Harmincezret levágatott
a császár. Süt a nap
holttestükre. A lázadó
látja és észbe kap.

Vöröslik már az őszi lomb,
messziről nagy hegyek
a végtelen síkság felé
kéken tekintenek.

A bambuszerdőben a szél
motoz. A fűzeken
cinkék pityegnek. Alkonyat
kúszik az égre fel.

A fúlásig zabált varjak
elülnek. Jő az est.
Tudod-e, rettentő anya,
fiad merre keresd?

Köztük van ő is. Testükön
enyészet foga rág,
erőtlen rothadásukat
nézi a holdvilág.