Dtum
Login with Facebookk
1938 | Október

Néhány jegyzet Karinthyról

Lehet-e fontosabb valami az emberi életben, mint a halál? Szenved-e az ember sokat és kimondhatatlanul, vagy aránylag könnyedén múlik ki a világból,  ez a legfőbb kérdés. A hirtelen halál szerencsés, mondhatni jó halál. Egy nekrológ mégis Kovács úr-nak nevezte azt, aki Karinthy Frigyes halála után így sóhajtott fel: jól járt, szegény!

 

Vállalom, hogy magam is Kovács úr legyek, még ha Karinthy Frigyes alaposan ki is csúfolta Kovács urat. Kovács úr gyakran gondolkodik helyesen, legföljebb gyatrán fejezi ki magát. Kovács út és Karinthy közt az igazi különbség az volt, hogy Karinthy mindig tökéletesen fejezte ki a gondolatait.

 

Mi Kovács urak tagadhatatlanul örültünk annak, hogy kedves és szeretett barátunk nem szenvedett a halálakor, hanem váratlanul, kínos próbálkozások nélkül, mintegy groteszk ötlettel, lépett ki az életből. Csupán irodalmi érdekességül említem meg Cipőcsokor című novelláját, mely ha jól emlékszem, Esik a hó című ifjúkori kötetében van. Valakinek az utcán kioldódott a cipőcsokra, lehajolt, hogy megkösse s ekkor hirtelen meghalt. Elsőszemélyben írta Karinthy ezt a novellát, az utolsó mondata ez: "Így halt ki családom". Jóslatot tehát mégse sejtünk e műben.

Embertársai, ha nem is cselekvőleg, túlságosan avatkoztak bele az életébe. Tárgyalták, értelmezték, bírálták őt. Ezt teszik halála után is, helytelenül. De úgylátszik, menthetetlenül törvényszerű, hogy az emberi gondolatok egy-két lépés után már elszakadjanak a valóságtól s kinek-kinek a maga kedvére éljenek tovább önkényes életet. Szívszélhüdésben halt meg, állapították meg egykettőre, holott agyvérzés ölte meg.

 

Az agyoperáció következménye volt ez az agyvérzés; az operációval nem következett el a restitutio in integrum, agyvérzésre való hajlamosság maradt utána. Karinthy sejtette ezt, tudott kedvezőtlen statisztikákról, melyek az agyoperáción átesettek halálozásáról szólnak, ez az ismeret egy árnyalattal sötétítette kedélyét, de nem törte meg életkedvét.

A sajtója  lám, még ilyesmivel is törődik az élő ember!  vegyes volt. Olyan, amilyenre ma mindenki, a világnak csaknem minden táján, számíthat. Némelyek éppen csak megemlékeztek róla, hogy hát az "ismert" író meghalt. De szépen, megértéssel és nagyrabecsüléssel is méltatták. Méltatói azonban, bár szándéktalanul, kisebbítették írói jelentőségét, amikor azt a közhelyet ismételgették, hogy: "elaprózta magát." Ez a nézet, ha valóságot fejezne ki, azt jelentené, hogy Karinthy Frigyes akkor lett volna igazi nagy író, ha irodalmi persziflázsok, karcolatok, versek s rövid novellák helyett eposzokat, vagy regényciklusokat írt volna.

 

Mintha az egyes művek terjedelme határozná meg az író értékét. Holott nyilvánvaló, hogy Germinal, vagy Háború és béke nem tellett volna Karinthytól. De tellettek volna-e mástól, akárkitől, a villanó ötletek oly ragyogóra formált példányai, mint az Őszibarack, a Kacsapecsenye, a Hess madár? Hiba lenne takarékoskodni a jelzőkkel: Karinthy Frigyes nagy író volt. És még egyszer: nem aprózta el magát.

Mindig szeretett volna valami más is lenni, mint író. Hogy kiváló műveket írt, azt természetesnek, igen egyszerűnek, már-már köznapinak tarthatta s kielégületlen szomjúsággal vágyott valami nagyra: kávéházi sakkbajnok, tornász, tudós, atléta, politikus, repülő, operatőr, énekes, lovag, krakéler, sőt szépember szeretett volna lenni. Időnként hitt is abban, hogy mindehhez meg is van a képessége. Apró csalafintaságokkal is hajlandó volt menteni az illúzióit.

