak meg, - de amilyen szórakozott szamár vagyok, elfelejtettem, hogy nem ismersz meg, hiszen őrült vagy.

- (maga elé mered, nagy fájdalommal).

- Tudod, sok bajom van ezzel az átkozott szórakozottságommal. Mindig elfelejtem, hol vagyok, kivel beszélek - isten tudja, hol jár az eszem. Ne haragudj a neveletlenségemért. Nagyon jól tudom, hogy ez egy ünnepélyes hely, a tébolyda nyugtalan oszálya, ahol nem illik összevissza fecsegni. Valami templomszerű van az egészben, áhítat való ide.

- tompán): Az élő halottak háza.


- Úgyvan. Ez a helyes kifejezés. Bocsáss meg, megérdemeltem a rendreutasítást. De meg fogod érteni élénkségemet - az ember ritkán jut ilyen szenzációhoz. Engem a halottak mindig érdekeltek és izgattak és ingerelték a kíváncsiságom - hát még az élők, képzelheted! na és most, gondold el, egyszerre kapom, egyszemélyben, mind a kettőt! élőhalott! micsoda érdekes, kivételes állapot! a halottal nem kell közvetve, spiritisztikus ceremóniák útján keresnem az érintkezést - a halott személyesen világosíthat fel engem, szegény, szerény, szimpla embert, aki csak élek, nem vagyok azonkívül, hogy élek, még meg is halva. Bezzeg te irigylésreméltó ember, neked jó dolgod van, huncut... ezt jól megcsináltad... Persze, jól érzed itt magad, mi?

- (tompán): Rettenetes... Rettenetes...

- (csodálkozva): Rettenetes? Nem értem.

- (tompán, üveges szemekkel): Körülöttem nyomorult férgek... dühöngő őrültek... előttem a fal... mögötte semmi... és ez így lesz mindörökké...

- (ámulva): No, de megbocsáss... hiszen nem erőszakkal hoztak ide... te magad jelentkeztél, immár harmadszor.

- (tompán): Igen... mert nem birtam tovább... a gondolat... a percre meg nem szűnő kínzó, gyötrelmes gyanut... ami itt kísért, mint az árnyék... hogy én elmebeteg vagyok.

- (vállatvonok tünődve).

- (keserűen): Te talán nem hiszed el, hogy én elmebeteg vagyok?

- (legyintek): Elmebeteg? Mi az, hogy elmebeteg - nekem ne szépítsd a szót, egy sült bolond vagy, rendes őrült.

- (tompán): Na, úgye.

- Régebben tudom, mint te.

- (meghökkenve): Régebben?

- Hát persze. Sokkal régebben. Nem is erről van szó, hanem...

- (kicsit sértődötten): Kérlek... ami azt illeti... hogy régebben... ezen egy kicsit... ugyanis régebben nem voltam az... és most is csak...


- Ugyan, hadd el, most is bolond vagy, ezen nincs mit vitatkozni, megbocsáss. És nem is erről van szó, mondom, hanem arról, hogy nem értem... én azt hittem, te nemcsak tudsz erről, hanem jól is érzed magad ebben az állapotban, - örülsz neki, mint valami kivételes dolognak, ami elválaszt a többi embertől és fölébük emel.

 

Ebből indultam ki, természetesen, miután magad jelentkeztél e kivételes úri ház lakói közé, ahol mindenki büszkén és boldogan vallja magát másnak, különbnek, császárabbnak, napoleonabbnak, költőbbnek, okosabbnak, hozzáértőbbnek, szakemberebbnek, megértőbbnek, kritikusabbnak, vígabbnak, szomorúbbnak, mélyebbnek, gőgösebbnek és alázatosabbnak a többinél. Az élőhalottak házában, igen, ahol sokkal különösebb és rendkívülibb és titokzatosabb dolog az, hogy a halott él, mint az, hogy az élő meg van halva. (Kiábrándultan). Én nem tudtam, hogy te itt rosszul érzed magad. Azt mondod, rettenetes. Akkor mért vagy itt?

- (tompán): Innen nem lehet kimenni... Ide csak bejönni lehet. Ez pokol... Lasciate ogni speranza...

- Ja barátom, akkor persze, hogy nem lehet kimenni, ha te bevallod, hogy idevaló vagy, anélkül, hogy erre büszke volnál.

- (halványan megcsillanó reménnyel): Hát mit tegyek?

