Ami nincs a lexikonokban

Kereskedőinasból akadémiai elnök

Nagyon szegény londoni kovácsmester fiának született 1796-ban Michael Faraday, és pedig egy istállóban. Szüleitől gyerekéveiben mindössze annyi segítséget kaphatott, hogy édesanyja hetenként egy cipót adott neki. Igy már ötéves kora óta magának kellett a kenyerét megkeresnie. Kis boltosinasnak szegődött el, majd kifutó fiú lett egy könyvkereskedésben. Ez lett a szerencséje, mert itt véletlenül egy vegytani könyv került a kezébe: ebből villant rá először jövendő élethivatása.

Tizennégy éves volt ekkor és a könyvkereskedő szakácsnője látta el a vegyi kísérletekhez szükséges anyagokkal. Aztán az egyik könyvvásárló beajánlotta a fiút a kor legnagyobb angol vegyészéhez, sir Humphry Davyhez, aki heti 25 shilling bérrel felfogadta maga mellé olyan úti titkárfélének. Davy oldala mellett beutazta egész Európát, megismerkedett tudósokkal, de egyben kísérleteket is végezhetett Davy laboratóriumában. 29 éves volt, amikor első nagy találmányával meglepte a világot: feltalálta a villanyos mótort, amely ma a világon uralkodik. Ekkor már meg is mert nősülni.

Régi szívszerelmét, Sarah Barnardot vette el. 46 évig éltek boldog házasságban, csak éppen a gyerekáldás hiányzott. Ezen aztán Farady úgy segített, hogy a környékén lakó valahány gyereket mind becézgette, megajándékozta őket, ha akadt szabad ideje, leült valamelyik nyilvános park egyik padjára s a köréje gyűlt gyerekseregnek mesélgetett. Pedig, nem sok ideje jutott ilyesmire, mert még egész sor nagy felfedezés várt rá, főként az elektromosság körében.

Takarítónőből Nobel-dijas tudósnő

Dr Sklodowsky varsói magántudós leánya, Mária is nagy nyomorúságban nőtt fel. Az anyátlan leány gyakran hónapokon keresztül csak kenyéren és tejen élt, de végül is sikerült élte nagy álmát megvalósítania: kikerülhetett Párizsba. Ez 1887-ben volt.

Persze a francia fővárosban sem vártak rá aranytálcán átnyujtott kinevezési okmánnyal. Hogy egyáltalán közelébe kerülhessen a tudománynak, takarítónői állást vállalt a Sorbonne egyik professzorának laboratóriumában: ezt kellett naponta kisöpörnie és rendbentartania. Csak lopva próbálkozhatott meg maga is kísérlelekkel, de ezzel magára terelte az intézet egyik asszisztensének, Pierre Curienek figyelmét.

A tudománytörténet legszebb szerelmi regénye fejlődött ebből a barátságból. Curie elvette a fiatal leányt, aki ekkor már érdekes és eredeti felfedezéseket tett az anyag vegyi összetétele körül. Becquerel ugyanis 1896-ban, az urániummal kísérletezve rájött, hogy ez az elem különös sugarakat bocsát ki magából, ha különféle mesterséges beavatkozásoknak vetik alá. Curiené viszont véletlenül azt állapította meg, hogy vannak anyagok, amelyek bármiféle ilyen mesterséges beavatkozás nélkül is sugarakat bocsátanak ki magukból.

Hosszú évek nehéz és költséges kísérleteivel aztán a Curie-házaspár bebizonyította, hogy minden elem sugarakat bocsát ki s e sugárzás körben, végtelen hosszú idők multán ugyan, az egyik elem átalakul a másikba. Ezzel Faraday régi sejtése bebizonyult: az Élet elemei mögött valamely egységes folyamat, a sugárzás rejlik. Curiené mellesleg felfedezett néhány addig ismeretlen elemet is, többek között a rádiumot, amellyel a beteg emberiség egyik legnagyobb jóltevőjévé lett. Curiené már megkapta a Nobel-dijat, amikor egyetemi doktorátusát megszerezte.

Az atomromtoló

Külsőségekben kevésbé érdékes Lord Ernest Rutherford élete, viszont óriási horderejű felfedezése önmagában az emberi tudományosság regényének legizgalmasabb fejezete. Rutherford manchesteri professzor Curieék felfedezésén épített tovább. Ő dolgozta ki az elektron-elméletet, amelyen az atomrombolás teóriája nyugszik.

Curieéknek abból a megállapításából, hogy minden elem fokozatosan átalakul egy-egy következő más elemmé, Rutherford azt következtette, hogy tehát akkor voltaképpen minden anyag egyforma és az egész világegyetem egyszerűen csak elektronokból és protonokból áll, a különbség egyes elemek között csak abban áll, hogy például az arányban 79, a rézben pedig csak 29 elektrón van. A professzor azonban tovább is ment és az elemeknek évmilliókra terjedő átváltozását meggyorsította azzal, hogy egyik elemet a másikkal „bombázta”.

Ez az atómrombolás az eljövendő emberiség legnagyobb találmánya lesz, mert e művelet közben hihetetlen mennyiségű energiák szabadulnak fel. Kiszámították, például, hogy két kilogramm kőszénből felszabadított atomenergia elég lenne arra, hogy Anglia összes vasutait egy évig üzemben tartsa. Rutherford tehát egy újabb óriási lépest tett az Élet titkának, az egységes energiának felismerése terén.

Bukott diákból a legnagyobb magyar tudós

Ezek az előzmények derítenek fényt Szent-Györgyi Albert magyar Nobel-díjas professzorunk kutatásainak területére. Neve főként a C- és a P-vitamin felfedezésével vált ismertté, holott ezek csak melléktermékei voltak az ő nagyobb, átfogó kutatásainak, amelyekkel az élő testekben végigmenő égési folyamatokat iparkodott felderíteni.

Az atommag körül keringő negatív elektrónok, egyensúlyi helyzetét vizsgálja Szent-Györgyi professzor, aki ezekkel a kutatásaival új fejezetet nyit meg a biokémia történetében: az élet folyamatának egyik legfurcsább és legtitokzatosabb részletébe világít bele. Persze Szent Györgyi professzor gyerekkorában sem hitte volna senki, hogy valaha ő lesz Magyarország első Nobel-díjasa.

Mostanában derült ki ugyanis, amikor Szent-Györgyi professzor, mint a szegedi egyetem rektora, egy új magántanárt habilitált, hogy ez az idős magántanár valaha Szent-Györgyi professzor diákkori - instruktora volt. A kis Albert ugyanis, mint az egyik bupapesti gimnázium ötödik osztályos tanulója annyira gyöngécskén állott, hogy - három tantárgyból megbukott. Sok szülő kisdiák merített ebből a példából vigasztalást....