 

Ha jó játszóval sakkozott s természetesen csakhamar rosszul állt számára a játszma, tréfásan, mégis félig komolyan tette meg az ajánlatot: "Kérlek, add fel, mert elvesztem!" A kiváló irodalmi művek tetszettek neki, de csodálatát inkább a tehetségtelen ember nyerhette el. Valóban valami gigászi közönséges emberi nagyság nyilvánul meg abban, hogy valaki ír kétszáz verset s a kétszáz közt egy jó sincs.

 

Töri az ember a fejét s szinte megoldhatatlan a kérdés: hogyan csinálta ezt? Az a gyanúm, hogy Karinthy irigyelte Kovács urat, ezért csúfolta oly lankadatlanul. Ha valamelyik sötét álma teljesült volna s mondjuk aktív politikus vált volna belőle, talán még a temetése is parádésabb lett volna. A gyászoló közönség megszaporodott volna állami, városi, testületi, kultúrtársasági kiküldöttekkel, esetleg valami zene- vagy énekkar is szerepelt volna a gyász-szertartáson.

 

Így, ahhoz viszonyítva, hogy Dosztojevszkij temetésén százezrek vettek részt s koporsóját a cári család tagjai vitték a vállukon, temetése megmaradt hazainak és mainak. Neki ugyan nem fontos, de az idők számára tanulság ez. Szinte görcsös elhatározássá kell fokozódnia: ne válasszuk még megoldásul a halált, inkább  várjunk.

Csak író volt. Ennek a csak-nak a súlyáról beszélgettünk vele nemrégen. Egy aktuális társadalmi kérdéshez szólt hozzá, napilapba írt cikkben. Számvetést csináltunk. A lap megjelenik 40.000 példányban, cikkét elolvasta 10.000 ember. De ugyanahhoz a kérdéshez, közbeszólás formájában, hozzászólt a képviselőházban Müller is, Meizler is. Amit ők mondtak, azt parlamenti tudósításában valamennyi lap közölte, tehát a közbeszólást olvasta, olvashatta, 500.000 ember. És még hozzá gyakorlatilag fontosabb is volt, hogy ők mit mondtak, mert mindkettő egy-egy szavazat. Tudom, tudom,  mondta Karinthy nagy keserűséggel.


Sokat volt vidám is. Mulattatta azt, akivel társalgott. Nem bohócként és nem fölényeskedő gúnnyal, hanem barátsággal. Úgy adta elő a mókáit, hogy önmaga nevetett rajtuk legjobban s ez egy csöppet sem rontotta a hatást. A móka elmés volt, de az előadó vidámsága is magával ragadta a hallgatót. Kellemes volt vele együtt lenni. Apró félszegségeinek hátterével az embernek szinte felfokozódott az önbizalma.

 

De másképpen is: a félszegségek kedvesen jelentéktelenek maradtak, hatalmas volt azonban a félszeg ember szellemi és lelki ereje s magához emelte a körülötte levőt. Mindenkinek kedveset, biztatót, enyhítőt mondott, remek intuicióval látva meg, hogy hol az a kis rés, amelyen keresztül még az elesettbe is életkedvet lehet ömleszteni. Jó ember volt, együttérzésének gazdagsága és folytonossága alapján.

 

Egy karcolatában kicsúfolta egy írótársunk neuropatiás önzését. Valami olyant írt róla, hogy őt, Karinthyt, éppen akasztani viszik, amikor írótársunk a tömegen keresztül furakodva melléje kerül, kíséri a bitó felé s eközben, megragadva az alkalmat, panaszkodik, hogy neki milyen rosszul megy a sora. Ilyen jelentek gyakran ismétlődtek meg vele a valóságban, csak éppen az akasztófa nélkül. Azaz, ha bármekkora baj, gond, kétségbeesés gyötörte, önkéntes készséggel hallgatott meg mást, figyelni tudott rá s ami vigaszt tudott adni, azzal megpróbálkozott.

