Másik terembe megyünk. Egy asztalon, gumicsövek és műszerek garmadája között, hatalmas üvegharang alá helyezett gépalkatrészeket figyel komoly tekintettel egy szakmunkás. Valahol az asztal alatt szirénázó hangon búg egy villanymotor.

- Dolgozik a légszivattyú – mutat vezetőnk a szerkezetre, - most folyik a „fuldoklási próba”.
Nem értjük. Mi fuldoklik itt és miért kell fuldokolnia? Ijedten nézünk körül, miféle élőlényt kínoznak ebben a laboratóriumban?

- Csak azok az eszközök „fuldokolnak” – mosolyog a főmérnök, - ott az üvegharang alatt. Szakszerűen: alkatrészvizsgálat folyik itt, „légritka térben”. A szivattyú olyan ritkára szívja a levegőt a harang alatt, amilyen a levegő hat-nyolcezer méter magasságban és megfigyeljük, miként viselkednek benne a repülőgépműszerek és motoralkatrészek.

A mai bombavetők sokszor ilyen, sőt még nagyobb magasságból támadnak; a vizsga tehát arra is kiterjed, beválnak-e a gép alkatrészei az ott uralkodó ritka levegőben. Amelyik géprész, műszer nem „fullad” el, azaz kiállja a próbát, azt nyugodtan beszerelhetjük a gépbe; nem fog csődöt mondani. Amelyik viszont „fuldoklik” vagy működése megromlik, azt persze kicseréljük. Vagy addig tökéletesítjük, amíg kifogástalanná válik. Mennénk most tovább az egymásba nyíló vizsgáló-laboratóriumok végtelen sorozatán, de a főmérnök úr órájára pillant és feltartóztat.

- Csak nem akarnak az urak minden egyes vizsgálati eljárással megismerkedni? Egy motor valamennyi alkatrészét vagy ezer különféle próbának vetik alá. Minderre pedig most már aligha marad időnk. Ezért inkább (és egy másik ajtót nyit fel) nézzük meg inkább, hogyan szállítják az apróra megvizsgált, új motort a szerelőműhelybe.

Két munkás, kézitargoncán, éppen most gördít egy burkolattal ellátott kész motort a szomszédos hangárba. Ott már várja egy emeletmagasságú óriás-bombavető, hogy rászereljék. Mi pedig most megértjük a főmérnök szavait: hogy a próbarepülés csak befejezője a vizsgának. Mert a bonyolult gépeket, beszerelés előtt, töviről-hegyire minden elképzelhető módon úgy kipróbálják, hogy emberi számítás szerint ezután már semmi meglepetés nem érheti a repülőket.

A mágneses detektív

Ezalatt a gyár más műhelyeiben magát a repülőgépet is éppen ilyen szigorú vizsga alá vetik. Sebtében átfutjuk ezeket a vizsgatermeket is, mert az idő már erősen szorongat. Egyik helyen a testet és a szárnyakat merevítő gerendák összehegesztése folyik. Emberéletek biztonsága függ a hegesztés sikerétől. S a véletlen ördöge itt is csúnya tréfákat űzhet, ha alaposan körmére nem néznek. Szabadszemmel hibátlannak tűnhetik egy hegesztett megerősítés. De elég egy láthatatlanul finom hajszálrepedés és a gerenda a zuhanórepülésnek éppen legválságosabb pillanatában válik le helyéről. Akkor azután megszaporodik a hősi halottak száma és odavész az értékes gép, csak azért, mert egy hegesztés nem sikerült eléggé jól.

Tanult szakmunkások vagy mérnökök ellenőrzik ezért minden elkészült hegesztés jóságát. Erős nagyítóval vizsgálják meg a összehegesztett részeket, nem bujkál-e bennük valahol valami hiba. De ez nem elég. Az emberi szemnél megbízhatóbban nyomoz a „mágneses detektív”. Ügyes villanyszerkezet ez, amelynek fogantyúját végig kell húzni a hegesztett rész felett. Mágneses erővel működik és a hozzákapcsolt műszer mutatója azonnal kilendül, mihelyt repedést vagy hasonló zavart talál a hegesztett anyag belsejében.

