Fagy szempontjából - mondták nekünk az intézetben – a magyarországi szőlőterületek különleges eljárásokat igényelnek. A legtöbb külföldi államban ugyanis a magas karózású szőlő dívik. Az indák három-négy méteres karókra futnak fel, így messzebb esnek a talajtól. A fagy „magassága” azonban - hogy népszerűen fejezzük ki magunkat - sokszor csak tíz centiméter, de nem haladja meg a félmétert.

Mindenki számara világos tehát, hogy a talajon elterülő hideg így sehogy vagy csak igen kis mértékben éri el a növényt és nem sok kárt okoz. A mi szőlőink alacsony karózásúak, a legalsó fürt sokszor a földre hajol. Nálunk tehát már ezért is nehezebb a védekezés. Van a kérdésnek még egy nagyon komoly gazdasági oldala is, amelyet nem szabad figyelmenkívül hagyni.

Nálunk a szőlőbirtok nagy része a kisember kezén van, az pedig oly szegény, hogy a védekezésre aligha szánhat pénzt. (A borárak is oly alacsonyak, hogy újabb költséget nem bírnak el.) Németországban, a Mosel vidékén használt speciális kályhákat mi is ismerjük, de melyik magyar kisgazda tud belőlük ötven vagy száz darabot beszerezni, ami aránylag kis területen elég? A szén is drágább nálunk, mint a nagy széntermelő Németországban.

Magunk is kísérleteztünk hasonló kályhákkal, amelyeket nyersolajjal fűtöttünk. Az eredmény lesújtó volt: hatórai fűtés egy katasztrális holdon százhúsz pengőbe került. Ki bírja ezt a mi boráraink mellett? De meg: az olaj korma annyira bepiszkította a kényes csemegeszőlő vesszőjét, hogy nem lehetett forgalomba hozni, már pedig ez nagyon keresett cikk.

Köddel is kísérleteztünk: drága és sokszor veszélyes. Szakértelmet kíván. A legjobban megfizethető még a papirossüveg, amelyet ujságpapirosból lehet összeragasztani és amely félméter magasságban alkalmazva, minden tőkén elég eredményesen visszaveri a feltörő hideget. Ennek az eljárásunk azonban az a hátránya, hogy hosszadalmas. Veszély esetén egy-két óra alatt kell felrakni többszáz esetleg ezer tőkére a papirossüveget, ez bizony nem megy gyorsan, így hát sok munkáskezet igényel, ami megdrágítja az eljárást.

Egyelőre nincs jobb és olcsóbb mód, mint az a primitív füstölés, amelyet a magyar kisgazda eddig is alkalmazott. A szőlőkben kupacokban készen tartottak nedves falevelet, venyigét, papirost, fadarabot s ha a talajmenti hőmérő minusz egy fok alá süllyedt, egyszerűen meggyujtották a szemetet. Persze, tavaly, amikor 5-7 fok hideget mértünk a talaj mentén, nem sokat segített a kis füst, de kisebb hideg ellen eredményes védekezés.

Ennyire jutott máig a fagyelleni védekezés. Nem nagy eredmény, de a fejezet még távolról sincs lezárva. Hiszen Északon már megpróbálkoztak a jeges talaj alagcsöves fűtésével és gyönyörű eredményeket értek el. A tudomány nem fog megállni a kutatásban és valamikor talál majd módot, hogy távoltartása a gazdától legalattomosabb ellenségét, a fagyot.

Agrárius.