„Kár megvénülni!” - régi igazság, de nemrégiben még csak jámbor sóhajtás volt; ma azonban, a tudomány mai fejlettsége mellett, szinte parancs. Mert ott tartunk már, - hála Istennek, - hogy nemcsak a kozmetika ad módot arra, hogy látszólagos fiatalságot varázsoljon ránk, hanem a legújabb orvosi kutatások azt is lehetővé teszik, hogy valóban fiatalok maradjunk, illetőleg megfiatalodjunk.

Mindennapi látvány az első világháború óta a bakfisnak maszkírozott nagymama és az aranyifjú látszatát keltő nagypapa. A boldog ferenczjózsefi világban, amelyet annyiszor visszasírunk, a negyvenéves asszony már leszámolt a hódítással, öregesen öltözködött és legfeljebb mint gardedám szerepelt a mulatságokban, ahová leányait vitte. Ma majd minden szórakozóhely látogatóinak zömét a negyven év körüli és annál jóval korosabb hölgyek és az ötven körüli, sőt hatvanon túli urak teszik.

Kezek, amelyek nem is egészen félszázad előtt még csak a főzőkanalat, a varrótűt és a kötőtűt forgatták, ma bridge-kártyát csapkodnak minden délután és este táncosuk vállára simulnak, ötven esztendőt végigtaposott férfilábak, amelyek a századforduló idején, a podagrát nyögve, a kályha mellett pakkolództak plédekbe, ma friss kedvvel lendülnek táncba, de legalább is eleven léptekkel sietnek munkába.

Csak külsőségek

A korhatárok kitolódtak. Ez a közkeletű szólam idestova több mint húsz esztendős. A kényszerűség követelte, hogy így legyen. A mai nehéz gazdasági viszonyok mellett nem lehet korán nyugalomba vonulni, nem lehet a munkát abbahagyni. Viszont „helyet az ifjúságnak” hangzik mindenütt és aki az öregség mezében jár, azt elutasítják. Ez az első rugója annak, hogy ma mindenki fiatalnak akar látszani. A második: a korszellemhez való alkalmazkodás a hiúság vonalán.

- „X együtt járt velem iskolába, mégis tíz évvel fiatalabbnak látszik! - állapítja meg riadtan valaki és a következő percben már ő is minden eszközzel arra törekszik, hogy hasonló fiatalos formája, megjelenése legyen. - „Bözsivel együtt báloztunk és ő most is bálba mehetne, mert alig látszik pár évvel öregebbnek, mint amilyen húsz év előtt volt! - vallja be önmagának titokban őnagysága és másnap siet a kozmetikushoz, a fodrászhoz, hogy ő is rózsás arcbőrt és platinaszőke hajat varázsoltasson magára.

Nos igen, de ezek csak külsőségek. A „stramm” tanácsos úr, akit mint örökifjút ünnepelnek a társaságban, amikor hazaér, sóhajtva ereszkedik a karosszékbe, nyögve tapogatja lábát és összegörnyedve tipeg - ha nem látják. A szőke démonnak maszkírozott nagymama halálos-összetörten nyúlik el ágyában és kendőzésnélküli arcával rémülten néz a tükörben farkasszemet. Ez a fiatalság csak látszat.

Az utóbbi időben az orvostudomány azonban arra törekszik, hogy a valóságos fiatalságot adja vissza és ez most már komoly eredménnyel kecsegtet. Mindenekelőtt megállapították, hogy az öregedés lényegében elfáradás. Megfiatalodni nem annyit jelent, mint az életet meghosszabbítani, hanem az öregedés jellegzetes szimptomáit megszüntetni.

A modern élet öregít

Mi jelzi az öregedést? A testi és lelki erők apránként elgyengülnek, minden cselekvés fárasztó, kényelmetlen lesz, apró fájdalmak támadnak, hol itt, hol ott, a megszokott életmódból való csekély kilendülés is kimerültséget okoz, nem a lendület, hanem a muszáj índítja el a tetteket és a gondolatokot, az örömök elfakulnak, a bánat, a bosszúság sokkal mélyebben ivódik a lélekbe, mint azelőtt.

Természetesen hozzájárul a fáradtság, a kimerültség előidézéséhez a modern élet is. Az autó, a repülőgép, a telefon, a rádió nagyszerű találmányok, de végeredményben agyonhajszolják az idegeket. Kora reggel az ujság hírei révén már kénytelen az ember a világeseményekbe belekapcsolódni, amelyek nem éppen vigasztalóak. Egész nap folyamán egy felfokozott, erőszakolt élettempó lüktetése sodor magával mindenkit. Nyugalom nincs egy percre sem, kikapcsolódni nem lehet.

