Dtum
Login with Facebookk
1942 | December

Értékrombolás

Az imrédysta pártszövetség egyik képviselője interpellált a Házban egy nemrég megjelent magyar irodalomtörténetről. Nem idetartozó téma, mi a véleményünk erről a műről, de kétségtelen, hogy szerzője már nem egy alkalommal vetett fel figyelemreméltó esztétikai szempontokat, s egész bizonyos, hogy sohasem aposztorfálta Mikszáth Kálmánt, mint „nagy magyar festőt” – az illető imrédysta képviselő ugyanis már ezt is megtette a Házban. A szélsőjobboldaltól nem vesszük zokon az ilyesmit, elvégre is senki sem kötelezhető arra, hogy tudja ki volt Mikszáth Kálmán. Igaz viszont, hogy az ilyen szónok kritikáját nehezen fogadhatjuk el éppen irodalmi vonatkozásu kérdésben.

Dehát ezuttal nem az irodalomról akarunk beszélni, hanem az „értékrombolásról”. Ezzel vádolta ugyanis az illető képviselő az említett irodalomtörténet szerzőjét. Márpedig a szélsőjobboldalon értékrombolásról még kevesebb joggal beszélhetnek, mint irodalomról. Mert sem az általános emberi, sem a nemzetfenntartó és néperősítő magyar értékek tisztelete nem sugárzott a nyilas és imrédysta szónokok beszédeiből a minap befejeződött apropriációs vita során. Nem lapozhatjuk végig a képviselőházi naplókat, csak emlékezetből idézünk fel egy-egy kijelentést, amit a Ház dicséretreméltó türelemmel és fegyelemmel hallgatott végig, pedig…
*
Mert mit szóljunk ahhoz, hogy az „értékrombolás” elleni hipokrita módon hadakozó szélsőjobboldal egyik „vezéregyénisége” eltanácsolta a többi szónokot arról, hogy a mai időkben Kossuth Lajosra, az idősebb Ugron Gáborra, vagy Szilágyi Dezsőre hivatkozzon, hogy őket idézze.


Vajon miért félnek a szélsőjobboldali padsorokban Kossuth emlékétől? Aki az önálló magyar külpolitika zseniális utmutatója volt, akit ma is atyjaként tisztel a magyar nép, mert felemelte az ősöket, élére állott a jobbágyfelszabadító, szociálpolitikának. Kossuth képe ma is halhatatlan szimbóluma a magyar dolgozó milliók szemében és szívében a szabadsággondolatnak, a belső és külső szabadságnak, amelyért a nép fegyvert ragadott és vérzett 1848-ban. Meddő értékromboló kísérlet a Kossuth- idézők leintése…
S miért szeretnék elhessegetni, idősebb Ugron Gábor emlékét? Tán azért, - mert az apropriációs vita egy másik szónokát idézzük- Ugron „nyomatékot”tudott adni az idők feletti magyar gondolatnak’, mert a maga idejében „az adott államjogi és nemzetközi jogi keretek között érvényesíteni próbálta a magyar önállóságot”?
Végül pedig Szilágyi Dezső szellemének is szilenciumot szeretnének parancsolni. Pedig Szilágyi politikai ellenfele volt Ugronnak. De példaképe az elvhűségnek, az emberiséggel párosult szilárd magyarságnak. Ez lenne az oka, hogy emléke zavarja a szélsőjobboldal köreit?
*
És- ha már értékrombolásnál tartunk - eszünkbe jut még egy kijelentés, ami a vita utolsó napján hangzott el. Az imrédysta pártszövetség egyik fiatal tagja azt ajánlotta, hogy „tájegységekre” kell bontani az országot. Így képzeli ő a decentralizációt…


Hallottunk már hasonlókat az utóbbi években. A Hubay- Vágó-féle törvényjavaslat az egyik, a másik pedig Szálasi Ferenc elmélete a „Kárpát - Duna- Nagy- Hazáról”. Napjaink legszégyenletesebb értékromboló kísérleteinek párja ez az ötlet, s egyben leleplezője annak a szélsőjobboldali pártnak, amelynek vezérszónoka együttműködésről, nemzeti egységről mondott pompásan gördülő körmondatokat. A nemzet lelki egységét kívánják azok, akik még a közigazgatási egységet is megbontani szándékoznak? Akiknek „tájegység”- elmélete az örök magyar gondolat, a szent istváni állameszme ellenpólusa.


A kéz egy guvernementális színben feltűnni törekvő párt keze (ezért szavalnak az értékrombolás ellen), a hang azonban már Szálasi hangja. Azé a Szálasié, akinek nemzetellenes elgondolásaival szemben felemelte szavát a magyar társadalomnak mindazon rétege, amely az igazi magyar értékek megőrzését kívánja, s az ország erősödését, fejlődését, népének felemelését az ősi hagyományok, az ujjáéledő szociális gondolat, az egyetemes szabadságeszme jegyében. Hiába hirdet értékvédelmet a szélsőjobboldal, ha apró - cseprő problémácskákról van szó.

A magyar társadalom- a polgárság, parasztság és munkásság- nem téveszthető meg ilyen beszédekkel. A magyar társadalom az igazi értékekkel védi, idézi Kossuthot, Ugront, Szilágyit, jottányit sem enged a szentistváni állameszméből, s nem engedi széttagolni, ellenálló képességében gyengíteni, tartományocskák laza keretévé tenni az egységes Magyarországot.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98