Irta: Bezegh Sándor, a Gyümölcstermelők Országos Egyesülete központi intézője

Ha lehet az emberi társadalomnak közellensége, aki csak a saját hasznát, boldogulását tekinti, akkor a gyümölcsöskertben az almamoly közellenség, még pedig a javából. A neve után itélve azt is hihetnénk, hogy csak az almát pusztítja, pedig nem ily válogatós, mert a körtében, a kajsziban, barackban, ringlóban egyformán, megtalálhatjuk, sőt a dió férgesedését is ez okozza.

Az első számú közellenség nevet nem csak azért érdemelte ki, mert ilyen sokféle gyümölcsben pusztít, hanem azért is, mert nagyon szapora és egy esztendő alatt vidékenkint változóan több, két-három, sőt négy nemzedéke is lehet.

A tavasszal virágba borult fa millió szirmával mindig többet ígér, mint amennyit a végeredményben ad. A bő virágzás után megfigyelhetjük, hogy ha a virágok 90 százaléka megtermékenyítés nélkül le is hull, még mindig oly sok gyümölcs maradhat a fán, hogy a kultúr gyümölcstermelő szebb, minőségi gyümölcs előállítása érdekében a megmaradtból is ritkít.

Felvetődik a kérdés, hogy miért pazarol a fa annyi energiát oly sok virág előállítására és miért rendezkedett be a természet a fa erején felül való utód gondoskodására?

Minden élőlény természetes életösztönével fajtája fentartásáról, utódokról igyekszik gondoskodni. A fajtafentartás egyedüli természetes útja pedig csak az utódok oly számban való létrehozása, hogy az esetleges pusztulás után még mindig maradjon elegendő számú. A világegyetem nagy körforgalmában csak azok az élőlények tudták az egymás elleni küzdelmet napjainkig folytatni, amelyek kellő számú ivadékról gondoskodtak, olyannyira, hogy jutott az ellenségnek is, de maradt a fajta fentartására is elegendő.

Ez a küzdelem állandóan folyik, a természetbúvár szemel előtt, de még a felületes megfigyelő is észrevehette azt, hogy minduntalan feltűnnek új és újabb ellenségek vagy elszaporodnak olyan kártevők, melyek nem is olyan régen még csak szórványosan fordultak elő, jelentéktelenek voltak.

Az almamolynak egy-egy esztendőben több generációja is van, azonban ez kizárólag az időjárás, helyesebben a hőmérséklet függvénye. Ott, ahol hűvös az időjárás, az almamolynak csak egy generációja van, nem is szaporodik el tehát túlságosan, nem is kell oly nagy küzdelmet folytatni ellene. Sok felvidéki gyümölcstermelő van, aki hírből sem ismeri a permetezőszereket, mégis ép, egészséges almát termel.

Az Alföldön más a helyzet. Tudva azt, hogy az almamolyrajzás az átlagos 15 fok C. hőmérsékleten megindul, a hernyó kifejlődéséhez 4-5 hét kell, majd a bábállapot 8-10 napig tart, könnyen kiszámíthatjuk, hogy a sokkal melegebb éghajlatú Alföldön és környékén bőven van ideje az almamolynak három, sőt kedvező időjárás mellett négy generációt is létrehozni.

Egy-egy nősténypille 200-250 petét tojik és ha a kikelt hernyókból lett újabb pillék nem is lesznek mind nőstények s nagy részük áldozatául esik a rovarokkal élő madaraknak, még mindig óriási az a szám, amennyire emelkedhetik egyetlen pille utódainak tömege a tenyészidő végére.

Mármost, ha nem akarjuk azt, hogy gyümölcstermésünkből csak a kártevők szüreteljenek és ha már létfeltételt adtunk nekik azáltal, hogy kedvezőbb tenyészfeltételek közé hoztuk őket a melegebb éghajlat alatt való nagyszámú gyümölcsfatelepítéssel, ha már a természet előbb említett egyensúlyát ilymódon felborítottuk, gondoskodnunk kell mesterséges pusztításáról.

Minden oly kártevő, mely a fa zöld részeit rágja, legkönnyebben úgy pusztítható ki, ha eledelét, vagyis a fa zöld részét megmérgezzük. A mérgezést olymódon hajtjuk végre, hogy a lombozat, a gyümölcs külső felületét „gyomorméreggel”, a gyakorlatban legjobban bevált arzénes szerrel vonjuk be.

Az arzéntartalmú szerrel megpermetezett fa lombját, gyümölcsét megtámadni készülő hernyó, hogy ízletes csemegéjéhez hozzájusson, kénytelen a mérgezett felületet is megkóstolni és lévén az arzén erős méreg, egy parányi résznek a szervezetbe jutása elegendő ahhoz, hogy pusztító munkáját mindörökre abbahagyja. Természetesen következik ebből, hogy a permetezést alaposan végezzük, mert a rosszul végrehajtott permetezés, amelynél takarékoskodtunk az anyaggal vagy a munkával, kielégítő eredményt nem adhat.

Ha a növényfelületnek csak kis százalékát itt-ott éri permetezőszer, akkor a hernyó könnyen talál magának mérgezetlen helyeket a táplálkozásra. Sajnos, annyi esze a hernyónak is van, hogyha talál permetezetlen felületet, akkor ott rágja be magát a gyümölcsbe. Kitűnő permetezőanyag ellene: 25-40 dkg arzénes szer 100 liter bordói lében.

Feltűnő az, hogy két összeérő gyümölcsnél mindig a legrövidebb úton mászik át a hernyó az egyik gyümölcsből a másikba, vagyis a két gyümölcsben levő hernyójárat az érintkezési ponton találkozik. Ez azért van, mert a nőstény pille a legvédettebb helyre, tehát az érintkezési pont helyére rakta le petéjét, a kikelő kis hernyó először az egyik almába fúrja be magát és amikor azzal belakmározott, a bejárati alagúton kibújva, a másiknak esik neki.

Permetezésen kívül eredményesen védekezhetünk még a gyümölcsök pergamen papírzacskóba való bekötözésével, amikor az apró, alig kis diónagyságú, még ép gyümölcsöket - főleg almát, körtét - teljesen elzártuk és ezzel megvédtük a további támadások ellen.