A gépesített kínzókamra

Gépek fülsiketítő csörömpölése fogad, amikor benyitunk a következő terembe. – Ez a mi „kínzókamránk” – mondja a főmérnök. – Itt próbáljuk ki, elbírják-e a gép testét és szárnyait alkotó tartók, gerendák, lemezek azt a rengeteg hajlítást, csavarást, remegést, nyomást, lökést, húzást és egyéb hatást, amit a valóságban, repülés közben el kell viselniök.

Az egyik gép két acélmarokba fogott hosszú aluminiumrudat hajlítgat konok buzgalommal. Tízszer, százszor, ezerszer görbíti a szerencsétlen rudat, de az csak nem akar eltörni. Egy másik gép szakadatlan pörölyütéseket mér egy törzsbe való alkatrészre; egy harmadik szorgalmasan próbál egy csavarokkal lerögzített szárnygerendát helyéből kificamítani. Egy negyedik gépen a vizsgáló mérnök acélkábelt igyekszik elszakítani. Addig feszíti, amg végül egy pendüléssel ugyancsak kettészakad. A gép jelzőműszere abban a pillanatban mutatja, mekkora szilárdságú volt a kábel. Az embernek önkéntelenül a középkori kínzókamrák borzalmai jutnak eszébe, ahol szintén ravaszul szerkesztett hajlító-, csavaró-, feszítő- és egyéb szerszámok bírták színvallásra az áldozatokat.

- Ezek az anyagvizsgáló-gépek – magyarázza kalauzunk, - sokmilliószor nyomják, húzzák, hajlítják vagy rázogatják a vizsgált alkatrészeket. Mesterségesen utánozzák így azokat az erőfeszítéseket, amelyeket majd a levegőben száguldó vagy zuhanórepülésben alásüvítő gépben valóságosan el kell viselniök. Amelyik gépalkatrész kibírta ezeket a teherpróbákat, abban már megbízhatunk.

De nemcsak egyes alkatrészeket, rudakat, gerendákat próbálnak ki ebben a gépesített inkvizíciós teremben, hanem teljes, összeépített géprészeket is, törzseket, szárnyakat futóművet. Végignézzük éppen egy futószerkezet „vizsgáját”. Egy szerelő műszerrel megméri, helyes-e a nyomás a rugózókészülékben, meg a kerekek felfujt gumiabroncsaiban. Aztán soktonnás vasteherrel rakja meg és nagy magasságból földre ejti a kerekeket. A lezuhanó futómű hatalmas ütéseket, lökéseket szenved; ugyanúgy, mint a leszálló repülőgép alatt a földreérés pillanatában. Kemény vizsga, de ilyenkor tűnik ki ennek vagy amannak az alkatrésznek az esetleges gyengéje. Azt persze tüstént kijavítják.

Ez hát a modern harci repülőgépek megbízhatóságának titka! Most már magunk is természetesnek találjuk hogy a próbarepülés, mindezek után, csak sikerülhet! Végignézzük még, amint a szerelőhangárban újonnan összeépített gép méreteit és alkatrészeinek helyes fekvését távcsőszerkezettel ellenőrzik, aztán kimegyünk a repülőtérre.

Odakinn már töltött tartályokkal, teljes fegyverzettel és forgó csavarokkal várja az indulást a légi óriás. Néhány pillanat még: aztán a motorok üvöltő búgással emelik a hatalmas fémtestet a magasba. Egy óráig végzi odafenn a gép a leghajmeresztőbb harci gyakorlatokat. Végül leszáll. A pilóta ragyogó szemmel jelentkezik az átvevő katonai küldöttség parancsnokánál:
- Alázatosan jelentem, a gép mindenben megfelel az előírásoknak. A próba kitűnően sikerült.
A főmérnök leveri cigarettája hamuját és mosolyogva fordul felénk:
- Ugy-e, megmondtam?....