Ez az ára annak, hogy az ember meghódította a levegőt és a tenger mélységeit, hogy legyőzte az elemeket és szolgálatába állította a természet erőit. Ez az élet nyomorítja el az idegeket és koptatja el fokozott erővel a szervezetet. Ha összehasonlítjuk a mai ember életmódját a 17. vagy 18. század emberének életmódjával, ámulnunk kell, hogy egyáltalán elbírjuk azt, ami ránkzúdul, elbámulunk azon, hogy mennyire tudott a szerveztünk alkalmazkodni.

Az acélból készült gép is elkopik, ha folytonosan dolgoztatják, a gépet is olajozni kell állandóan és alkatrészeit időnként ki kell cserélni. Ugyanígy van az emberi szervezettel is. Az olajozást jelenti az évenkénti nyaralás, a szabadságidő alatti kikapcsolódás, a pihenés, a szórakozás. Ujabban már rákerült a sor az „alkatrészek” kicserélésére is és ez a fiatalítás titka.

Az első lépést Steinach professzor tette meg ezen a téren, majd Voronof követte. Akkoriban az egész világ visszhangzott kísérleteinek hírétől és a tehetős emberek rohantak hozzájuk, hogy a két „varázsló” megfiatalítsa őket. Ujságok, könyvek tárgyalták eredményeiket, szalonokban, vicclapokban, kabarékban állandóan műsoron volt Steinach és Voronof fiatalító módszere. Pár év múlva aztán elhalkult a dicsőség és napirendre tértek a bécsi csoda és a rivierai majomfarm okozta feltűnés fölött.

A friss vér fiatalít

Ez a két tudós kétségtelenül nagy eredményeket ért el, de csak egyetlen irányban érvényesítették fiatalító beavatkozásukat és csak férfiakon tudtak segíteni. Azokon sem mindig. Sokkal nagyobb jelentőségű, átfogóbb és szélesebb vonatkozású eredményeket mutatott fel három párizsi orvos: a lengyel származású Jaworsky s a két francia: Busquet és Carrel.

Busquet a bika véréből kivont szérumot fecskendez be a férfi- és női páciensei vérébe, mégpedig naponta húsz köbcentimétert, két részletben. A kúrát háromhetenként ismételni kell, tehát a páciens sohasem szabadulhat meg az orvosi kezeléstől. Busquet módszere mindenesetre kevésbé fájdalmas, nem olyan kellemetlen és jóval olcsóbb, mint Steinach és Voronof operációja amellett nőkön is segít, de megint nem minden szempontból adja vissza fiatalságot.

Jaworsky doktor nagy felfedezése azon alapszik, hogy az elhasznált „öreg” vért fiatal vérrel frissíti fel. Mégpedig fiatal emberi vért injiciál az öreg szervezetbe. Közölt eredményei szerint ez a fiatal vér csodákat tesz: az intravénás injekciók után a páciens egész lénye megváltozik. .Mindenekelőtt lényegesen csökken a magas vérnyomás, eltűnik a fáradtság érzése, megszűnik az álmatlanság; a munka, amely előzőleg nehezen ment, most játszva megy, a járás könnyeddé lesz, a kedély felderül, a vállalkozó kedv újraéled. Férfi- és női páciens egyformán részesülhet ebben az áldásban, amely csakugyan minden vonatkozásban megfiatalít. A páciensek hozzá tartozói, akik nem tudtak arról, hogy családtagjuk orvosi kezelés alatt áll, bámulva látták a feltűnő változást és csodáról rebesgettek - mondja Jaworsky dr a beszámolójában.

Azt is bevallja, hogy valójában nem tudja, mi az az éltető, generáló erő, amely itt hat, csak az kétségtelen, hogy a fiatal vérben ez az erő benne van. Nem is tiszta vért használ most már az injekciókhoz, hanem a vérplazma kivonatát fecskendezi be az öregekbe és ez a varázs-szer elsősorban kémiai elváltozást okoz az elhasznált, öreg vérben. Ezt a vérplazmát pedig nem egyetlen ember véréből vonja ki, hanem azonos vércsoporthoz tartozó, több fiatal ember véréből, mert így erősebb a hatása. Különösen nagyszerű eredményeket ért el úgy ő, mint Carrel doktor, aki klinikai kísérleteket végzett az új eljárással, vérszegény és neuraszténiás betegeknél. Szóval a fiatal vér nemcsak fiatalít, hanem gyógyít is. A kezelés nem okoz semmi kellemetlenséget, mellette a páciens nyugodtan folytathatja megszokott életmódját.

A csodálatos hatású tudományos eredmény hallatára önkéntelenül eszünkbe jut az az évszázados babona, hogy öreg emberek ösztönösen keresték a fiatalok közelségét. A népmesék elmondják, hogy a vén nagyapa unokáit maga mellé ültette, hogy átáramoljon belőlük a fiatalság, az egészség az ő testébe. Eszünkbe jut a magyar történelem borzalmas asszonya: Báthory Erzsébet, aki fiatal lányok vérében fürdött, hogy szépségét, fiatalságát megőrizze. A tudomány megint egyszer igazat adott az emberi ösztönnek és igazolta a néphitet.