A világhatalmakat nagyokká elsősorban kedvező földrajzi fekvésük, faji rátermettségük és megszervezett gyarmatbirtok-állományuk teszi. Ilyen világhatalmak: Németország, Olaszország, Anglia, Franciaország, USA és Japán. Az utóbbi lesben áll a Csendes óceán mérhetetlen területén, mert a Távolkelet poroszainak, a japánoknak, messze előrelátható célkitűzéseik vannak.

Hogy oda elérhessenek, tengeri haderejüket állandóan fokozniok kell: ez első teltétele további terjeszkedésüknek. A 4300 km hosszú kínai tengerpartot már kézbe vette a japán hadiflotta. Ez a négy hatalom uralkodik a világtengereken, amelyeken keresztül összeköttetést tartanak gyarmataikkal és a meghódított országokkal.

A tengert a népek története során meg kellett hódítani. A legrégibb és legvakmerőbb tengerészek a normannok voltak. A normann a germán eredetű népcsalád skandináv ága. Ők alapították Svédországot, Norvégiát, Dániát, Angliát, Észak-Franciaországot, Oroszországot, Sziciliát, sőt Észak-Afrikában is volt birodalmuk.

A középkornak ugyancsak vakmerő tengerészei a portugálok voltak. Már 1415-ben megkezdték tengerentúli hódításaikat. Ez az idő Zsigmond király kora, amikor a déli irányból terjeszkedő török beleütközik a magyar végvárakba. 1492-ben a genovai Kolumbus eljut Amerikába. 1519-ben Ferdinando Cortez megszerzi Spanyolországnak - az akkor legnagyobb tengeri hatalomnak – Mexikót. Ugyancsak a spanyol Pizarro 1532-ben átkel az óceánon és Délamerikában meghódítja Perut.

Anglia csak a 18. században kezd a világtengereken erőteljesen előretörni. A hatalmas spanyol hajóhadat 1805-ben Nelson angol tengernagy Trafalgarnál tönkre verte (Trafalgar a gibraltári tengerszoros nyugati bejáratánál kis spanyol tengeri kikötőváros), miután ugyancsak Nelson admirális 1789-ben a francia hadiflottát Abukirnál már megsemmisítette, 1898-ban az egykori spanyol tengeri nagyhatalom végleg eltűnik. Spanyolország háborúba keveredik az Egyesült Államokkal és veresége nyomán egymásután veszti el Cubát, Portoricót a Nagy Antillák szigetvilágában, azután a Fülöpszigeteket a Dél-kínai tengerben.

A tengereken hadiflották biztosítják a hatalmat. A flották egységei a különböző fajtájú hadihajók, amelyek kizárólag tengeri hadviselésre épültek. Harcászati feladataik szerint megkülönböztetünk csatahajókat, cirkálókat, torpedóhajókat, tengeralattjárókat, aknarakó- és aknakereső-hajókat, repülőgépanyahajókat, amelyek a repülőgépeknek nyiltfengeren való tömeges fel- vagy leszállását teszik lehetővé.

Tekintsük át a hadihajók különböző fajtáit:
A csatahajók (sorhajók), ide sorolhatók még az úgynevezett zsebcsatahajók is, amelyek tonnatartalom szerint a cirkálókhoz tartoznának, de páncélzatuk és lövegeik ürmérete a csatahajókhoz áll közel. A „Dread-nought” (magyarul: „Ne félj semmitől) az óriási csatahajó elnevezése. Ezt a nevet egy 1906-ban vízrebocsátott angol csatahajó után kapta. A csatahajókon nagyszámu és nagyürméretű ágyú van. 18.000-45.000 tonnásak. Nagy sebesség jellemzi. Páncélzatvastagsága 30-46 cm-ig. Tüzérségi felszerelés rajta 6-12 db 30.5 cm-es, vagy 40.6 cm-es löveg. A zsebcsatahajókon, mint pl az „Admiral Graf Spee”-n 6 drb 28 cm-es löveg volt, továbbá 3 repülőgép. Sebességük 30 csomó (1850x30 = 55.5 km óránként, mert 1850 m = 1 tengeri mérfölddel).

A nehéz-cirkáló: 9-10.000 tonna, 10-15 db 20 cm-en felüli löveggel, számos légelhárító löveggel és géppuskával, 2-4 repülőgéppel; sebessége 32-33 csomó.

A könnyű-cirkáló: 6-8000 tonna 8-15 db 15 cm-es löveggel, légvédelmi tüzérséggel és légvédelmi géppuskákkal, 2-4 repülőgéppel; sebessége: 32-34 csomó.

A repülógépanyahajót:8-33.000 tonnáig, 16-90 repülőgéppel. Számos közepes ürméretű löveggel, igen sok légvédelmi ágyúval és gépágyúval van felszerelve. Igen nagy teljesítményű gépberendezései vannak. Sebessége 32-34 csomó. Ezekről az anyahajókról szállnak fel a tengerészeti felderítő harci-és bombavető-repűlőgépek ellenséges hadihajók, tengerészeti támaszpontok megtámadására.

A parti páncéloshajó: átlagosan 5-6000 tonnás. Sebessége nem nagy: 15-17 csomó. Partvédelmi célokra alkalmazzák, de főképpen a gyarmati szolgálatban.

A torpedóhajók: gyorsjáratú és könnyű hajók, amelyekre 6-8 torpedóvetőcsövet és néhány kisebb ürméretű löveget szerelnek; sebességük 25-27 csomó. Főképpen nagy egységekre indítanak torpedóikkal támadást.

A torpedócirkáló: 3-4000 tonnás, igen nagy sebességű hadihajó, 32-35 csomós menetsebességgel, 15 cm-es lövegekkel, erős légvédelmi felszereléssel, 6-8 torpedóvetőcsővel. 1 vízi repülőgéppel.
A torpedóromboló: van nagy és kisebb típusa. A nagyok általában 1850, a kisebbek 1600 tonnásak. Igen erős fegyverzetük van, (8 db 11-15 cm-es löveg, 10-12 légvédelmi géppuska vagy gépágyú, 10-12 vetőcső). Sebessége 36-38 csomó. A buvárhajók veszedelme, de nagy hajókra való támadásnál is alkalmazzák.

A motoros torpedók: egészen kis hajók, 18-32 tonnásak, 30-45 csomó sebességgel,
2 db torpedó vetőcsővel s 1-2 db légvédelmi gépágyúval. Igen veszedelmes támadó-hajó.