Daladier vallomása arról, miért nem voltak Franciaország északi határai kellően megerősítve
(NST) A riomi per tárgyalásának ötödik napján folytatták Daladier kihallgatását. Az elnök először a légvédelem állapotát hozta szóba. Daladier ezzel a kérdéssel kapcsolatban is azzal az állítással védekezett, hogy a légvédelmi ágyukról a vádhatóság által felhozott számok nem helyesek. A maga részéről már 1936. szeptemberében Colzon tábornok, vezérkari főnököt arra figyelmeztette, hogy a légvédelem állapotát nem tartja kielégítőnek és ezért a következő évek során a légvédelem állandóan fejlődött.
Ezután a nehéztüzérség kérdését tárgyalták. Az elnök a vádlott elé tárta, hogy 1936-ban tudnia kellett volna, hogy az akkori állapotok következtében elengedhetetlen a kielégítő nehéztüzérség. Daladier hosszabb fejtegetésekben védekezett, amelyben vázolta a nehéztüzérség fejlesztésére irányuló technikai kísérleteket.
Amidőn az 1939. májusi francia- lengyel vezérkari megbeszélésekre is ki akart térni,
az elnök figyelmeztette, hogy e pont tárgyalásáról mondjon le, mert különben kénytelen lesz a nyilvánosság kizárásával folytatni a tárgyalást.
Daladier e vádponttal kapcsolatban Gamelin tábornok véleményére hivatkozott, aki a meglevő nehéztüzérségi hadianyagot megtartotta. 1938-ban uj husz és félcentiméteres ágyut akartak szerkeszteni, de az erre irányuló kísérlet meghiusult, mivel a lőpróbákon az ágyuállvány eltört. A főparancsnokság erre a kísérlet folytatásáról lemondott.
A tárgyalás további során nagy teret szenteltek a francia északi határ megerősítése
kérdésében. Az elnök emlékeztette Daladiert arra, hogy 1936- ban, hivatala átvételekor, ami a Rajna- vidék megszállása előtt történt, köteles lett volna különös gondot fordítani a határnak erre a részére.
E vádpont ellen Daladier nagy nyomatékkal védekezett. Mialatt 1929-től 1935-ig a Maginot-vonal építésére ötmilliárd frankot áldoztak, ő mint nemzetvédelmi miniszter az erődítések céljaira két és fél milliárd frank hitelt harcolt ki.
Részletesen ismertette a Maginot- vonal hathatós kiépítésére irányuló fáradozásait, amely 1936- ban semmi esetre sem felelt meg a követelményeknek, elsősorban azért, mert egyetlen páncéltörő ágyuval sem rendelkezett.
- Az északi határok védelmének szükségességét sem hagytam figyelmen kívül- mondotta -, noha 1937-ben a legfőbb haditanács Pétain tábornagy jelentése alapján az erre vonatkozó terveket elutasította azzal az indoklással, hogy kivihetetlenek.
Amidőn 1938 májusában Pietrn akkori hadügyminiszter 240 millió frank hitelt kért erre a célra, ismét elutasításra talált. Ő maga több szemle uton győződött meg az északi határ helyzetéről és legnagyobb nyomatékkal sürgette az összes nyílt helyeken az erődítési munkálatok megkezdését. Amikor a belga kormány visszatért régi semlegességi politikájához, ugyanakkor a Jura- hegység megerősítéséről is gondoskodni kellett. Erre a célra 1937- ben három millió frank póthitelt irányoztak elő. Legfőbb gondja volt ezzel kapcsolatban az országhatár ama részének megerősítése, mely az Ardennesek és Sedan között terül el. Ez a vidék volt mindig az invázió fő célpontja.
A szenátus hadügyi bizottságának jelentésében azonban Pétain tábornagy kijelentette, hogy az ellenség nem fog erre a helyre sulyt fektetni.
Még 1940. májusában sem hittek abban- mondotta Daladier – hogy az Ardennesek vidéke veszélyben forog. Véleménye szerint az egyik fő oka Franciaország vereségének.
Castagueau főállamügyész erre az északi határerődítmények hiányos állapotára mutatott rá. Daladier kijelentette, hogy a rendelkezésére álló idő alatt nem is lehetett itt a Maginot- vonalhoz hasonló erődítményeket létesíteni. Ha ezt a munkát megkezdte volna, még ma sem lenne befejezve. Az északi határon álló hadseregek vezénylő tábornokait kell felelősségre vonni, akik nem követelték a Daladier nézete szerint bőségesen rendelkezésre álló hadianyagot.
A tárgyalási szünet után Daladier tovább folytatta védekezését az elnök vádjai ellen, hogy hamis adatokat terjesztett a nemzeti bizottság elé. A vezérkar akkori főnöke kimondottan elismerte – Daladier állítása szerint – az ő kezdeményezését a légvédelem megerősítésére.
Azzal a váddal szemben, hogy a francia hadiipar teljesítőképességének fokozását elmulasztotta. Daladier védekezésében az akkori Franciaországban uralkodó szociális álláspontokra mutatott rá.
A rendkívül nagy munkanélküliségre való tekintettel a munkásságot nehezen lehetett rábírni, hogy tulórákat teljesítsen, mivel azt hitték, hogy ezzel a munkanélküli társaik kenyerét veszik el.
A kormány végül is kénytelen volt bevezetni a kötelező tulórázás rendszerét. Daladier azt vádat is visszautasította, hogy a hadiipar és a hadianyag termelés nacionalizálását nem támogatta eléggé. Azt állította, hogy az üzemek nacionalizálása használt ugyan az ország védelmének, de a nacionalizált üzemek nagyon elmaradott állapotban voltak és több százmillió frankot kellett beruházni termelésük fokozására. Ezáltal végül már megháromszorozták e gyárak termelését. Ezzel a szombatesti tárgyalás véget ért.
Ujabb hírek a riomi per megszakításáról
Vichy, március 1.
(NST.) Francia politikai körökben növekvő elégedetlenség mutatkozik a riomi per eljárásával szemben, mivel a perben a leglényegesebb kérdést, a háborus bűnösség kérdését teljesen mellőzik. Így erősen kételkednek abban, hogy a per célját elérheti, hogy felvilágosítást nyujtson a francia népnek a rászakadt szerencsétlenség igazi hátteréről.
A francia sajtó a per tárgyalásáról közölt jelentéseiben lényeges dolgokról nem számol be, amelyek a riomi per során szóba kerültek. Francia politikai körökben élénken tárgyalják De Brinon nagykövet nyilatkozatát, amelyet japán ujságíróknak adott és abban azt a véleményét fejezte ki, hogy hibás dolog volt a hadüzenetért való felelősség helyett, a vereségért való felelősséget előtérbe állítani.
Ez a nyilatkozat ujraélesztette azok reményét, akik a per megszakításáról beszélnek.
).jpg "Kalászosokból közepesnél jobb termés várható")
.jpg "Az aratás és a fegyvergyakorlatok")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!