A Németbirodalom nagy áldozatok árán bővíti és fejleszti a potsdami csillagvizsgáló „asztrofizikai” intézetét, amely többek között a Nap csillagászati és fizikai tanulmányozásával foglalkozik. Hasonló intézet működik Firenzében, az angliai Oxfordban és Tokióban. De valamennyi közül ezidőszerint a potsdami a legtökéletesebb. Ennek a világhírű intézetnek legérdekesebb része a „Naptorony”. Kupolával koronázott, hatalmas, ötemeletes vasbetonépület.

A gördíthető tetejű kupola alatt villanymotorokkal mozgatott, sokmázsás tükrökből összeállított távcső felső vége rejlik. A távcső felfogja a Nap sugarait és a torony öt emeletén át, függőlegesen lefelé vetíti. A sugárkéve a földszinti padló nyílásán át, lehatol a pincerészben elhelyezett tudományos laboratóriumba. Ott finom műszerekkel részeire bontják, megelemzik. A fénysugár révén azután sikerül egyet-mást megtudnunk a Napban uralkodó állapotokról. A műszerek nagyon kényesek, árt nekik a hőmérséklet minden durva váltakozása, vagy erős rázkódtatás.

Ezért rejtették a laboratóriumot a föld alá, mert ott védve maradnak efféle hatásoktól. Sőt még ott sem állnak szabadon, hanem a terem egyik falába vannak beépítve és csak kémlelőcsövük nyúlik ki. Kapcsolók, fogantyúk borítják a falat s azokkal a tudósok mintegy távolból kezelik és állítják be az érzékeny eszközöket, hogy még az emberi kéz se érinthesse őket. Innen, a laboratóriumból szabályozzák villamos erővel, a kupola és a vetítőtükrök mozgását is. Mondhatni: ez a földalatti helyiség a „Naptorony” parancsnoki kabinja.

Maga a torony tehát teljes egészében nem más, mint egy ég felé meredő, hatalmas messzelátó. Ezért is hívják a csillagászok „toronyteleszkóp”-nak. Merészen magasba csökkenő betontestével mintha a világűr titkost ostromló emberi szellemet jelképezné.

A borzalmas gombostúfej

Mit állapítottak meg már most a tudósok a Napról? Elsősorban azt, hogy roppant nagy a Földhöz képest. Átmérője 109-szer akkora, mint a mi lakótekénké: közel 1.400,000 kilométer. 1.300,000-szer akkora térfogatú, mint a Föld. Bolygónk Hold-jával együtt kényelmesen elférne benne. Nem foglalnának el több helyet, mint két lebegő porszem egy nagy szobában.

De mindez még csak hagyján. A Naptoronyban felfogott napsugarak arról értesítenek bennünket, hogy a mi központi csillagunkon elképzelhetetlen a forróság. A gyakorlati életben kifejthető legnagyobb hőmérséklet a villamos olvasztókemencék és az ívfény 4000 fokos melege. A Nap lángoló felszínén azonban 6000 fokot mérnek a földalatti laboratórium érzékeny villamos hőmérői. De hol van még ez a hatezer fok is attól a 40-60 millió foktól, amelynek, tudományos megfontolások szerint, a Nap belsejében kell uralkodnia? Ötvenmillió fok!

Az emberi képzelet támolyogva torpan meg ilyen szám előtt. Ha a Nap izzó gyomrából ide hozhatnánk egy gombostűfejnyi csipetet a Földre, az, a maga ötvenmillió fokos hevével, akkora hőséget árasztana, hogy másfélezer kilométeres körzetben halálra perzselődnék tőle minden élőlény. Ha pedig mesterségesen akarnánk egy gombostűfejet ilyen hőfokon tartani, egy háromezerbillió lóerős gép teljes erőkifejtése kellene hozzá.

Mekkora lehet hát az az energia, amivel a Nap fenntartja önmagában azt a hőmérsékletet? Erre is felel a tudomány: több mint félkvadrillió lóerő. (Ez 24 jegyű szám!)

Ha mi utánozhatnók a Napot...

És itt mindjárt elibénk tolakszik egy nagy rejtély: honnan meríti a Nap ezt a félelmes fűtőenergiát? Mert hiszen semmiféle ismert tüzelőszer, a legfinomabb kőszén, a legtisztább benzin, a leghevesebb robbanószer sem tudna ekkora erőt és ilyen nagy hőséget kifejteni. Nem ismerjük ma sem forrását, de sejtjük, hogy anyagának legkisebb részecskéiből, az atomokból árad elő. A Nap atomjai szakadatlanul felbomlanak és felszabadul belőlük a leghatalmasabb természeti erő, az atomenergia. A Földön is találunk erre példát, mert a rádium is így bomlik s eközben meleget, fényt és különféle sugarakat termel, amelyeket egyebek közt az orvostudomány értékesít. De a rádium bomlása és a belőle keletkező energia játékszer a Napban tomboló erőkhöz képest.

Ha mi ebben utánozhatnók a Napot, vagyis felszabadíthatnók az atomok energiáját, mi is tudnánk ilyen meleget fejleszteni és bármiféle anyag egyetlen grammjából sok milliárd lóerőt kapnánk. Az embernek nem lenne többé szüksége szénre, kőolajra és arra sem, hogy ezekért az energiaforrásokért súlyos és véres harcokat vívjon. Az atomenergia melegítené, világítaná az egész Földgömböt, hajtaná a gépeket, a gyárakat és az embert a Természet korlátlan urává emelné.