Sacha Guitry második filmjének  Szerelem Gyöngyei címen játsszák  viharos sikere volt Pesten. Egy életképes új filmműfaj született a közönség előtt.

Guitry igazi aranyember, abból a régi jó párizsi írófajtából való, aki megerőltetés nélkül, a maga gyönyörűségére írt négy-ötszáz darabot s egyik se hozott szégyent rá. Clairville, a Cornevillei Harangok szövegírója volt ilyen.

Nem tudom, hányadik darabnál tart Guitry, de ebben a filmben is még két kézzel szórja az ötletet, főleg a maga mulatságára.

A filmben előforduló hét gyöngy közül egyik családi ereklye s a nagyanyák eljegyzés napján adják át az unokájuknak. Egy perces igénytelen jelenet az egész, de három század stílusát sűríti. A tizenhetedik századi nagymama lesz, félig elmúlt a tizennyolcadik század. Ez a nagymama frivol, bohó, majd elröppen a családi karosszékből. De az unokája már viktoriánus nagymama, az átadás képmutató szertartássá szomorodik.

A második gyönggyel mindig szerelmet vásároltak. Egy néger Vénuszét is. Vakító fehérben fekszik a fehér ágyon. Megöregszik, eladja, a gyöngy most egy balettpatkányt, "une petite Cardinal"-t illet. Ő is megöregszik s egy századvégi mulatóban eladja egy nagyhercegnek. Ez a pár perces jelenet három nagy festő apoteózisa. Nem festettek pontosan ilyen jeleneteket, de életművük lényege ebből a három képből áll. A film pereg, már el is suhant a Manet, Degas és Toulouse-Lautrec vizió.

Ilyen a piaci áru Franciaországban.

Cs. Szabó László