Dtum
Login with Facebookk
HIRDETÉS
1939 | Március

A tea regénye, Anglia ünnepli 100 éves nemzeti italát

Néhány héttel ezelőtt érdekes látványosságban volt részük a londoni uccák járókelőinek. Exotikus ruhákba bujtatott, turbános férfiak három hatalmas elefántot vezettek végig a forgalmas útvonalakon. Az állatok jókora teásládákkal voltak megterhelve. Ez a menet nyitánya volt azoknak az érdekes ünnepségeknek, melyeket Anglia nemzeti italának, a teának százesztendős jubileumára rendezett.

A tea története tulajdonképpen több mint ötezer esztendős multra tekinthet vissza. A régi legendák szerint a tea legelső felfedezője Csiu-Nung kínai császár volt, Krisztus születése előtt 2737-ben. Kínába a történelem homályába veszett Bodidharma fakír telepítette Indiából első teacserjét.

A tea híre Krisztus után 1000 körül jutott el Európába, de csak 1590-ben akad egy hollandi kereskedő, aki már maga is megkóstolja a „kínaiak nagyszerű italát”. A teából Európa nem tudott ízelítőt kapni, mert Kína olyan féltékenyen őrizte teacserjéit, mint a selyemhernyókat. A holland kereskedőknek azonban mégis sikerült a Buddha-szobrok belsejében nagyobb mennyiségű teát becsempészni Európába, ahol legelőször az angol arisztokrácia esküdött fel a tea szenvedélyes barátjának. Az új aranysárga, illatos ital rövidesen Anglia nemzeti itala lett.

Az angolok eleinte meglehetős furcsán kezdték élvezni a teát. A száraz, hegyes, kis fekete tealeveleket nem főzték meg, hanem a húsos, vastag, angol sertésszalonnára szórták, úgy ették. A tea még ebben a formájában is ízlett nekik és a tea elkészítésének helyes módjára egy fiatal hollandi arisztokrata tanította meg őket.

A pompásízű, forró ital egy csapásra meghódította Angliát, de mégis akadt több ismert angol egyéniség, akik nagy veszedelmeket láttak az „erkölcsöket rontó” teázásban. Sir Henry Saville, angol főnemes 1678-ban mérgében így fakad ki a teázók ellen: „Nem értem Anglia szabad polgárait, miként alacsonyíthatják le magukat a teázásnak, ennek a felette csúf és közönséges indiai szokásnak a rabjaivá. A teázás eltompítja az agyakat, parlagi beszédre ingerel, betegséget terjeszt és nem méltó a rendes emberekhez.”

A tea új barátai természetesen megvédték a fejedelmi italt. Bebizonyították a teáról, hogy egyáltalában nem ártalmas az egészségre, hogy a váddal éppen ellenkezően, felfrissíti az agyvelőt és Kínában, Indiában a legkiválóbb szellemek, tudósok, írók, művészek a tea kedvelői.

Az angol közönség alapjában véve nem sokat törődött a tea ellen és mellett felviharzó mérgeshangú vitatkozásokkal. Nem törődött, mert számára egyedül az lett a fontos, hogy minél többször hozzájuthasson ehhez a rendkívül népszerűvé vált, remek italhoz.

Az angol teajubileum azt az érdekes eseményt ünnepli, hogy Anglia „önállósította” magát a tea termelésében. Pontosan száz esztendővel ezelőtt, 1838 végén ugyanis lejárt az a Kínával kötött kereskedelmi szerződés, amely a kínai teának Angliába irányuló szállítását szabályozta. London teakereskedői a legnagyobb kétségbeeséssel tapasztalták, hogy a kínaiak egyre jobban húzódoznak az új szerződés megkötésétől és mivel az angol teaszükséglet legfeljebb egy esztendőre volt fedezve, a kormányhoz fordultak segítségért.

Az angol tea ügyét Lord Cavendis Bentinck bengáli főkormányzó oldotta meg, aki ősrégi feliratokból, jegyzetekből rájött, hogy a teát Indiában is lehet tenyészteni, hiszen a tea eredeti szülőhazája India. Az angolok lecsapoltak egy mocsarat és ennek helyén adta termését Angliának India első teaültetvénye száz évvel ezelőtt, 1838-ban.

Most a százesztendős ünnepségeken egy színarany ládában nyújtották át a londoni teakereskedők az angol királynak a legkiválóbb indiai teafajtákat. Az elefántok diszfelvonulásukon 36 láda teát szállítottak végig a londoni uccákon, Anglia, illetve az egész világ teakereskedelmének központjába, a Mincig Lane-ra. Itt London lordmajorja teljes polgármesteri díszében jótékonycélra árverezte el a 36 láda teát.

A londoni teakereskedelmi központban az ünnepségek bezárásául egy légmentesen elzárt ezüstládában a brit világbirodalom legjobb teafajtáit helyezték el. Ezt a ládát csak száz esztendő múlva 2038-ban szabad felbontani, amikor az eljövendő Anglia polgárai ennek remek italnak a kétszázéves jubileumát fogják ünnepelni.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


HIRDETÉS
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
A Tisza „virágai”, a rajzás jelensége A Tisza „virágai”, a rajzás jelensége
A lárva igen ősi jellegeket is megőrzött, még pedig elsősorban a...
Magyarország 1930. évi úszóbajnokságai Magyarország 1930. évi úszóbajnokságai
Az időjárás vasárnap délután olyan kedvezőtlenre fordult, hogy jóval...
Pincératlétáink meglepő sikere az ESC 20 km-es versenyében Pincératlétáink meglepő sikere az ESC 20 km-es versenyében
A tavaszi atletikai szezon első komoly országúti versenye vasárnap...
Roald Amundsen Roald Amundsen
Kiváló vendége van székesfővárosunknak: Roald Amundsen, Nansen és...
A „Temps” vezércikke Európa gazdasági katasztrófájáról A „Temps” vezércikke Európa gazdasági...
A német kancellár tegnapelőtti beszédével kapcsolatban a vasárnap...
Nemzetek karaktere Nemzetek karaktere
Montegazza egy ujabb" kérdést vetett föl, amelynek teljes megfejtése...
A XIII. Árumintavásár az Iparcsarnokban A XIII. Árumintavásár az Iparcsarnokban
Az Iparcsarnokban ma nyilt meg a Budapesti Árumintavásár. Ez immár a...
Egységes magyarság
Az országrészek fájdalommal szakadtak el, sajátos öntudattal térnek...
A török birodalom nagy tusája A török birodalom nagy tusája
Nincs még vége a balkáni nagy háborunak, mert noha átmeneti...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98