Az operáviója volt talán élete legnagyobb teljesítménye. Mert teljesítménynek elsősorban az övé volt. Ő határozta meg, hogy tüneteivel orvoshoz kell mennie s hogy kihez, illetve kikhez forduljon. A helyes diagnózis mielőbbi megtörténtét valósággal kiforszírozta. A diagnózist tudni akarta s akkor ő folytatott valóságos konzíliumot önmagáról, míg végre is kizárta mindazokat a módszereket és személyeket, melyektől s kiktől eredményt alig várhatott s elérkezett az egyetlen lehetőséghez: Olivecronához. Mindez az ő munkája volt. Sajnos, hogy így is csak kétéves élet-meghosszabbítást érhetett el. Betegségét s az operációt hősként állta.

 

Utazás a koponyám körül című könyvét elsősorban a különös élmény tette érdekessé,  szokás mondani. De sokan részesültek ily élményben s még senki sem írt hasonló könyvet. Mert hát ki lett volna még más, aki az élményt úgy élte át, mint ő, akinek a figyelme s önmegfigyelése úgy működhetett volna "élmény" közben, mint az övé Ő, aki nem tudott volna senkit pofonütni, s szinte mondhatni gyávaságból, agresszióra való képtelenség miatt, ő volt az a hős, aki az Utazás a koponyám körül című remekműre képes volt.

 

Eszembe jut most egy agresszív hős, aki kalandozásai közben hajótörést szenvedett s az Indiai-óceánon lebegett két napig valami fadarabba kapaszkodva. Kíváncsian kérdeztem meg ezt az urat, hogy hogyan érezte magát, miket gondolt élet-halál közt lebegve. Csak ennyit tudott mondani: "Kellemetlen volt." Az illető úr bizony messze esett Karinthytól. Feltehető az is, hogy oly "kellemetlen" volt neki az élmény, hogy gondolkodni sem tudott s amit érzett és gondolt mégis, azt is hamarosan elfelejtette.

Hát... nem volt szép ember, most már meg lehet mondani. De akik ismerték, azoknak fogalmuk sem lehetett a külsejéről. Mert azok benne csak azt értékelhették, akit bearanyozott az okossága és nyájassága. Szellemének és lelkének megnyilvánulásaiban megvolt mindaz a groteszk, ami a testiségében. De szellemi és lelki megnyilvánulásai élvezetesek voltak, így aztán, mondhatni, általuk megszépült Karinthy.

 

Kusza hajával, hunyori apró szemével, ritkás zilált fogaival, duzzadt ajkával, tömzsi alakjával s hintázó járásával, úgy ahogy volt, amilyenre sikerült, úgy tetszett nekünk. Csak megpillantottuk, szóval még csak a szemünk érzékelte, s már örömérzés öntött el bennünket. Ha egyszer hirtelen valami csodával holmi Valentinóvá változott volna, ez döbbenetes lett volna; úgy éreztük volna, hogy eltorzult.

 

Nagy Lajos

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Az angol munkáspárt vezérének első választási beszéde magával ragadta a polgárságot Az angol munkáspárt vezérének első választási beszéde magával ragadta...
Egyetlen, szárnyaló beszéddel, diadalmasan zúzta szilánkokra Remsay...
Kémkedő orosz nagyherczegnő Kémkedő orosz nagyherczegnő
A legfeltünőbb fajtából való regénynek beillenék az a történet, a...
Eltünt hadiléghajó Eltünt hadiléghajó
A francziákat nagy szomorúság érte. A „Patrie” nevű...
Szénakészités ágasokon való száritással Szénakészités ágasokon való száritással
A rendekre vágott zöldtakarmány a talaj felületén feküdve, kivált, ha...
Farkas Ödön átigazol Farkas Ödön átigazol
Farkas Ödön, a magyar műugróbajnok, átigazolását kérte az FTC-be. A...
Vigyázat! Életveszélyes! A haláltokozó bacillusok... Vigyázat! Életveszélyes! A haláltokozó bacillusok...
Nagyfeszültségű villanyvezetékek oszlopain villamos berendeléseken...
Petróleum-kartel megalakítása Petróleum-kartel megalakítása
A petróleum-kartel megalakítását célzó tárgyalásokat julius 15-én...
Az álom: a halál mostohatestvére Az álom: a halál mostohatestvére
- Bemutatok egy új vendéget, aki most jött a trópusokról és öt évet...
Németország győzött a pentatlon egyéni és csapatversenyében Németország győzött a pentatlon egyéni és csapatversenyében
A nagytétényi lőtéren rendezték meg a négy nemzet közötti...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98