- (nem minden megvetés nélkül, vállvonva): Hát, kérlek szépen... ha neked mi egészségesek jobban tetszünk, mint ti őrültek... bár nem egészen értem az izlésedet... akkor igazán kár volt ekkora hűhót csapni... Ha te jobban érzed magad közöttünk, józanok közt, őrült létedre, mint én, józan létemre: akkor legjobb, ha itthagyod ezt a házat.

- (tompán): Nem engednek.

- Lári-fári. Mondok neked valamit. A háborúban hallottunk emberekről, akik őrültet szimuláltak, hogy ne vigyék őket a frontra, egyszerűen azért, mert jobban érezték magukat a civilek, mint a katonák közt. Hogy miért? Isten tudja. Talán szerénységből. Nem akartak hősök lenni, nem érezték magukat méltónak rá. Vagy mert az életet, a maga változatos, gazdag tartalmával érdekesebbnek találták, szórakoztatóbbnak, változatosabbnak, mint azt a szép és magasztos, de egyetlen gondolatot, hogy ők hősök, nem kevesebbek annál, de nem is többek.

 

Te őrült vagy - ez nagyon szép és felemelő dolog - de miután itt rosszul érzed magad, ebből arra következtetek, hogy irigyled a többieket, akik azonkívül, hogy őrültek, még más foglalkozást is szoktak űzni - politikával, kereskedelemmel, esztétikával foglalkoznak. Fiam, itt nincs más hátra, - neked egészségest kell szimulálni. Tudom, hogy nehéz, de semmiképpen sem nehezebb, mint józan ember számára lemásolni azokat a furcsa mókákat, amiket az őrültek csinálnak.

 

Csak egy kis önmegtartóztatás kell hozzá, egy kis fegyelem - egyszerűen megfigyeled, hogy a többi, rendes ember, odakint mit szokott csinálni, beszélni, hogy osztja be az idejét, hogy vélekedik közérdekű kérdésekről - hiszen jó megfigyelő, ügyes és ravasz ember vagy különben - aztán szépen utánuk csinálod, utánuk mondod, - rövid idő mulva, meglásd, úgy kiállítják neked a bizonyítványt, hogy kutyabajod, mint annak a volt miniszternek, aki egyszer eldicsekedett nekem, hogy ő az egyetlen a magyar politikusok közt, akinek írása van róla, hogy ő nem elmebeteg.

 

Kelj fel holnap rendes időben, borotváltasd le a szakállad, mondd azt, hogy fontos dolgod van, ugyanis el kell menned a közigazgatási bizottság ülésére. Ebédelj meg abban a budai vendéglőben, ahol a koszt nem jobb, csak drágább, mint másutt, viszont mindenki odajár. Ebédután, miután elolvastad a lapokat, ásíts egyet, nézz be a kávéházba és csevegj el a főszerkesztő úrral az aktuális kérdésről, hogy Lonci őnagysága bokája vékonyabb-e mint Mancié, vagy fordítva.

*

Most mégis megölte magát, ezúttal sikerült. Ott nem lehet tovább vitatkozni, a tények beszélnek. És mégis, a nagy költőn túl, a nagy színészhez merném hasonlítani, aki ott hal meg magaválasztotta szerepe utasítása szerint, a deszkán, vagy a kereszten.

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Grafikai- és tavaszi tárlat Grafikai- és tavaszi tárlat
A haldokló saison utolsó erőfeszitése a Nemzeti Szalon grafikai és...
Perzsia válsága Perzsia válsága
A zsarnokuralomtól megfosztott, elkergetett uralkodók...
Miről tárgyal Schacht Budapesten? Miről tárgyal Schacht Budapesten?
Dr. Hajlmar Schacht, a német birodalmi bank elnöke és Németország...
Birkózás: Magyarország – Svédország   23:17 Birkózás: Magyarország – Svédország 23:17
Az első nemzetek közötti mérkőzés győzelmünkkel végződött, bizonyára...
Truman a tartós béke megteremtéséről és Amerika feladatairól Truman a tartós béke megteremtéséről és Amerika feladatairól
Truman elnök hétfőn elmondott „State of the Union”...
Leányfalu, 1913. szeptember 25. Leányfalu, 1913. szeptember 25.
A pesti kávéháznak megint nem volt igaza, hiába hadonászott a vörös...
Vasárnapra megszűnt a rulett Budapesten! Vasárnapra megszűnt a rulett Budapesten!
Vasárnapra virradóra a szerencsejáték frontján a budapesti harctéri...
Testvérgyilkos legény Testvérgyilkos legény
Egyik szentesi tanyán megrendítő szerencsétlenség történt. A tanyán...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98